2015. március 16., hétfő

Kokárdás ünnep Nyugat-Nógrádban



Nógrád megye nyugati részén szinte minden településen megemlékeztek a március tizenötödikei forradalmi ifjakról. Összeállításunkban nem időrendi sorrendben, hanem keleti irányban haladva idézzük fel néhány településre fókuszálva az ünnepi eseményeket.

Diósjenő - Nem véletlen, hogy az ünnepségre a református templom előtt gyülekeztek a megemlékezők, hiszen a diósjenői Nagy Gedeon lelkész-esperes a szabadságharc honvédtisztje volt, és számos itteni férfi állt be honvédnak Damjanich vörössipkásai közé, illetve a szabadcsapatokba. Gyülekeztek iskolások és „szépkorúak”, bár nem tömegesen. Talán az időjárás tette? Szürke felhők rohantak a Csóványos felé, akár eső, hó is lehetett volna. Ám bizakodtunk: március idusát nem ronthatják meg holmi északi hatalmak.
Tóth János polgármester idézte fel az 1848-49-es eseményeket, amelyek Diósjenőt is érintették:
- Felemelő érzés megemlékezni ezen időszak hőseiről, bátorságukról, önfeláldozásukról, és a hazáért érzett önfeláldozó szeretetükről - mondta. - Minden magyar embernek jó példaként szolgálnak. 1848-ban eggyé vált a nemzet, egyet akart: a szabadságot. E nemes ügyért sokan vérüket ontották országszerte. Innen, a mi községükből is szép számmal jelentkeztek Damjanich seregébe. Ma az ő emléküket idézzük. Diósjenő népe már a márciusi események után lelkesen támogatta az új eszméket, amit az is bizonyít, hogy a falunkban két alkalommal is megtartott toborzáson harmincnyolc katonával gyarapodott a honvédsereg. A helyi hagyományok szerint a diósjenői honvédek Damjanich veressipkásaiként mindenütt a legvitézebbül harcoltak. Ennek elismeréséül kaptak lehetőséget a helyi leventék a századforduló után, hogy emlékezve hős elődeikre a szokásostól eltérő színű levente egyenruhát viseljenek. 

Skuczi Nándor, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke meghatottan kezdett ünnepi megemlékezésébe.
- Óvatosan formálom a mondatokat – fogalmazott a politikus –, hiszen jól tudom, hogy felülről két csillag is figyeli szavaimat. Az egyik fényesség Nagy Gedeon, helyi református lelkész. A másik Bory László, ugyancsak diósjenői nemesember. Mindketten a szabadságharc honvédtisztjei voltak. S mellettük még mások, akik közül kevesen jöttek haza élve. Így valósult meg itt helyben ’48 egyik nagy vívmánya, a nemzeti egység. Együtt adta vérét jobbágy, nemes, és lelki vezetőjük, a pap. Örök hála nekik. Érdemes elgondolkodni, hogy az 1848. március 15-ei szellem miért tudta egykor meghódítani szinte napok alatt a Kárpát-medence teljes magyarságát. Miért lehetséges, hogy most, 167 év után ez a halványulni nem hajlandó csillag összehívja a világban szétszóródott, vagy csak új országhatárokkal szétszabdalt magyarságot: mert ezen a napon ugyanúgy szavalják a Nemzeti dalt Sydney-ben, mint Rozsnyón. Ugyanúgy fújja a szél a piros-fehér-zöld zászlót a Hargitán, mint Szabadkán. Ugyanazt a kokárdát tűzik ki a mellükre a pesti és a diósjenői diákok. Szeretjük ezt az ünnepet, mert a miénk, mindannyiunké. Szeretjük, mert mindenki lelkében szól a Nemzeti dal. Benne meglátjuk az igazán magyaros megnyilvánulásokat: a vitézséget, az elszántságot, a „most vagy sohát”, a virtust, az önfeláldozást, az önzetlenséget. A jobbik, szebbik arcunkat, a magyar arcunkat.
Skuczi Nándor beszéde alatt a felhők elvonultak, és a napfényben felragyogott a református templom hófehér tornya.

Rétság - A Honvédelmi Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervezési Hivatala felhívására Rétságon közösen szavalták el a Nemzeti dalt a Petőfi utca sarkán, vasárnap, pontban 15 órakor. Talán hetven-nyolcvan ember gyűlt össze erre az ünnepélyes aktusra. Először Hegedűs Ferenc, a város polgármestere méltatta az 1848/49-es forradalom és szabadságharc csodálatos napjait. Többek között kiemelte a rétságiak szerepét a szabadságharcban. Elmondta, hogy 1849 nyarán Rétság mellett harcoltak a honvédek az orosz seregek ellen. E csata manőverei olyan különlegesek és sikeresek voltak, hogy ma a világ összes katonai akadémiáján is oktatják. Rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a forradalom és szabadságharc szereplői a hazaszeretet példáját adják kései utódaiknak, azaz nekünk. Az odaadás és a bátorság példáját. De példát mutatnak bölcsességből is. Ennek köszönhető, hogy Európában egyedül Pest-Buda utcáin nem folyt vér. Békésen vették át a hatalmat. Emlékezzünk – mondta – azokra a hősökre, hétköznapi emberekre, honvédekre, akik tetteikkel bizonyították, ha kell, életük árán is megvédik a kivívott szabadságot, küzdenek az elnyomás és a hamisság ellen. Emlékezzünk azokra a rétságiakra, akik tagjai voltak a nemzetőrségnek, akár rosszul felszerelten, kaszával, vadászpuskával, de beálltak Görgey mögé, hogy kivívják a nemzet önrendelkezését. Legyen előttünk példa az ő bölcsességük, bátorságuk és hazaszeretetük – fejezte be beszédét a polgármester, akinek szavai után a résztvevők közösen elszavalták a Nemzeti dalt.

A közös versmondás után a művelődési központban folytatódott a műsor. Az iskolások itt dalokkal, irodalmi betétekkel és népi tánccal idézték 1848. március 15-e eseményeit.

Drégelypalánk – A helyi művelődési házban megelevenedett a Petőfi korabeli Pilvax kávéház. Zábrádi Zsuzsanna, a községi általános iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet, az országos események mellett helyi vonatkozásokat is megemlítve. Az ünnepi műsorban pedig a hagyományőrzők és a nyugdíjas klub tagjai játszották a főszerepet. A Nemzeti dalon és A költő visszatér című éneken kívül többek között elhangzott Szép Ernő: Imádság című verse is, és gitárjáték is színesítette a programkínálatot.

Őrhalom – A helyi művelődési házban Rados Zsófia ifjú népdaléneklő tehetség vezette be a műsort, majd Farkas Egon polgármester beszélt március tizenötödike jelentőségéről és a mának szóló tanulságairól. Ezután az óvodások, Pilisiné Varga Anna és Fábiánné Kollár Zita betanításával adtak elő nagyon hangulatos műsort. 

A kisebbeket kicsit nagyobbacska nebulók, az iskolások követték, ők a Barázné Takács Ágnes és Tóthné Csábi Viktória által szerkesztett irodalmi összeállítást mutatták be. A nemrégiben alakult nyugdíjas klub tagjai verses-zenés „csokorral” kedveskedtek, és felléptek a Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Kör apró táncosai – oktatójuk, Takács Bernadett külön ez alkalomra tanított be számukra egy fakardokkal-kalapokkal ékített „ropogóst”. A Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság megemlékezését követően a szécsényi Palóc Néptánccsoport három hölgytagjának, Huszár Krisztinának, Sándor Évának és Takács Bernadettnek előadása zárta az őrhalmi megemlékezést.

Összeállította: Hegedűs Henrik és Sztranyovszky Béla
Képek: Hustyava Zoltán (Diósjenő), Girasek Károly (Rétság), Pásztor Ildikó (Drégelypalánk), Farkas Andrea (Őrhalom).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése