2015. január 20., kedd

Hagyományőrzés szellemében Rimócon



Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk. Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük, másokban is kellemes emlékeket idézünk.
 
Sárga ruhás polgárőrök irányítják a forgalmat Rimóc központjában, ahogy a rekkenő hőségben, a Sipeki-patak hídján áthaladva megközelítjük a falunap helyszínét, a közösségi ház és az iskola mögötti tágas térséget. Gyors útbaigazítást követően egy élelmiszerbolt előtti árnyas helyen „pihentetjük” a gépjárművet, míg körbetekintünk a forgatagban.

Amikor odaérünk, a színpadon éppen Beszkid Andor polgármester köszönti az érdeklődőket – akik a napsütés elől sátrak hűvösébe húzódtak -, és megemlíti, hogy messziről jött vendégeket köszönthetnek, és a cseh-morvaországi Rosice küldöttségét üdvözli.
Egy erős, férfias kézfogás után a polgármester a közösségi házba invitál bennünket, mondja, érdemes megnézni a helyi alkotók kiállítását. Valóban, akad ámulnivaló a tárlaton. Emitt Várkúti Csaba mutatja be egyedi kinézetű számítógépeit, amelynek a belső berendezése teljesen átlagos, de a külalakja minden színben pompázik. Egy másik asztalon népi szőttesek, rimóci viseletbe öltöztetett babák, egyéb „termékek”. Összeszámolni is nehéz, mennyi falusi mesterember munkáit láthatja itt a nézelődő.
Visszatérünk a színpadhoz, ahol az óvodások fellépésén már fittyet hánynak az emberek az izzasztó melegre, közvetlen közelről szeretnének tapsolni a szeretett gyermek, unoka, dédunoka produkcióján. Nemsokára a hagyományőrzők jönnek. Gondosan koreografált program szerint. Előbb az iskolások pajkos műsort adnak, majd követik őket az idősebbek, a felnőttek. A Rimóci Rezesbanda zenéjére ropják a táncokat, forgatják párjukat a férfiak, lengetik a keszkenőket a hölgyek.

A kavalkád folytatója két roma gyermek. Hamisítatlan cigánytáncot lejtenek, a fiúcska lába lankadatlanul pörög, miközben az alumínium kannából igyekszik hangokat „kicsiholni”, a kislány pedig vidáman járja, látszik rajta, nem az első alkalom, amikor közönség előtt csillogtatja tudását. A hagyományok útján haladunk tovább: A Mikszáth néptáncegyüttes mintegy húsz perces egyvelege következik.

Egyre több és több érdeklődő érkezik a falunapra. Az egyik sátor alatt rimóci tésztát árulnak az asszonyok, hátrább népi játékokat próbálgatnak apróságok és nagyobbak, egy körbekerített területen pedig villámgyors autómodellek cikáznak. Elkészült a finom gulyás is, oly forró még, hogy hosszú percekig kell fújni-hűteni, míg a kanalakat megmeríthetik a tálkában.
A színpadon zajlik tovább az élet, jön a „tanoda”, Vincze Brigi és „Magit néni”.
A sztárvendéget, Horváth Charlie-t nem várjuk már meg. Búcsúzunk a falunaptól, mely valóban méltó volt egy cserháti kisközséghez – a hagyományőrzés szellemében.
Hegedűs H.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése