2015. január 10., szombat

Visszatekintő - 2014: Megelevenedett a középkor Nógrád várában

Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk. Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük, másokban is kellemes emlékeket idézünk.



Hagyományteremtő céllal, első alkalommal rendezték meg a  Nógrádi Várjátékokat június elsején, vasárnap, a Börzsöny lábainál lévő község fölötti magaslaton. A szép időben rengetegen látogattak ki, hogy megtekintsék a sokszínű programsorozatot.
Délelőtt Rétságon még borús az idő. Ám amint a Diósjenő táblát elhagyva feltűnik előttünk a nógrádi vár, mintha az első napfény is megcsillanna a távoli, égbe meredő magányos torony kövein. Mire odaérünk a faluba, és lefékezünk, bizony a pulóvertől is megszabadulhatunk, olyan kedves lett az időjárás.

A vár tövétől a tetejéig mintegy öt perces gyalogúttal jutunk fel. Először meredeken visz felfelé a széles ösvény. Előttünk apuka halad a kisgyermekével, óva inti, nehogy visszacsússzon. Egy kismama babakocsival vág neki a kaptatónak, egy másik anyuka inkább „zsebibaba-hordózóban”, mellkasára kötve viszi fel az apróságot.
Fenn, a várban még meglehetősen kevesen gyülekeznek. Egy helybéli férfiú katlanjában már fő a szarvaspörkölt, odébb árusok pakolják ki portékáikat, „tót” népviseletes asszonyok készülnek a fellépésükre. Még van néhány perc a kezdetig, hát elsétálunk a kilátóig. Csodálatos panoráma tárul elénk. Alattunk a község, a két templommal, parányiak a felfelé araszoló emberek. Balra a Csóványos kacsint ránk, jobbra, kicsit messzebb a Naszályig ellátni. 

Mielőtt elindulna a ceremónia, ismerős arcot pillantunk meg. Kalappal a fején, Koncz Gábor színművész álldogál a színpad mellett, jelenésre várva. Elhangzik a himnusz, a várfokon lévő zászlórúdon, Deák Béla tárogatószavára felsiklik a magyar nemzeti lobogó. Koncz Gábor pedig elszaval két hazafias verset – Sajó Sándortól és Wass Alberttől idéz.

Szórágy Gyuláné, a házigazda polgármester következik a sorban. Megemlíti, régi vágya válik most valóra Nógrádnak, és az összefogás erejével sikerült végre megrendezni az első várjátékokat. Debreceniné Králik Tünde a szlovák nemzetiségi önkormányzat és a Nógrád Szíve Baráti Kör nevében köszönti a résztvevőket, majd Hausel Sándor balassagyarmati főlevéltáros avat be a vár történetébe. Kiemeli: a hiányos régészeti ásatások miatt máig nem tudni, hogy már a Honfoglalás idejében, vagy csak az első Árpád-háziak korában emelték az erődítményt, de az biztos, a tatárok 1241-ben lerombolták. Ez a vár a megye névadója is egyben, s míg a többi nógrádi hasonló magaslat földesúri rablófészek volt egyben, addig Nógrád az államisággal fonódott össze szorosan, „hivatalos helyként” működött. Talán ezért sem fűződnek a históriájához olyan legendák, mint például Szandához, Drégelyhez és Gyarmathoz. A török világ idején többször cserélt gazdát a vár, s akkoriban olyan „sajtója” volt az itteni hősi harcoknak, hogy egész Nyugat-Európa felfigyelt a küzdelmekre. Magát az elpusztulását is homály fedi: vagy egy villámcsapás végzett vele, vagy a törökök szándékosan gyújtották fel, netán egy vakmerő magyar huszár belovagolva égő pipáját dobta a lőportoronyba. Tény viszont, hogy az erődítmény nincs teljesen feltárva, s egyszer lehet, minden titokra fény derül.
A múltidézőt és a szentmisét követően kezdetét veszi az igazi forgatag – addigra már teli minden négyzetméter, kíváncsiskodók mindenhol. Emitt nyílvesszők koppannak a céltáblába, odébb a katonai hagyományőrzők ágyúja durran nagy robajjal, hátrébb egy kovács serénykedik, és aki egy jurtára kiváncsi, bátran bebújhat a „hunfi-lakba”. A Váci Ifjúsági Fúvószenekar muzsikál, majd két legény feszül egymásnak, karddal küzdenek, megy a harc, egy-egy sújtás után hangosan csattognak az acélpengék. Solymászok röptetik madaraikat, s megjelenik Mátyás király is a bolondjával.
És még folytatódik, folytatódik a színes-szövevényes kavalkád, egészen az esti tábortűzig. 
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése