2015. január 13., kedd

Visszatekintő - 2014: Középkori forgatag Drégely váránál

Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk. Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük, másokban is kellemes emlékeket idézünk.
   
Ebben a gyönyörű időben, ami szombaton mosolygott rá a Börzsönyre, egyáltalán nem „hanyatlott felhőbe” a drégelyi rom. A hagyományos várjátékokat a különböző helyszíneken több százan tekintették meg.

Aki akarta, felmehetett egyenesen a várba is. Igaz, Drégelypalánk határától, de még a Schaffer-kúttól (eddig lehet jönni autóval vagy vonattal) is kiadós a túra, néhol igen meredek szakaszokkal, de aki kedveli az effajta kirándulásokat, biztosan jól esik számára a legalább háromnegyed órás gyaloglás.

Az újságíró és fotós kollégája már csak időbeosztási okokból sem vállalhatja fel ezt a kalandot. Maradtunk hát nézelődni a kút tövében, ahol a tisztáson és a környező fák árnyékában akadt bőven látnivaló. Középkori lovagok vértben-páncélban, különböző fegyverekkel a kezükben sétáltak fel és alá, várva arra, hogy mikor indulhatnak harcba. Még egy megszeppent kis apródot (akár Szondi hű kardhordozójának is beillene) is magukkal hoztak a nemes vitézek, akiket biztos nem irigyeltek az érdeklődők, hiszen a kiváltképp nagy melegben igencsak fullasztó lehet „talpig vasban” párbajozni. De itt volt maga a „mágia” is. Merlin és felesége. Az asszony különböző boszorkányos trükkökkel szórakoztatta az egybegyűlteket, miközben egy ketrecbe zárt szőrtelenített macska nyávogott fennhangon mellette. Az alkimista „méregkeverés” mesterségére férje oktatta a kíváncsiskodókat, de lám, még a csontváz sem ijesztette el az embereket. Lányuk pedig „Seherezádé-viseletben” kígyót bűvölt karcsú testén. Családi vállalkozás a’la lovagkor-idézés.

A kisfiúk persze nem viselhetnek élesre fent fegyvereket, nekik maradt a fakard és a fapajzs, a harci kedv viszont nagy, csak úgy kopogtak a hatalmas viadal során a kellékek. De a párnás végű dupla-lándzsával vívott ütközet is vonzotta az apróságokat. Pattogtak az ostorok is, igaz, fura látványt keltettek a páncélos lovagok közt a kalapos csikósok, mindenesetre bárki kipróbálhatta milyen nehéz is „kicsiholni” egy kis hangot ezekből az ostorokból. 

Akik nem vágytak effajta harci mulatságokra, logikai játékokkal múlathatták az időt, vagy éppen az árnyékba húzódva hörpölték a finom italokat, és haraptak bele jóízűen a sültkolbászba.
És így ment ez a középkori forgatag, hastáncosokkal, nomád íjászokkal, apródok fogatolásával, egyéb játszóházi programokkal, egészen napestig.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Gyurkó Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése