2015. január 8., csütörtök

Két évtizede a polgármesteri székben



Több mint huszonegy esztendeje végzi Bercelen polgármesteri tevékenységét Jánvári Andrásné, akit ősszel a közszolgálatban végzett tevékenységéért Nógrád Megye Közgyűlése Bérczy Károly díjjal tüntetett ki. A jutalmazottal áttekintettük ezt a két évtizedet, a pályakezdéstől napjainkig.

*Mindig vonzotta a közszolgálati tevékenység?
*Inkább úgy fogalmaznék, kezdetektől fogva az államigazgatási munka érdekelt. Négy éve dolgoztam már a berceli polgármesteri hivatalban előadóként, amikor 1993-ban az elődöm, Nándori Ferenc sajnálatos módon elhunyt. Időközi választást írtak ki, és sok-sok rábeszélés után elfogadtam a felkérést, jelentkeztem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nyerek, még inkább azt nem, hogy azóta is polgármester maradok.


*Hogyan telt az első időszak a faluvezetői székben?
*Rengeteg munkával. Röviddel a rendszerváltás után jártunk, országszerte megindultak a különböző közműfejlesztések. Számunkra 1994-ben kiemelt feladatot jelentett a kábeltelevíziós hálózat kiépítése, ami húsvétra fejeződött be. Emlékszem, milyen boldogak voltak akkoriban az emberek, hogy nem csak a magyar egyes és kettes csatornát nézhették, hanem így is kitágult számukra a világ.
*Aztán jött a többi beruházás.
*Az országos projektekhez csatlakoztunk, mint például a gáz-közműhálózat fejlesztése során. Itt a legnagyobb nehézséget – és a későbbiekben más területen is – a saját erő előteremtése okozta, szerencsére azonban mindig vettük az akadályokat. De a kilencvenes évekből említhetném a hősi emlékmű, a „Lélekhajó” felépítését – ez Bobály Attila szobrászművész alkotása. Korszerűsítettük a község közvilágítását is. Később, 2000-ben rácsatlakoztunk a szennyvízcsatorna-hálózatra, és elkészült a faluközpont.
*A kétezres évek első évtizedének végén válság söpört végig nem csupán az országon, hanem az egész földkerekségen. Bercel hogyan vészelte át a nehéz időket?
A legrosszabb esztendő egyértelműen a 2008-as volt, amikor a gazdálkodásukban jelentős „likviditási” gondok jelentkeztek, lecsökkentek a bevételeink. Nem maradt más megoldás, megszorító intézkedéseket kellett bevezetnünk, ami sokaknak fájt a községben, de mindenki megértette, nem várhattunk tovább ezekkel a lépésekkel. Szerencsére a következő évek már könnyebb helyzetben találtak bennünket, sőt, fejlesztésekbe is foghattunk, utakat újítottunk fel, elkészült a gyógyszertár, kialakítottuk a tájházat, megépült a tűzoltóőrs, és most csak néhány lényeges vívmányt soroltam fel, amivel Bercel gazdagodott.
*A gyerekei hogyan fogadták, hogy nem „szokványos” anyukájuk van?
*Még kicsik voltak, amikor polgármester lettem. Nem egyszer rángatták a kezemet, hagyjam már abba a beszélgetést az utcán, mert különben elkésnek az iskolából. Idővel azonban megszokták ezt, és támogattak, a legnehezebb időkben rendkívül jól esett, hogy biztos hátteret nyújtanak. A lányom nagy büszkeségemre idén ment férjhez.

*Akad-e még olyan feladat, amely megoldásra vár a településen?
*Bizony ám! Nézze meg például a polgármesteri hivatal épületét. Rendkívül rossz az állapota. Nem is ajánlott már a toldozgatás-foldozgatás: teljesen újat kell építeni. Ez is szerepel például a 2014-2020-as terveinkben, amiért központi támogatást igénylünk. Az ordaspusztai ifjúsági szállót hamarosan átadhatjuk, és az árvízcsúcs-csökkentő tározónk is befejezésre vár. Az intézményeinkben szintén akad feladat, így az iskola északi szárnyának folytatása. Barnamezős beruházásokkal új munkahelyeket is szeretnénk teremteni – ez ügyben tárgyalásban állunk befektetőkkel. Tavasszal kiírják a pályázatokat, ekkor derül ki, mennyi központi pénzt igényelhetünk a terveinkre. A lényeg: Bercel maradjon meg a jövőben is ennek a dél-nógrádi, Galga-menti térségnek a központja.
Hegedűs Henrik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése