2015. január 10., szombat

Visszatekintő - 2014: Pataki pünkösd pampuskával



Így, télvíz idején szeret az ember visszagondolni a nem is olyan távoli, meleg, napfényes napokra. Mi is így teszünk: tavaly nyáron rengeteg eseményen megjelentünk, rengeteg helyszínről tudósítottunk. Most, június elejétől szeptember végéig, időrendbe szedve visszatekintünk arra, hol is jártunk, honnan tudósítottunk. Reméljük, másokban is kellemes emlékeket idézünk.

 Valóságos kistérségi kavalkád volt a pünkösd vasárnapi, pataki falunapon. A helyiek és a környékbeli falvak színe-java, civilben vagy népviseletben ott sereglett a Derék patak-menti község központjában.
Rút, vénséges-vén asszonyság fogadja az érkezőt a művelődési ház előtt. Összevont szemöldökkel, begubózva, morcosan ül egy kisszéken, elege van már a zsivajból. Persze ő csak egy bábu, a figurát azok rakták ki (csalogató módra), akik a háttérben egy sátor alatt sürgölődnek. A palóc ízvilág remekét, a pampuskát készítik, gyúrnak, szaggatnak, hogy aztán a finom fánk tetejére némi lekvárt is csurgassanak. Bent az udvaron is nagy a forgalom: két kislány hosszú pálcikák segítségével hatalmas szappanbuborékokat alkot, amelyek aztán röpke szállópálya után szétpukkadnak a tűző napon. Hátrébb kondérokban rotyog a babgulyás és a palóc gulyás, illatuk beteríti az egész térséget. 

Benn, a nagyterem hűsében Fekete Tibor polgármester mondja a köszöntőjét. Az idei falunap több helyszínre tagolódik, hiszen a futballpálya jelenleg építési terület. A Kalászházban kegytárgy-kiállítás várja a látogatót, a patakon átívelő kőhíd szomszédságában lovakra pattanhat a nép. Aztán intenek neki a nézőtérről és folytatja: felajánlások érkeztek. Aki a palóc gulyásból vásárol, a helyi óvoda játék-beszerzését támogatja, aki pedig a pampuskáért fizet, a katolikus parókiára áldoz. A bejelentést természetesen tapsvihar követi. 

De máris éled a színpad. Csinos hölgyek forgatják fenemód a buzogányokat és karikákat, cirkuszi zsonglőr-produkción ámulnak az emberek. Kisvártatva a bohóc következik, mókás szövegekkel hívja lufifújó versenyre az apróságokat. Egy kisfiú meglehetős bátortalan, ösztökélni kell, hogy szájához emelje a lufit. De a késdobálók sem maradnak el. A „westernhős” felhívja a polgármestert, odaállítja a céltábla elé, aki rezzenéstelenül tűri, amint teste körül a fába koppannak az éles tárgyak. Kattognak a fényképezőgépek, ezt meg kell örökíteni (mi is ezt tennénk, de egy buzgó srác tolakodik mellettünk, enyhe lökésével épp az exponálás pillanatában „homályosítja” el a felvételt). 

A műsor következő része a táncosoké. Hagyományos és modern vonulat egyaránt elfér a „folyamban”. A dejtári fiatal aerobikosok meglepően ügyesek, de nem maradnak el mögöttük a tolmácsi, rétsági, nagyoroszi néptáncosok teljesítménye sem. Utóbbiak fergetegesen ropják a kalocsai „pattogóst”. A fellépések szüneteiben szellemes kvíz-feladványok dolgoztatják meg az agytekervényeket.
Ahogy megyünk bele a késő délutánba, úgy gyűlik és gyűlik a sokaság. Tikkasztó a forróság, de mindenki bírja a gyűrődést. Énekelnek az ipolyveceiek, forgatják társukat a házigazda Gézengúzok, a hangulat egyre emelkedettebb.
Mi búcsúzunk, de a mulatság folyik tovább, sztárvendégekkel, kivilágos-kivirradtig.
Szöveg és fotó: Hegedűs Henrik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése