Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan
távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron
rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk.
Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve
visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük,
másokban is kellemes emlékeket idézünk.
Gyönyörű, napsütéses időben haladt felfelé a menet szombaton
a Herencsény mellett magasodó Gyürki hegyre, és ott szentmisével egybekötött
ünnepségen tisztelegtek az emberek a Palócok Vigyázó Nagykeresztje előtt.
Szombat reggel. Még kilencet sem üt az óra, mikor már több
tucatnyian gyülekeznek a herencsényi Fonó épületének udvarán, a hűs sátor
alatt. Hátul finom étkek főnek, miközben reggeliznek a vendégek. A
testvértelepülés, a dél-lengyelországi Szaflary elöljárója, egy bajszos úr
kortyolja italát, egy másik asztalnál Balla Mihály országgyűlési képviselő és
Pekár István, a Duna TV egykori elnöke, a falu szülöttje beszélget kávézás
közben. Szemben velünk szilágynagyfalusi népviseletes lány mosolyog ránk, a
helyi polgármester, Jusztin Józsefné pedig a kalondaiakkal beszélget.
Nemsokára megérkezik a hír, közelednek a zarándokok. Az a
közel százhúsz hívő, akik Rimócról, Varsányból, Ilinyből és Nógrádsipekről
gyalogoltak át a cserháti dombok-völgyek úttalan útjain, hogy ideérkezzenek a
nagykereszt búcsújára. Illik is őket méltó módon köszönteni: Jávor Károly
vezetésével a képviselő-testület fogadja az embereket, akik között a hatéves
apróságtól az idős asszonyokig minden korosztály képviselteti magát.
Míg a vándorok kissé megpihennek, a szabadtéri színpad
környékén készül fel a sereg, hogy nekivágjon a meredek kaptatóknak. Érdekes
alakokkal találkozunk: emitt egy hátizsákos úr, hosszú faragott bottal kezében
tekintget körbe, miközben pipájából kavarog a füstfelhő. Amott Szaflaryból
érkezett tátrai legények (mintha egy Mikszáth-novellából csöppentek volna ide)
hordozzák büszkék községük zászlaját. A polgármester asszony rövid üdvözlő
beszéde és a zarándokok „viszontválasza” után indul a menet fel, a hegyre.
Mi előre megyünk. Hiszen csodás a látvány a tetőről. Szemben
Szanda várának oromján csillan meg a napfény, távolabb kéken int vissza a
Naszály, és ebben a színtiszta időben egészen a Csóványosig ellátni. Nemsokára
felbukkan a menet, ahogy a kanyargós ösvényen araszolnak felfelé. Elöl
Vagyóczki József esperes irányít, időnként megáll, hogy bevárják a sor végét.
Ahol feltűnik Csáky Pál alakja is. A közismert felvidéki politikus nagy
támogatója volt kilenc esztendővel ezelőtt a nagykereszt felállításának, s
azóta e megszentelt hely amolyan tiszteletbeli nagykövetének számít.
Mikor minden zarándok felért, még valakire várunk. De
hamarosan megérkezik autón dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, aki a misét
celebrálja majd. Tréfásan odaszól az őt köszöntőknek: „hoztam ám magammal egy
másik püspököt, egy igazi, palóc püspököt”. Ő nem más, mint Palánki Ferenc egri
segédpüspök, aki a Balassagyarmat melletti Csesztvéről származik.
A szentmise végén a fáradt lábak a falu felé veszik az irányt.
Lefelé gyorsabb az út. Aztán akadnak, akik hazamennek, mások maradnak még,
hiszen délután kulturális rendezvényekkel folytatódik a programok sora, amely
csak vasárnap este zárul.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Gyurkó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése