2015. február 28., szombat

Tehetetlen támadójáték



Balassagyarmati Kábel SE – Algyő FKSE 28-33 (17-17)
Balassagyarmat, 200 néző, vezette: Natkai, Szalay.
Kábel SE: Djukanovics – Bécsi 2, Jakubecz, Szabó T. 6/3, Maletics 4, Albert-Tóth 8, Radjenovics 2. Csere: Síró (kapus), Piroska, Danisovszki 5, Bán 1, Tihanyi. Vezetőedző: Molnár Ferenc.
Az Algyő legjobb dobói: Ambrus 6/2, Pál 5, Gazsó 5.
Hétméteresek: 5/3, ill. 5/4. Kiállítások: 8, ill. 18 perc (+1 kizárás: Gazsó, Szabó Tamással szembeni súlyos szabálytalanságért).
Az eredmény alakulása: 6.perc: 4-2, 16.perc: 9-5, 19. perc: 9-8, 22. perc: 11-11, 33. perc: 19-17, 43. perc: 23-21, 47. perc: 23-25, 52. perc: 26-28, 56. perc: 26-32.

A második félidőben tapasztalt kapkodó játék, a védekezés komoly hiányosságai (jobb szél és a beállóssal szembeni határozatlanság), és a tehetetlen támadók (az első félidőben hét gólig jutó Albert-Tóth a második félidőben teljesen visszafogottá vált, és a Szabó Tamással szembeni emberfogásra sem volt „gyógyszer”) miatt teljesen megérdemelt a Kábel SE veresége. Ezúttal nem akadt olyan egyéni produkció, amely kiemelhető lett volna.
(Részletes tudósítás és edzői értékelő vasárnap.)

2015. február 26., csütörtök

Vadregényes börzsönyi barangolások



Ízléses, igényes kivitelű és képekkel gazdagon illusztrált könyvet tár az olvasók elé a „jó gazda” jogán az Ipoly Erdő Zrt.: a szerzők a Börzsöny vadregényes erdőrengetegébe kalauzolják az érdeklődőket – a történelmi távlatoktól egészen a máig kalandozva.


A kötetet a balassagyarmati Honismereti Kör közönségének mutatta be először Lengyel László, az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője a Helytörténeti Gyűjtemény épületében. A „Vadregényes erdőtáj a Börzsöny” címet viselő mintegy hatszáz oldalas kiadvány Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterületével rendelkező vidékének minden egyes „rezdülését” ismeretterjesztő módon hozza közelebb a mindennapok emberéhez. A méltató szólt többek között arról, hogy a neves személyiségek, Bartha Dénes botanikus professzor, Oroszi Sándor „erdőkutató” és Nagy László geológus-újságíró által szerkesztett műben összesen harmincöt szerző publikálta írásait. Nem csupán arról ad számot a kötet, hogy miként alakult ki az a hatalmas andezit kőtömeg, amely a Duna, az Ipoly és a Nógrádi medence ölelésében vulkanikus kalderaként tizenhárom millió esztendővel ezelőtt keletkezett, hanem azt is megtudhattuk, hogy hazánk e gyönyörű tájegységéről eddig még nem jelent meg ilyen jellegű összefoglaló, olvasmányos tanulmány. 

A földtörténeti bemutatón túl a Börzsöny izgalmas növény – és állatvilágával is megismerkedhet az, aki belelapoz a könyvbe. Különleges fajok, így a több hektáros területeken tenyésző medvehagyma, a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállatává vált havasi cincér, az oly ritka fekete gólya, a Kemence patak vizében vígan fickándozó Petényi-márna, vagy a gombakedvelők által kiváltképp keresett kárminvörös tinóru békés egymás mellett élésben növekednek itt természetjárók és erdészek elhivatott óvásában. De láttak már errefelé medvét is – igaz, utoljára 1978-ban – és a vadmacskákhoz tartozó hiúz is felbukkant már a rengetegben.


A természeti szépségek mellett – amelyek tiszta időben nagyszerűen beláthatóak a hegység legmagasabb pontján, a Csóványoson tavaly októberben átadott kilátó tetejéről, vagy a Dunakanyarban lévő Hegyes-tetőn emelt Julianus kilátóról – az erdőgazdálkodás és vadvédelem fejlődéséről is mesél ez a kötet. Természetesen a turizmus szolgálatában végzett tevékenység sem maradhatott ki: a négy keskeny nyomtávú vasút, ezek közül a királyrétin immár napelemmel működő mozdony is viszi már a kiránduló utasokat, a felújított kulcsos házak, és a tanösvények – a katalinpusztai például háromszor nyerte már el az év ökoturisztikai létesítménye büszke címet.
Lengyel László közel egyórás előadásában még számos olyan részletről beszélt, amely elmaradhatatlan a Börzsöny ezerszínű világából.

2015. február 25., szerda

Nagykövet az iskolanapon




Megelevenedett a mesés Kelet világa a diósjenői Szentgyörgyi István Általános Iskola diáknapjain. A szerdától péntekig tartó eseménysorozat megnyitóját megtisztelte jelenlétével Iftehar Aziz, Pakisztán magyarországi nagykövete is.

Amikor szerdán kora délután megérkeztünk a településre, az általános iskola körül már nagy volt a sürgés-forgás. Benn az épületben ünneplőbe öltözött gyerekek fogadták a vendégeket és kísérték a tornaterembe, de előbb még körülnéztünk az aulában kifüggesztett rajzok között – ezt tette velünk egyetemben Balla Mihály országgyűlési képviselő is.

A tornaterem zsúfolásig megtelt, főként iskolásokkal és nevelőikkel, hiszen ezen a napon ők voltak a főszereplők. Amint a pakisztáni nagykövet és családja elfoglalta helyét az első széksorokban, kezdetét vette az ünnepség.

Először Nagy László, a házigazda intézmény igazgatója lépdelt fel az emelvényre, és mutatta be mindenkinek a Szentgyörgyi István Általános Iskolát. Kiemelte, hogy az utóbbi időben fokozatosan gyarapodik a gyermeklétszám, és idén már átlépte a kétszázas határt. Nem csupán diósjenői fiatalok járnak ide, hanem a környék több településéről és Pest megyéből is fogadnak diákokat, ami az igazgató szerint mindenképpen az itt folyó szakmai munka minőségét dicséri. Hozzátette, a gyerekek rendszeresen eredményesen szerepelnek a különböző tanulmányi versenyeken, és a váci Boronkay szakközépiskola két tantárgyban is náluk tartotta felvételi előkészítőjét. Nemsokára pedig ugyancsak Vácon a „szentgyörgyis” csemeték előadásában mutatják be a Dzsungel könyve című musicalt.

Ezután Iftehar Aziz szólt a megjelentekhez. A diplomata tökéletes Cambridge-i angolsággal kiemelte, nem véletlen, hogy minden országban, így Pakisztánban is közismert az „alma mater” kifejezés, hiszen az iskola, mint egy gondoskodó édesanya törődik a gyermekekkel. Ám hátrány is, ha túl jól működik egy oktatási intézmény, mert olyankor a szülők még a maguk szerepét is igyekeznek a pedagógusokra átruházni, pedig az otthoni nevelés szintúgy rendkívül fontos a fiatalok felnövekedése szempontjából. Megemlítette, számos személyes tapasztalata is hűen mutatja, Magyarország a világon is élen jár az oktatás nívójában. Az egy főre eső Nobel-díjasok száma itt a legnagyobb, s talán a helyet foglaló nebulók között is több akad, aki egykor majd a nemzetközi tudományos hírnévig is eljut. Végezetül kifejtette: örül, hogy itt, Diósjenőn is fontosnak tartják, hogy az apróságok megismerkedjenek a keleti hagyományokkal és kultúrkinccsel.

A helyi iskolások néptánc csoportja által bemutatott rábaközi táncokat követően Balla Mihály jött a felszólalók sorában. A honatya azt hangsúlyozta, hogy most a gyerekek a három nap során voltaképpen egy „nagy utazáson” vesznek részt, és időben visszavetődnek olyan távoli tájakra, amelyek misztikus ismeretlenként jelentek meg eddig előttük. Az Ázsiának nevezett Kelet rendkívül sokszínű, hiszen más tanulságokkal szolgál egy kínai, vagy egy arab, és perzsa mese, és saját szemükkel láthatják majd az iskolások, mennyire összefonódik és elválaszthatatlan egymástól ebben a világban a vallás, a kultúra, a művészet, a mindennapi élet vonzásában. De nem csupán ebbe a varázslatos miliőbe csöppenhetnek a fiatalok, hanem belepillanthatnak a múlt század első felének napjaiba is, Rejtő Jenő vidám, kalandokkal teli, de tanító célzatú regényeibe, milyen küzdelem is zajlik egy tizennégy karátos autó megszerzéséért.
Diósjenő polgármestere, Tóth János elsősorban a köszönet hangján szólt, és kiemelte a szervezők előkészítő, bonyolító munkáját, ami által a három diáknap színes forgataga megteremtődött.

Ezután apró balettos tehetségek táncoltak Strauss-dallamokra, Németh Árpád festőművész, a képzőművészeti pályázat zsűrijének elnöke pedig a beérkezett munkákat értékelte. Három kategóriában hirdették meg a versenyt. Az alsó tagozatosok témája a Kelet világa volt, és ahogy a méltató fogalmazott, a gyerekek vissza tudták adni azokat a részletezően díszítő motívumokat, amelyet ez a kultúra alapjában képvisel. Az ötödik-hatodikosoknak a legendás Mátyás király udvarának megörökítése jutott feladatul, és itt már a karakterekre, a történetek, ismert mesék ábrázolására került a hangsúly. A hetedik-nyolcadikosok ellenben a nagy földrajzi felfedezéseket mutatták be a vásznon, és a bíráló bizottság kifejezetten örült annak, hogy a képek készítői a térkép körül „forgatták” Kolumbusz, Magellán, Vasco de Gama és Cook kapitány kalandozásait.

A díjak átadását követően Nagyné Barna Orsolya, a rétsági tankerület igazgatója nyújtotta át a Szentgyörgyi István vándor-trófeát a képzőművészeti pályázat során legeredményesebb intézménynek, amely idén az érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola lett.
A megnyitót a hetedik-nyolcadikos diósjenői diákok gitáros-énekes fellépése zárta, majd immár a versenyekkel folytatódott a Szentgyörgyi Napok sorozata. Ebben a szerdai mesemondó-viadalt csütörtökön a Rejtő Jenő munkásságáról szóló vetélkedő követte, pénteken délelőtt pedig sportolók vették birtokukba a tornatermet.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Kép: Sztranyovszky Béla

Körültekintőbb parkgondozást!



Pap Laci bácsi elkeseredett. A nyugalmazott általános iskolai tanár bánatának oka: legidősebb unokája születése alkalmából tizenegy éve ültetett egy kis diófa-csemetét a Rákóczi úti lakótelepi lakása mögötti kiskertbe, de nemrégiben, amikor a közmunkások parkgondozást végeztek a területen, kivágták a mintegy méteresre nőtt fácskát.

A tanár úr búján túl nem is az a fő gond, hogy megtörtént ez a sajnálatos eset, ami lehet, hogy figyelmetlenség, vagy netán hanyagság következménye volt a balassagyarmati városgondnokság munkatársai részéről. A baj inkább az, hogy erről a rendbetételről nem értesítették előre a lakóközösséget. Igaz, talán nincs is az előírások közt hasonló szabály, vagy törvényi rendelkezés, hiszen közterületen végezték a munkákat, de azért szólhattak volna a lakóknak, mielőtt odaállítanak a fűrészekkel meg baltákkal, nyesőollókkal.


Miért is? A városban köztudomású, hogy létezik, mit létezik, egyre népszerűbb a Virágos Balassagyarmatért program. Ennek lényege, hogy a különböző közösségek, így például külvárosi utcákban a házszomszédok, vagy panelek lépcsőházi lakótársai összefognak, és közösen szépítik meg környezetüket. Virágokat ültetnek, kis fákat nevelnek, folyondárokkal „boltozatot” állítanak a bejárati ajtókon, és még sorolhatnám a kreatív megoldásokat. Mindezeket azért, hogy minél szebb és tisztább legyen a környék, hogy büszkélkedhessenek azzal, ők igenis odafigyelnek a szűkebb környezetükre, törődnek azzal, milyen körülmények között is éljenek. Biztosan sokan megerősítik, a példa ragadós, gondoljunk csak a Hunyadi utca Dózsa iskolával szomszédos lépcsőházaira, vagy a „Nógrádi” lakótelepre, esetleg a Bérczy Károly utcára. 


Nos, Laci bácsi és szomszédai is ezen az úton jártak. Ahogy a szomorú férfiú megmutatta nekem, valóban, mióta oda költöztek, azaz immár harminchárom esztendeje, folyamatosan szépítgették ezt a kiskertet. Nem kerítették ugyan körbe, hiszen nem volt erre szükség, de rendszeresen ápolták. Különféle növények pompáznak itt tavasztól őszig, bokrok hajtanak ki, kis madáretető várja étkeivel a cinkéket, és több fa is magasodik egymástól nem messzire. 


Egyszóval ez egy jó tanács: a városgondnokság munkatársai, ha legközelebb ilyen parkgondozást végeznek, egyrészt körültekintőbben intézzék a rendbetételt, másrészt értesítsék előre a közös képviselőket, vagy bármelyik lakót, hogy ha éppen oda indulnak a fűrészekkel, baltákkal, nyesőollókkal. Mert a szép környezet mindenkit megillet!

Hegedűs Henrik

2015. február 24., kedd

Könyv Süsü „apjáról”



„Én vagyok a híres egyfejű…” – Bodrogi Gyula hangján ez a dal hazánkban mindenkinek ismerős lehet, hiszen nemzedékek nőttek fel Süsü a sárkány kalandjain. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, ki volt a bábfigura megalkotója: Lévai Sándor báb - díszlettervező művész, aki Balassagyarmaton született, és nemrégiben könyv készült róla.

A kötet bemutatóján, amit a Madách Imre Városi Könyvtár olvasótermében rendeztek, dr. Csongrády Béla közíró beszélgetett a szerzővel, Shah Gabriella művészettörténésszel. 

Dr. Csongrády Béla a terefere felvezetésében arra utalt, hogy szűkebb pátriánkban a zsenik mellett is voltak olyanok, akik értékeset, maradandót alkottak, akik ha nem is érték el Mikszáth és Madách magasságait, de a nagyok árnyékában, vagy ahogy Szabó Károly fogalmazott, „irodalmi aprószentekként” gazdagították a város és a környék kulturális életét. E sorba tartozik Lévai Sándor is.
A „Sanyi manó” címet viselő könyv készítésének hátteréről kiderült, hogy Shah Gabriella négy évvel ezelőtt figyelt fel az önmagát is gyakran háttérbe szorító, a nyilvánosságot nem igazán kedvelő művészre. Aki Balassagyarmaton született, Kemencén nőtt fel, és az Ipoly-parti városban járt középiskolába – körülbelül ennyi a kötődése Nógrád megyéhez, hiszen élete java részét a fővárosban töltötte.

A művészettörténész-szerző felidézte, milyen nehéz is volt felkutatni azokat az embereket, akik érdemi segítséget nyújthatnak Lévai Sándor teljes életművének kibontásához. Lépésről-lépésre jutott el a családtól, a fiútól, Lévai Balázstól a munkatársakon, így például Takács Vera dramaturgon keresztül mindaddig, míg kötetbe rendezhette a kapott információkat. Nagy öröm egy a kutatónak – fogalmazott Shah Gabriella -, ha az alany precíz ember, és a Süsü-báb készítője ilyen volt. Komoly levelezésre bukkant a hagyatékában, és az egykori kollégák is megerősítették, mekkora gonddal figyelte egy-egy bábfigura alkotásának folyamatát. Süsünél például szabad kezet kapott, de erre a tökéletességre törekvésre jellemző, ha a varrás során elcsúszott egy-egy öltés, az már botránnyal ért fel a szemében. De nem csupán a híres sárkány fűződik Lévai nevéhez: a Futrinka utca jól ismert állatai, Böbe baba, és sok-sok színházi jelmez és díszlet, hiszen dolgozott többek között a népszerű „Cimbora”, „Tízen túliak társasága”, vagy a „Zsebtévé” televíziós műsorok stábjában is. Hiába alkotott azonban serényen, visszavonultságából nem engedett, és a Balázs Béla-díjat is visszautasította, márpedig ez a honi művészvilág legjelesebb (és politikamentes) kitüntetésének számít.
A könyvbemutatón elhangzott még, hogy nagyon sok támogató állt a kötet kiadásának kezdeményezése mögé, és mind-mind nagymértékben hozzájárultak, hogy ilyen gyorsan nyomdakész lett a mű. Amit majd nemsokára egy film is követhet Lévai Sándor munkásságáról.
H.H.

2015. február 23., hétfő

Költözik a Városüzemeltetés



Új telephelyet alakít ki az önkormányzat a balassagyarmati Városüzemeltetési Kft. számára. A cég déli városrészbe történő átköltöztetése folyamatos, és várhatóan nyár végére fejeződik be.

A város életében régóta téma volt a Városüzemeltetési Kft. helyének végleges és biztonságos megoldása. Ez főleg azóta vált szükségessé, mióta a Mikszáth út vége, így a szlovák határ felé eső része kereskedelmi övezetté alakult. Itt épült fel a Tesco áruház épülete, ugye itt található már az autóbusz-pályaudvar és egyéb boltok, üzletek is létesültek a környéken. Ebbe a környezetbe viszont egyáltalán nem illett már bele a városüzemeltetési cég, főleg a ki - és behajtó kukásautók és a rendszeres porfelhő bosszantották a közlekedőket és az itt élőket. Ám sokáig nem leltek mindenki által elfogadható új telephelyet.

Tavaly viszont komoly változás állt be ez ügyben. Az önkormányzat egy közismert városbéli céggel lebonyolított cserével megtalálta ezt a területet, mégpedig a Szügyi út 65. szám alatt, a hulladékudvar és a Volán-telep szomszédságában. Ráadásul ötvenmillió forintos állami támogatást is elnyertek a költöztetés lebonyolítására, így minden akadály elhárult, hogy véget vessenek a korábbi áldatlan állapotoknak.
A munka három ütemben zajlik. Aki a Szügyi út felé jár, már láthatja a beruházás bizonyos eredményeit. A cég irodaháza kívülről már teljesen elkészült, és a hátsó, udvari részen, a melléképületeken is szorgosan dolgoznak a munkások. Ha minden a tervek szerint alakul, a mintegy százmillió forintos összköltségű kivitelezés nyárra teljesen befejeződik és szeptembertől már az új telephelyen működik a Városüzemeltetési Kft.

A város Általános Rendezési Tervének bizonyos módosításaival a Mikszáth utcai ingatlanegyüttes további hasznosítására is tervek születtek, amelyek szorosan alkalmazkodnak az új kereskedelmi övezet igényeihez. E mellett az eddig zsákutcaként számon tartott Árpád utcát is „kinyitják”, és egy aszfaltozott út épül innen a Tesco-ig, ami a későbbiekben csökkentheti a Mikszáth utca zsúfolt forgalmát. Ezzel párhuzamosan az önkormányzat hozzálát a környék, így a Jószív, Árpád és Jópalócok utcák vízelvezetési gondjainak hosszú évek óta várva-várt megoldásához is.
H.H.

2015. február 22., vasárnap

Kétszer öt perc totális rövidzárlat



Az északi rangadó. Mondták ezt már Eger-Ózd, Salgótarján-Eger, Salgótarján-Balassagyarmat összecsapásra, attól függően, hogy mikor játszottak azonos osztályban és azonos csoportban az említett férfi kézilabda csapatok. Most az Ózd – Balassagyarmat volt soron.

Ha a tabellán elfoglalt pozíciót nézzük, a papírforma a kohászvárosi alakulat mellett szólt, ám idén még csupán egy pontot gyűjtöttek, és legutóbb, Békésen kiadós vereségbe szaladtak bele. Ráadásul a hírek szerint kapusposzton gyengültek meg, és ez a tény, illetve a két meccsen megszerzett három bajnoki pont ha nem is nagy elbizakodottságra, de pontszerző balassagyarmati regényekre mindenképpen okot adott. Csakhogy a felkészülés hete az Ipoly-partiak számára sem alakult kedvezően, arra pedig csak a helyszínen derült fény, hogy a házigazdák a legeslegutolsó pillanatban klasszis hálóőrt szereztek meg.
(Molnár Ferenc vezetőedző: „Az egész hét a betegségek jegyében telt el. Egy kapussal készülni nem lehet egy olyan mérkőzésre, ahol a nyerő taktika végig a futáson, a gyors lerohanásokon alapul – természetesen feltételezve a kitűnő védekezést. Ráadásul szombat reggel Jakubecz és Almási egyaránt jelezte, nem tud velünk tartani, ez pedig felettébb gond az edző számára, hiszen rászorul, hogy fejben gyorsan új taktikai változatokat eszeljen ki.”)

A találkozó mindenesetre jól indult a gyarmatiak számára, hiszen az elején 4-2-re vezettek, és negyedóra elteltével is 8-8 állt a táblán. Ekkor azonban megtört valami a Kábel SE teljesítményében.
(Molnár F.: „Egyértelműen mi irányítottuk a játékot, aztán érthetetlenül megálltunk. Nem futottunk, lassan vezettük a támadásainkat, az átlövések gyatrák voltak, a szélsők pedig kritikán aluli teljesítményt mutattak. Mondjuk Bécsi egész héten nem edzett, Damjant, azaz Radjenovicsot pedig azért állítottam be, hogy labdaszerzéseknél minél gyorsabban indulhassunk. De ez a megoldás sem vált be.”)
A szakvezető által felvázolt sikertelen időszakban egymás után ötször rezdült meg a vendégek hálója. Elsősorban a két „szokásos” góltermelő, a csoport legpontosabb bombázója, Fekete László, valamint a szerb légiós Vojinovics vitte hátán a borsodi legénységet. Bár menet közben Szabó Tamás vezérletével többször eredményesen zárkózott a Kábel, de három találatnál közelebb egyszer sem került. A harminc perc alatt kapott tizenkilenc gól pedig Molnár Ferenc véleménye szerint „enyhén szólva is siralmas”, pedig a játék eme vonulata elsősorban „akaraterő kérdése”.
A második játékrész eleje az eddigi két tavaszi összecsapáson egyik alkalommal sem sikeredett túl rózsásra a gyarmatiak számára. E tekintetben a fiúk követték a hagyományokat, hiszen az Ózd villámgyorsan elhúzott, negyven perc után már 27-19-re vezettek a házigazdák – és időközben Szabó Tamást is emberfogással őrizték, amit ezúttal sem tudtak a társak megfelelően lereagálni.
(Molnár F.: „Egyedül Szabó Tomi volt az, aki eredményes tudott lenni, aki megfelelő szinten kézilabdázott. Sok okos ember megkérdezi mindig, hogy miért Piroska a jobbátlövő. A válasz egyértelmű, és most is bebizonyosodott: Jakubecz hiányában nincs megfelelőbb alternatíva, főleg akkor, ha Danisovszki és Albert-Tóth is gyengén, bátortalanul kézilabdázik.”)
Az egyik csapat határozatlanságából pedig általában a másik erényt kovácsol. Az ózdiak is felettébb élvezni akarták a pillanat minden ízét. A hazai védekezés mind masszívabbá vált, és az akcióikat is pontosan fejezték be Nyestéék. Felrémlett a nagy kudarc víziója, hiszen az ötvenegyedik percben már 36-24 volt az állás. Úgy tűnt, megalázó vereséget szenved a társaság, de a végén kiengedtek az ózdiak, ezt pedig kihasználták a kábeles támadók, így a hajrában felzárkóztak és „csak” 39-36 lett a vége.
A meccs végén a vezetőedző értelemszerűen nem a legboldogabban összegzett.
(Molnár F.: Nem rohantunk, hanem andalogtunk, és kétszer öt perc teljes zárlat után nem is lehetett más az eredmény. Az ózdiak az utolsó pillanatban leigazolták a PLER szlovák kapusát, aki ezen az estén kiválóan teljesített. Ahhoz, hogy mérkőzést tudjunk nyerni, három-négy extra teljesítménynek kell lennie, ma csak egy volt: Szabó Tamás, és ezen a szinten nyerni egy emberrel képtelenség! Előrevetítve a lehetőségeinket, nem a legjobbak a jelek, hiszen a hírek szerint úgy Szegeden, mint Orosházán kiadták a vezetők a parancsot, bent kell maradni ebben az osztályban, így több NB I-es kerettag is visszajátszhat majd, aminek most épp a Kecskemét itta meg a levét. Egyszerű a dolgunk, meg kell nyerni a következő két mérkőzést, amennyiben ez nem sikerül, minimális lesz az esélyünk a bennmaradásra.”)

A jegyzőkönyv:

Ózdi KC – Balassagyarmati Kábel SE 39-36 (19-15)
Ózd, Városi Sportcsarnok, 650 néző, Vezette: Herczeg, Südi. 
Balassagyarmati Kábel SE: Djukanovics - Bécsi 7, Piroska 2, SZABÓ T. 11/5, Maletics 6, Albert-Tóth 7, Radjenovics 2. Csere: Siró (k), Tihanyi, Danisovszki, Szabó A. 1, Széles, Bán.
Az Ózd legeredményesebb dobói: Vojinovics 11/1, Fekete 10/1, Kalics 4.
Hétméteresek: 5/4 illetve 6/5. Kiállítások: 18 perc + 2 kizárás (Scitovszky, Pillár mindkettő a harmadik kétperces büntetés után), illetve 12 perc.
Az eredmény alakulása: 9. perc: 2-4, 15. perc: 8-8, 19. perc: 13-8, 24. perc: 15-12, 35. perc: 22-15, 40. perc: 27-19, 47. perc: 33-22, 54. perc: 36-28.

Kanyó Ferenc (Nógrád Megyei Hírlap) tudósítása és Molnár Ferenc beszámolója alapján írta: Hegedűs Henrik

Szemérmetlen szügyi kutyagyilkos



A rotweiler szuka nehéz szülés elé nézett. Amikor eljött az utolsó óra, a szügyi porta udvarán keresett egy zugot, oda bevackolta magát, és nemsokára szépen sorba világra hozta kölykeit. Összesen hét volt a szaporulat. Ám nem sokáig tisztogathatta, vigyázhatta őket óvó szeretetével.

A gazda hamar észrevette, eltűnt a kutyája. Nem is kellett sokáig keresnie, a kölykök hangja után haladva hamarosan rábukkant a szülés helyszínére. Ám a kíméletlen ember ahelyett, hogy meleg helyet biztosított volna a kis jószágoknak, félretolta az anyát és felnyalábolta az apróságokat.

Elővett egy nagy dobozt, behajította a hét mini-ebet és elindult velük kifelé a faluból. Mohora felé haladva, áthajtott a síneken, majd betért az erdő felé egy földútra. Itt sorsára hagyta szegényeket.
Jó pár óra eltelt, mire a keserű nyüszítésekre felfigyelt egy közelben kutyát sétáltató nő. Elszomorító látvány fogadta őt. A metsző hidegben ott bújt-tülekedett egymáshoz a hét apró állat. A megtalálók azonnal tudták kihez forduljanak.
-        Gyakran hívnak bennünket kutyamentéshez – mondta el érdeklődésünkre az értesítés után rögvest a helyszínre siető Sztraka Viktória és Török Evelin. – Nem is olyan régen Balassagyarmatról szóltak, hogy a „Barna Abc” környékén a kukák között vacog egy kis kutyus. Őt már szerencsére jó gazdikhoz irányítottuk. A határban talált rotweilerek azonban rendkívül aggasztó állapotban voltak. Megvizsgáltuk a kicsiket, de négyükön már nem segíthettünk. Az ötödiket meg gyorsan újra kellett éleszteni, ez sikerült is. Nagyon kihűltek szerencsétlenek. Hazavittük a három picit, meleg helyre tettük, ápolni kezdtük. Sajnos azonban így is későn érkeztünk. Elutasították a tápszert, a kecsketejet is. Semmit nem fogadtak el. Nem kínozhattuk tovább, így elaltattuk és testvéreik mellé temettük őket.

Török Evelin hozzátette, nem először tehet ilyet ez az embertelen személy. Nemrégiben a mostani hely közelében, a patakba dobva találtak hasonló rotweiler keverék kiskutyákat. Éppen ezért, a későbbi esetek elkerülése érdekében felhívást tettek közzé, hogy aki Szügyben rotweiler keverék szukát lát, lógó csecsekkel, de nincsenek kölykei, értesítse őt nyugodtan. Ha kiderül, ki a „kutyagyilkos”, állatkínzás miatt mindenképpen feljelentik az illetőt.
H.H.

Télkergető óvodások



Bár elmúlt már Hamvazószerda, s magunk mögött hagytuk a „torkos csütörtököt”, de előttünk Mátyás, és nem mindegy, hogy töri, vagy csinálja a jeget. Talán ezért is tették múlt szombatra télkergető kereplős felvonulásukat a csesztvei óvodások.
 
Amikor a parányi faluba értünk, a délelőtti órákban még meglehetős nagy csend honolt mindenhol, és a Kis-patak is békésen csordogált a medrében. Fent, az emelkedő tetején lévő óvoda kapujában gyülekeztek az apróságok és szüleik. A kerítésre aggatva haragos képű, rémisztő farsangi álarcok néztek velünk farkasszemet. Bent az utolsó előkészületeket végezték a szervezők. Indulás előtt még Erdei Zsuzsanna vezető óvónővel váltottunk néhány szót, aki elmondta, a faluban korábban nem volt szokás az efféle, farsanghoz kapcsolódó felvonulás, de amikor az ötletet megosztották a gyerekekkel, hatalmas „igen” volt a válaszuk. 


A gyülekezőhelyen kis tánccal indult a program, majd mindenki kivette a kosárból a maga „hangosító” szerszámát, és kolompolva, kereplőzve, dudálva indult a menet. Egy kislegény olyan lendülettel szaladt a többiek előtt, hogy pár lépés után hasra esett, de zsipsz-zsupsz felpattant és sírás nélkül rohant tovább. Az Ábel keresztnevű fiúcska pedig büszkén vitte a különféle feliratokkal telidíszített, telet megszemélyesítő kiszebábot, amely majd a végén elnyerte méltó „büntetését”.

Az első megálló a helyi tájház előtti sarkon volt. Itt kört alkottak a csöppségek, kezdetét vette a közös ének és a tánc. „Itt a farsang áll a bál, keringőzik a kanál…” – zengték a fiatalok, és a vidám dalolásba az idősebbek is bekapcsolódtak. Mi több: a hagyományőrző asszonykórust szintén sikerült rávenni a nótázásra, a „Nem az a legény…” kezdetű népdallal.

Nemsokára fordult a menet és igyekezett vissza a falusi vendéglő elé. Itt következett a záró „mutatvány”. Régi-régi, pajkos-évődős népi játék elevenedett meg a pedagógusok segítségével: „Egy ember jött Párizsból, Ninive, Ninive”. Ábel pedig fogta a kiszefigurát, odatartotta kis társainak, akik nagy örömmel szaggatták szét a darabjait, s hajították a lángok közé.
Csesztvén is elkergették a telet. 
H.H.

Digitális bennszülöttek a sportcsarnokban



Egyénileg, vagy csoportosan? Nehéz kérdés ez farsang táján. Vajon egyedi ötletet valósítson meg a báli szereplő, avagy társaihoz csatlakozva közös koreográfiával rukkoljon elő? A balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola farsangján mindkét változatból láthattunk példát.

Emitt egy tündéri csöppség királykisasszonnyá átalakítva lépdelt csinos topánkájában, előtte egy mesefigura bőrébe bújt fiú, mögötte egy jedi lovag. De főként a csoportos megoldás volt jellemző. Apró leányok a múlt század húszas-harmincas éveinek táncos öltözetében ropták a tüzes charleston-ritmusokra, és hasonlóképpen a nosztalgia világába kalauzolták a nézőket a retro-muzsikára előbukkanó Gedeon bácsi hű kuncsaftjaival, a Hofi-dalt idéző utcaseprők, vagy a rapperképű takarítónők. 

Más műfajjal hozakodott elő a sárga-fekete „mezben” virító társaság. A méhraj élén a tanítónő „repült”, és a derék méztermelő „kisiparosok” szorgalmasan beporozták a kör közepén álló „virágot”. De megjelentek az éjszaka képei is. Az ólba zárt „állatok” a lepel alatt alakváltozáson estek át, s miközben a gazda az igazak álmát aludta, az udvar népe kísértetként riogatott. 

A legötletesebbnek talán a „digitális bennszülöttek” tűntek. Kik is ők? Hát az a mostanság feltörekvő nemzedék, amely már szinte az anyatejjel szívja magába az elektronika vívmányait, akiknek kisujjában van az internet, a skype kezelése. Az őserdő népe ugyan még nem öltözött civil ruhákba, mi több, koromfekete ábrázattal, mezítlábasan toppant elénk, de a kezükben már mobiltelefont „birizgáltak”, kitartóan pötyögtették az esemeseket. Előkerült a laptop is, és birtokosa lehet, hogy éppen egy szerelmes e-mailt fogalmazott meg a Kongó folyó túlpartján élő kedvesének. Ám közbeszólt az élet, és a tanárnő képében afrikai vadászként megérkező „digitális bevándorló” nem engedi, hogy a bennszülöttek akarata elhatalmasodjék a földkerekségen.

Jött még a továbbiakban egy busó-banda, „egészségügyi szekció” betegekkel és ápolókkal, cigánylányok, és persze egy igazi, báli díszes tánc – a nyolcadikosok jóvoltából. Egyszóval tömény humor, móka és kacagás jellemezte a gyarmati dózsások – amúgy „torkos csütörtökön” rendezett – farsangi mulatságát.
H.H.

2015. február 19., csütörtök

Hófogó tető a képtáron



Egyre jobb ütemben halad a balassagyarmati városközpont-rekonstrukcióhoz kapcsolódó Palóc Agóra kulturális téregyüttes kialakítása, amely a Városi Képtár és a szabadtéri színpad korszerűsítését foglalja magában.

A munkálatok a két érintett helyszínen még tavaly kezdődtek el. Közismert Balassagyarmaton, hogy a régi Vármegyeháza épületével szemközt lévő, több mint százesztendős egykori kaszinó helyén létesült képtár igencsak leromlott állapotba került, így a szintén felújításra szoruló szabadtéri színpad mellett a belváros megszépítésének következő szakaszában ez a két helyszín került a fontossági sorrend élére. 

Jelenleg jól haladnak a munkálatok. A Városi Képtárnál már befejeződött az új tetőszerkezet kialakítása, ráadásul a kivitelező egy különleges megoldást alkalmazott: öntött palából úgynevezett hófogó szerkezeti felületeket alakított ki, így meggátolva, hogy jelentősebb hóesés esetén ne egy szűk területen halmozódjon fel a téli csapadék, hanem egységesen osztódjon el, és így fokozatosan olvadjon. A korszerűsítés következő szakaszaiban már a belső tér különböző kialakításai kerülnek sorra.
Mindeközben a szabadtéri színpadnál is szorgos tevékenység zajlik. Lényegében itt az egész, még a múlt század hetvenes években kiépített létesítmény-együttes megújul, beleértve a kiszolgáló helyiségektől a tényleges színpadi felületig minden egyes négyzetmétert.
Az önkormányzat úgy tervezi, hogy a teljes beruházás végeztével május 16-án nagyszabású rendezvénysorozat keretében avatják fel a „Palóc Agórát”, és egy sztárvendég is színesíti műsorával a programot – de a neve egyelőre maradjon titokban.
H.H.

Mi lesz a Csendőrpalota sorsa?



Balassagyarmat egyik legszebb részén található az egykori Csendőrpalota épülete. Amióta utolsó lakói, a határőrök elhagyták, üresen áll. Az önkormányzatnak lennének ötletei a hasznosításra, de nem ők, hanem az állam rendelkezik a tulajdonjoggal.

A trianoni békediktátum alaposan leapasztotta a magyar katonai és rendfenntartó erők létszámát. De mivel Balassagyarmat határvárossá vált, így szükség volt egy nagyobb méretű Csendőrpalotára. A Bajcsy és Ady utcák kereszteződésében a híres építész, Munk Dezső tervei alapján 1928-ban készült el az épület, amely szorosan kapcsolódott az előző század végén létesült honvédlaktanyához, ez utóbbi „frontja” a Kossuth utca felé néz. Így kialakult a település egyik legnagyobb zárt terű ingatlanja.

Az ötvenes évektől a palota a határőrök otthona lett. A fegyveres testület igazgatósága rendszeresen végzett itt különböző bővítési munkálatokat, és az első migráns hullám jelentkezésekor itt, a laktanyai „szárnyon” helyezték el a menekültszállót. Utoljára 2004-ben végeztek korszerűsítést az épületen, majd 2008-ban a Határőrség Rendőrséghez történt „integrálásával” a komplexum nagy része kiürült, mindössze az idegenrendészeti szállást nyitották meg újra.
Már hat-hét évvel ezelőtt felmerült az azonnali hasznosítás lehetősége. Az elképzelések úgy szóltak: ide költözi át a Városi Rendőrkapitányság állománya, és itt alakítják ki a fegyház és börtön nagyfokú zsúfoltságára való tekintettel az előzetesen fogvatartottak celláit is. Sőt, ide jön a tűzoltóság és a mentőszolgálat. Mivel egy meglévő, kész, és jó állapotban lévő épület állt volna így a szervezetek rendelkezésére, a számítások szerint hosszú távon gazdaságilag előnyös , több tízmilliós megtakarítást eredményezett volna, ha a Csendőrpalotában alakítják ki a három „egység” rezidenciáit. Ám a számítások nem váltak be, „lefújták” a költözési akciót. Időközben a katasztrófavédelem saját hatáskörben felújította a Baltik utcai tűzoltó-központot, ennek folytán a korábbi terv tárgytalanná vált – igaz, a mentősök továbbra is igen mostoha körülmények között dolgoznak.
Azóta minden egyes esztendőben, az idő múlásával romlik az hatalmas épület állaga. Ugyan továbbra is van biztonsági őrzés, és a kötelező karbantartásokat is elvégzik a szakemberek, de mégis, teljesen kihalt képet nyújt kívülről a kaszárnya. Jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., azaz állam a tulajdonos. Persze az ilyen cégnek nincs napi rálátása az ingatlanokra, ezért fontos, hogy időről-időre felhívják a figyelmet az esetleges hasznosításra.
Az egyik elképzelés szerint a megyei és a városi rendőrkapitányság közös otthona lehetne a Csendőrpalota, a fentebb már jelzett előzetes fogvatartási helyiségekkel kiegészítve. Ez azonban, miután a megyei közgyűlés székhelyének Balassagyarmatra való áttelepítése meghiúsult, már nem valószínűsíthető – legalábbis rövid – és közép távon semmiképpen.
A másik: ide „központosítanák” a Mikszáth Kálmán Középiskolát. Ahogy Csach Gábor alpolgármester fogalmazott ésszerű lenne a jelenleg három „bázison” működő intézmény összevonása, amelynek eredményeképpen a tanároknak és diákoknak nem kellene ingázniuk egyik állomáshelyről a másikra. De ez is csupán ötlet, a döntő szót nem mondhatja ki az önkormányzat, csak a tulajdonos. Annyi bizonyos: a város nem kívánja megvásárolni a Csendőrpalotát, ez nem aktuális.

***

Ideális helyszín

Az elmúlt két évtizedben, amíg működött a Határőrség, rendszeresen, legalább havonta egyszer megfordultam a Csendőrpalota épületegyüttesében. Láttam a tágas, futballpálya-méretnél is nagyobb udvart, a korszerűen felszerelt műhelyeket és garázsokat, sőt, az állomány kényelmét szolgáló egyéb létesítményeket, konditermet, konyhát és így tovább. Jártam belül is, az irodákban, amelyek az emeleteken egy hosszú folyosóról nyíltak balra és jobbra. Egyszóval: ez az épület egykor minden egyes „ízében” rendvédelmi szerv részére létesült, tehát ha komolyan gondolkodik a tulajdonos a reménybeli hasznosításról, ezt a szempontot kell a legfontosabbnak tartania. Az biztos, hogy látva a megyei rendőrkapitányság jelenlegi, salgótarjáni körülményeit, elhelyezését, a balassagyarmati helyszín szinte minden tekintetben ideálisabb lenne. Tehát, egyfajta megközelítésben, pusztán a szakmai indokokat figyelembe véve nyugodt szívvel áttelepíthetnék központjukat a megyei zsaruk. Nem beszélve arról a cseppet sem elhanyagolható tényről, hogy a megyei törvényszék, ügyészség és a börtön is az Ipoly-parti városban található. Persze vannak érzelmi, vagy inkább úgy fogalmaznék, politikával átitatott emocionális megközelítések is. Ezek pedig éppen az ilyen elképzelések ellen szólnak. Mindenesetre remélem, hogy a gondolat ilyen módon is „felébred”, mert sokáig nem „panghat” üresen a város egyik legpatinásabb, és állítom, hogy a legszebbek közé sorolható épülete.
Hegedűs Henrik

Tanári ikonok



A középiskolai tanár nyolcéves korában látta a máriapócsi  a „Szűzanyát”. Veres József saját bevallása szerint ekkortól nagy szerelmese az ikonfestészetnek, bár ecsetet csak tizennégy évvel ezelőtt vett először kezébe. A pedagógus-művész alkotásaiból egykori munkahelye, a balassagyarmati Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola galériájában nyílt tárlat a közelmúltban.
 
A megnyitón Sinkóné Szrenka Anikó igazgatónő köszöntőjét követően az intézmény tanulója, Kovács Karina adott elő egy szép népdalt. A tárlat képeinek méltatását Kovács Ferenc középiskolai tanár egy verssel indította. Ady Endre „Az Illés szekerén” című kötetének kezdő sorait idézte, s ebből egy sorra külön is felhívta a figyelmet: szívük izzik, agyuk jégcsapos”. Ez tökéletesen jellemző Veres József művészetére – mondta -, mert ahhoz, hogy a témához nyúljon, rendkívül komoly érzelmi elhivatottság, vallásos hit kell, de miközben aprólékos munkával a képet készíti, jéghideg fejjel kell végrehajtani a mozdulatokat. Kis történelmi múltidézést is tartott, hiszen eljutottunk az ikon szó jelentésétől (görögül: kép, képmás) az ókeresztényeket üldöző Diocletianus császáron és a niceai zsinaton keresztül az egyházszakadásig, majd azt követően az ikonfestészet oroszországi térhódításáig, amelynek legkiemelkedőbb alakja a XIV-XV. században élt Andrej Rubljov volt. 

Visszatérve a kiállító művészre megtudtuk azt, hogy amikor még Szentpétervárt Leningrádnak hívták, járt az északi orosz nagyvárosban, ahol lenyűgözte a pravoszláv templomok szépsége, a belső berendezés áhítatos magasztossága, a szép ikonok, amelyek szemlélése közben gyönyörű hangon szólaltak meg a kórus által előadott ószláv nyelvű imádságos énekek. Ez is nagymértékben hozzájárult, hogy művészi kibontakozásában az ikonok témájához nyúljon. 

Veres József hozzátette, a most kiállított képek készítésének hátteréről szívesen nyújt bővebb ismertetőt a diákoknak, és a jövőben egy-egy rendhagyó tanóra keretében különleges tárlatvezetést tart majd a fiataloknak, hogy minél behatóbban megismerjék a kelet-európai kultúrának e gyöngyszemeit.
H.H.

2015. február 17., kedd

Hajléktalanok esti tanyája lett a művelődési központ?



Ezzel a címmel készülök cikket írni. Ugyanis az utóbbi napokban több helyről kaptam értesítést, miként viselkednek bizonyos emberek a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ. Kihasználva, hogy ez tulajdonképpen egy „nyitott létesítmény”, az esti órákban valósággal betelepszenek az aulába. Ez még önmagában még nem lenne kivetnivaló, hiszen ott meleg van, és ezek a férfiak és nők fáznak odakinn, de sajnos akadnak köztük részeges elemek is, márpedig ők bizonyosan nemkívánatos alakok egy jóhírére adó közintézményben. Amennyiben olvasóimat érdeklik a részletek, úgy természetesen bővebben is beszámolok ezekről az „állapotokról”.

Várom privát facebook-üzenetben az észrevételeket. Aki hajlandó nyilatkozni a témában nekem, és a nyilvánosság elé tárni véleményét, természetesen lehetőséget adok erre is.
Hegedűs Henrik

Vasárnapi nyitva tartást kíván a többség



A Magyar Szocialista Párt aktivistái az elmúlt hét végén országos akció keretében mérték fel, vajon a vasárnaponként rendszeresen vásárló lakosság közül kik akarják, hogy a hét utolsó napján március 15-e után is nyitva maradjanak az üzletek.

Balassagyarmaton a TESCO áruház bejárataihoz vonultak ki a politikusok és segítőik, ahol két órán keresztül kérdezgették a nagyáruházba betérő, illetve onnan kijövő embereket.
Borenszki Ervin, Nógrád Megye Közgyűlésének tagja a felmérés lezárását követően elmondta, összesen 494 polgárt sikerült megkérdezniük, ebből 448-an nyilatkoztak úgy, hogy március idusa után is szeretnének vasárnaponként vásárolni. Az MSZP-s képviselő hozzátette: sokan úgy vélekedtek, hogy a kormány nem tekinti őket felnőttnek, amikor ilyen durván beleavatkozik az életükbe, a vásárlási szokásaikba. Világosan kiderült – összegzett a politikus -, hogy a kereszténydemokraták indítványát elhamarkodottan fogadták el, és láthatóan nagy felháborodást kelt az emberekben a vasárnapi üzletbezárások előírása. Érdemes lesz tehát erre a meggyőző többségre hallgatni és visszavonni a rendelkezést.

2015. február 16., hétfő

Képek a Fotófaluból



Egyedi, különleges megközelítésű fényképekből nyílt kiállítás nemrégiben a balassagyarmati Szabó Lőrinc Általános Iskola galériájában. A képeket a tavalyi kétbodonyi Fotófalu műhely alkotói készítették.

A Szabó Lőrinc Általános Iskola galériáját lényegében az intézmény épületének átadásával, már az első tanévben kialakították – Bacsúr Sándor és Varga Ágnes kezdeményezésére. Azóta évente három tárlat látható itt: a szervezők törekednek arra, hogy a városban élő, vagy Balassagyarmathoz erős szálakkal kötődő művészek munkáit mutatják be, de lehetőséget adnak fiatal, feltörekvő alkotóknak is.

A jelenlegi kiállítás a Gyarmatról elszármazott Telek Balázs művészeti vezetésével működő Fotófalu műhelyből válogat, amelynek tagjai saját bevallásuk szerint kis hazánk legösszetettebb, magas szintű szakmai programmal bíró fotográfiai és mozgóképes alkotótáborát képviselik. Korábban jártak már Cserhátszentivánon, Bokoron, Cserhátsurányban, míg 2014-ben tíz napig Kétbodonyba „költöztek”, ahol kifejezetten a magyar vidékre, az ott élő emberekre, a tevékenységekre, az életmódra, a közösségek mindennapjaira fókuszálnak, és örökítik meg az utókornak. E mellett természetesen a tapasztalatcsere is fontos a fiatal alkotók számára. Most, az iskolagalériába tizenhét fotós küldte el képeit – ahogyan azt méltatásában a megnyitón ifj. Telek Zoltán, a művészeti vezető testvére megfogalmazta. 

A rendezvényen nem csupán a fényképek keletkezésének körülményeit ismerhették meg a diákok, hanem kis zenei előadásban is részük lehetett, amelyen Janák Péter megszólaltatta az ausztrál őslakók közismert, de ritkán hallott hangszerét, a „didzseridú”-t. A házigazda iskola részéről Mákos Gwendolin fuvolán közreműködött, míg Kanyó Diána verset mondott.

Farsangi vetélkedők



Érdekes, ismeretterjesztő és vidám vetélkedővel kötötte össze farsangi maskarás mulatságát a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Iskola. A diákok igazán furfangos feladatokat oldottak meg, míg a jelmezes előadások is ötletesre sikerültek.

Maga a vetélkedő amolyan „iskolarádiós” formában zajlott. Azaz a szervezők a mikrofonon keresztül osztották meg a különböző részleteket az egyes osztálytermekben készülődő tanulókkal. A fejtörők között szerepelt látványos megmozdulást követelő, és logikai képességeket igénylő feladat is. Így például az egyes tanárokat kellett csoportosítaniuk a szerint, hogy milyen autóval közlekednek – akadt, akiknél kerékpár szerepelt ebben a rovatban. De például a legnagyobb méretű és a legkisebb kijelzőjű mobiltelefon felkutatása sem jelentett különösebb akadályt – pompás „ősi példányok” is előkerültek. A „Nyár van” című feladatban pedig a februári hidegben kellett egy kis kánikulai hangulatot elővarázsolniuk a fiataloknak. Zengtek is a dalok bőven, amelyek a legmelegebb évszak dicséretét harsogták, miközben lenge ruhákba, fürdőpapucsokba bújtak, napernyőket forgattak a tinédzserek. Azért jótékonykodás is vegyült ebbe a sorozatba: a Reménysugár Otthon javára gyűjtöttek a diákok játékokat. Az iskolai vetélkedőt végül a 7.a osztály csapata nyerte meg. 


Ezután következett a farsangi mulatság – az intézmény tornatermében. Itt nem volt elegendő pusztán jelmezbe bújni, a szigorúnak semmiképpen nem nevezhető zsűri azt is jutalmazta, ha az előadás színesre, élvezhetőre, kacagtatóra sikeredett. Ebben a tízedikesek zártak az élen: egyikük távirányítóval a kezében bőszen kapcsolgatott a különböző televíziós csatornák között, míg a többiek gyors egymásutánban elevenítettek meg népszerű műsorokat, azok humoros jeleneteit, vagy bemondói bakikat. 
H.H.