2015. április 26., vasárnap

Szünet után villant a varázspálca



Nem tudom, milyen érzés lehet, mert magam nem éltem át hasonlót, de biztosan fura gondolatok járhatták át mind ősszel Ocsovai Zsolt, mind most Kedves László agyát, amikor egykori sikereik színhelyén az ellenfelet kellett irányítaniuk. Márpedig Kedves mester neve a balassagyarmati férfi kézilabdázás legsikeresebb korszakával függ össze, mert ki ne emlékezne azokra a dicsőséges percekre-órákra, amikor a televízió képernyőjén keresztül egy egész város szurkolt a Kábel SE játékosainak a Magyar Kupa négyes döntőjében.
De most a nyurga tréner a Törökszentmiklós melegítőjét magára öltve álldogál ott szemben, a palánkok előtt. 

Ráadásul nem akármilyen meccs ez. Kiesési rangadónak nevezik sportberkekben, azaz úgy is fogalmazhatnánk, minden egyes játékperc élet-halál kérdése. De mégis, van valami a levegőben, ami növeli a biztonságérzetet.
(Molnár Ferenc vezetőedző: „A múlt heti, kecskeméti meccsen a bemelegítést látva azt mondtam Kajdy Norbinak, itt semmi esélyünk sincs. Most Szabó Andris jött oda hozzám, firtatva, mire számíthatunk. Egyértelműen azt feleltem neki: nyerünk. Egész egyszerűen, így éreztem.”)
A hangulat fergeteges. A dobosok hol felváltva, hol szinkronban zengik az indulókat, búgnak-búgnak a dudák. A publikum átérzi az este fontosságát. A küzdelem heves és ádáz, a játék gyors. A salgótarjáni származású Forgács Péter – naná, ő nem is olyan régen gyarmati kedvenc volt -, meg a balkezes Horváth Szilárd – a két évvel ezelőtti kupadöntő egyik kábeles főhőse – termelik a gólokat, persze az Ipoly-partiak se rest, válaszolnak egyből. A kapusok bezzeg semmit sem fognak. Bécsi Mihály már két perc elteltével pihenhet a kispadon, kiállítják. Síró Zoltánt hamar lecseréli Molnár edző, jön Rados Djukanovics, és innentől kezdve egyfajta utó-születésnapi ajándékként fogja fel ezt a lehetőséget. Ő most jobban teljesít. Közben ide-oda megy a buzgó gólszüret, hazai oldalon ebben leginkább Szabó Tamás, illetve a balátlövő posztján Albert-Tóth László jeleskedik. Sok a hiba, eladott labdák, és egyelőre a vendégek irányítanak. A gyarmatiak először 12-11-nél veszik át a vezetést, de a lendület nem fokozódik, kihagyott helyzetek keserítik a drukkerhadat. Szünetben teljesen igazságos eredmény a döntetlen.
(Molnár F.: „Határozottan az volt a célunk, hogy kifárasszuk a Törökszentmiklóst. Ezért diktáltuk a nagy tempót, ezért loholtunk, robotoltunk kettőzött erővel. Fel kell őrölni őket, csak ez vezethet sikerre.”)
Szünet után mintha valami mesebeli tündérkirálynő lépne a színre. Odarepül minden egyes kábeles játékoshoz, pálcájával megérinti a vállukat, és ezután minden megváltozik. Lüktet-zakatol a mérkőzés, de már egészen más az összkép. Szabó András betör két ember közé, Szabó Tamás magabiztosan értékesít egy hétméterest, Bécsi felugrik a szélről és pontosan céloz. Minő csoda, erre már nem jön válasz a Szolnok megyeiek részéről. Egyszer, egyetlen egyszer inog meg a gépezet, erősödik fel a veszély: 21-19-nél, de nem sokáig, mert Piroska Krisztián forog egyet beállóban és helyreáll mindjárt a nyugalom.
Az utolsó tíz percre fordulunk. A szurkolók űzik-hajtják a fiúkat, miközben 25-21-es állásnál odadörmögöm a mellettem álló Kovács Józsefnek: ez a győzelem megvan. Erre ő: várjunk még azzal. Egy perc múlva, amikor Albert-Tóth megszerzi a huszonhatodik találatot, már bólint, ez valóban megvan. Ezek után már az is belefér, hogy Szabó Tamás büntetőt ront – de azért a kipattanót kíméletlenül bevarrja.
A hajrára már csak a „mágikus hetes” marad egyetlen megválaszolandó kérdésnek. Ugyebár a matematika, az matematika: Törökszentmiklóson ősszel 28-22-re nyert a Kedves-legénység, és ha záráskor „neadjisten” pontegyenlőség lenne a két alakulat között, az egymás elleni eredmény számít. Amikor Szabó András belövi a huszonkilencedik gólt, akkor ez az álom is teljesülne, kár, hogy erre jön még egy válasz.
A lényeg: ha matematikailag, statisztikailag, a szigorú számok tükrében még nem maradt benn egyértelműen a Kábel SE az NB I/B Keleti csoportjában, azért igencsak nagy csodának, már-már hihetetlen-forma összejátszásnak kellene bekövetkeznie, hogy a most tizenkilenc ponttal a tízedik helyen tanyázó balassagyarmatiakat a hátralévő két fordulóban utolérje a jelenleg legjobb kieső pozícióját 15 ponttal elfoglaló Törökszentmiklós.
(Molnár F.: „Fantasztikusan küzdöttünk a második félidőben, a védekezésünk szinte tökéletes volt, negyed óra alatt csak három gólt kaptunk. Kicsit sajnálom, hogy nem lett meg a kellő különbség a holtbiztos bennmaradáshoz, de a kecskeméti zakó után tökéletesen talpra állt a társaság. Minden játékosunk és a lelkes közönség is jelesre vizsgázott. Köszönöm mindenkinek ezt a csodaszép, varázslatos estét!”)
Kedves László, a róla köztudott sportszerűséggel gratulált a hazaiaknak: „az a csapat nyert, amelynek szíve van. A Balassagyarmat erről volt híres, és ez a mai napon ez ki is domborodott. Sajnos az én csapatom a második félidőben ész és szív nélkül játszott”.

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Törökszentmiklósi KE 29-23 (16-16)
Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 300 néző, Vezette: Bujdosó – Mihály.
Kábel SE: Síró - Bécsi 4, Piroska 2, SZABÓ T. 10/1, JAKUBECZ, ALBERT-TÓTH 6, SZABÓ A. 3, Csere: DJUKANOVICS (K), Maletics 4, Tihanyi, Danisovszki.
A Törökszentmiklós legjobb dobói: Horváth 6, Forgács 4.
Hétméteresek: 2/1, illetve 3/2, Kiállítások: 10 illetve 6 perc.
Az eredmény alakulása: 11. perc: 4-6, 16. perc: 7-9, 21. perc: 12-11, 25. perc: 15-14, 34. perc: 19-16, 46. perc: 24-19, 52. perc: 26-21, 57. perc: 28-21.
Lejegyezte: Hegedűs Henrik
Foto: facebook

Modern Ádám és Éva



Különleges kiállítás nyílt meg szombaton a mohorai Tolnay Klári Emlékházban. A fiatal kortárs festőművész, Várhelyi Csilla a modern világ villanásait örökíti meg a vásznakon.

De milyenek is ezek az alkotások? Nézzük például Ádám és Éva párosát. A tárlaton nincsenek egymás mellett, köztük egy másik kép függ a falról, mégis összetartoznak, így alkotnak szimmetriát. Éva divatos piros ruhában „csábít”, és kellékei mind-mind a huszonegyedik század nagyvárosának jelenségei: fejtetőre feltolt napszemüveg, szájában cigaretta, karján egy felöltöztetett öleb, másik kezének ujjaival szorgalmasan pötyögi egy „esemes” szövegét, vagy éppen a világhálón keresgél. Ádám hasonszőrű figura, szintén a mobiltelefon mágiájában „fürdik”, lehúzott cipzárú pulóver feszül rajta, bal kezében kólásüveg. Hétköznapi valóság, mintha csak itt támasztanák a falat a szomszédos sarkon, netán egymásra várva. 
Érdekes kép a „Szeretlek Erzsébet” is. Az Erzsébet híd melletti rakparton, közvetlenül előttünk, de már-már kilépve a fókuszból szerelmespár csókolózik meghitten, alattuk-mögöttük csendesen hömpölyög medrében a Duna, a bal sarokban, egy fiatal férfi unottan ül a korláton, miközben kutyájának póráza kilóg a képből. Mintha csak egy fura pillanat-fényképfelvétel lenne egy gyenge fotós masinájából „előbújva”.
A többi bemutatott mű is hasonló, a szó szoros értelmében kortárs, nem csupán a művészi megformálás, hanem a témaválasztás is az – velejéig modern, de kitükröződik belőle egy kis finom irónia is, ahogy a művész szemléli a mindennapok nyüzsgését.
A kiállítást Csach Gábor művészettörténész ajánlotta az érdeklődő közönség figyelmébe, közreműködtek: Frankó Viktória, Kelecsényi János és az Art Club Trió (Várhegyi Diana – zongora, Nagy Dénes – bőgő, Kolláth István – dob). A tárlat május 17-ig látható a Tolnay Klári Emlékházban.
Hegedűs H.

Kecsesen sikló hajómodellek



Különleges vízi járművek suhantak, cikáztak a bánki tó enyhén fodrozódó vizén. A hajómodellezés szerelmesei adtak egymásnak évadnyitó randevút, a Csepel-Versitz Kupa keretében.

A szombati csodálatos napsütésben a színpad felé vezető kis út mentén gyülekeztek a részvevők. Buzgón nyomogatták a távirányító karjait, mozgatták a vízen a hullámok szorításában előre törő hajókat. Egy-egy akadály közt lavírozva óvatosan közelítették meg a következő bóját, s bizony a modellezőknek szükségük volt éles szemeikre, hogy pontosan megleljék, melyik is a legjárhatóbb út.

Közben nézelődtünk a parton is, mert akadt bőven látnivaló. Két férfi egy hatalmas csatahajó fölött állva beszélgetett, s rögvest meg is szólítottuk őket, érdeklődve a szakmai titkokról. A magyar válogatott tagja, a szegedi Hűvös Ferenc büszkén mutatta be nekünk féltett kincsét, az orosz hadiflotta egyik hadihajójának pontos mását, amely bizony több mint tíz kilót nyom. Ezt aztán bizony nehezebb irányítani a vízen, mint egy kisebb csónakot. Megtudhattuk, hogy itt egy háromszög alakú pályát kell teljesíteniük a versenyzőknek, és hét perces limitidő alatt kell visszaérkezniük a „kikötőbe”. Nem csupán az a feladat, hogy az akadályok között érintés nélkül „átevickéljenek”, hanem a behajózáskor, a dokkba érve is hajszálpontosan kell bejutniuk. Amit viszont – hallottunk egy újabb szakmai észrevételt – nehezít, hogy a szél déli-délkeleti irányból fúj, a hullámok az itteni part felé törnek, és jobban dobálják a modelleket. A „cikázásra” összesen száz pont adható, s ugyanennyi maximális számmal díjazzák a külalakot, a megmunkálás színvonalát, hogy a jó gazda mennyit is törődik „jószágával”.

Miközben arról csevegtünk, hogy ma már alig látni kiállított egykori hadihajót a különböző európai kikötőkben (a híres-nevezetes Auróra az egyik kivétel, de ő sem eredeti formájában), Hűvös Ferenc elmondta, a hajómodellezők számára az a jó, ha minél kisebb egy tó, ahol „szaladgálhatnak” a távirányítású járművek. Bánk e tekintetben ideális helyszín, nem véletlen tehát, hogy a közeljövőben itt rendezik – nyár elején – a hajómodellezők világbajnokságát. Ráadásul abban a tekintetben is egyedülálló helyszín az üdülőfalu, mert a tó közvetlen közelében vannak a szálláshelyek, nem kell hosszú kilométereket megtenni, míg a versenyközpontba érnek. S hogy kik a legjobbak ebben a szakmában? Nem meglepő: németek, kínaiak, oroszok.

Búcsúzásképpen még elrévedeztünk néhány, éppen „behajózásra” váró modell között, láttuk a Helka nevű gőzöst, néhány motorcsónakot, helikopter-leszállóval ellátott modern csatacirkálót, és jó néhány különlegességet. A vízen pedig eközben éppen lerobbant egy hajó – ilyen is megesik.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Kép: Sztranyovszky Béla

Természetismeret és tájak kavalkádja az öko-farmon



A Föld Napja alkalmából kétnapos rendezvénysorozattal csalogatta a természet és a gasztronómia szerelmeseit a bánki ÖKO-land tábor.

Pénteken délelőtt, amikor a helyszínen jártunk, éppen egy természetismereti vetélkedő kellős közepébe csöppentünk, amelyet a házigazda, Balogh István szervezett nyugat-nógrádi általános iskolásoknak. A teremben tizennégy, egyenként három fős csapat oldotta meg a különböző feladatokat, miközben a vetélkedő vezetője szellemes magyarázatokkal szolgált: nem győzte például hangsúlyozni a nebulóknak, hogy a dunai galóca nem egy gombafajta, hanem a víz alatt vígan ficánkoló élőlény, egy halfaj a pisztrángok családjából. A gulipán pedig nem tulipán. Amikor feltette a kérdést, vajon tudják-e a gyerekek, mi a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata, nem egy kéz emelkedett a magasba, és a diákok szinte kórusban zengték vissza: a hamvas cincér.

Másnap, szombaton színesebb kavalkád fogadta a látogatókat. Különböző tájegységek mutatkoztak be. A Bakonyból érkezett vendégek házi készítésű portékáikat árulták, különböző ízesítésű gyümölcs-szörpöket, mézeket, de felvonult a szentei Maszlik-család is egyedi sajtkülönlegességeivel, a környékbeli kézművesek is elhozták legsikerültebb alkotásaikat. Az egyik hátsó faházban, amelynek falait pompás agancsok díszítették, Balogh István éppen a Herman Ottó Biológiaverseny megyei döntőjének résztvevőit szórakoztatta személyes alaszkai élményeivel, képekkel bőven illusztrált előadásában. Megtudhattuk például, hogy a jávorszarvas ürülékéből megfelelő előkészítési folyamatokat követően az eszkimók ékszereket kreálnak, és milyen csodás közvetlen közelről figyelve az Északi Fény.
A vendégek ezen a napon nem csupán készítményeiket és önmagukat hozták el Bánkra, hanem ízeiket is, aki betért ide, csak egy pár percre körülnézni, finom ebédet is kapott, bakonyi, vagy éppen alpokaljai ínyencségeket kóstolhatott. Később volt rögtönzött fegyver – és huszárbemutató, illetve átadták a tábor új könyvtárát is. 
H.H.-Sz.B.

Gálával köszöntötték a száznegyven éves iskolát



Korábban már írtunk arról, hogy a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola (és elődei, a „polgári”, illetve a „Bajcsy”) ebben a tanévben ünnepli fennállásának száznegyvenedik évfordulóját. A jubileumi eseménysorozat fénypontja a péntek délutáni gála volt.

A szerdai megnyitót, az iskolatörténeti kiállítás bemutatóját idegen nyelvi versenyek, csütörtökön városismereti akadályverseny, valamint kulturális – és sportrendezvények követték. A kora délutáni nagy melegben csak úgy porzott az intézmény udvara a heves focicsaták nyomán, a floorball kedvelői a tornaterem teraszán kergették bottal a kis labdát. A sakkozók pedig egy hűvös terembe húzódva vívták taktikai küzdelmeiket.

A házigazdák pénteken pontban délután kettő órára a régi Vármegyeháza dísztermébe invitálták vendégeiket, legnagyobb részben az egykori „bajcsys” diákokat. Régi ismerősök borultak egymás nyakába, hangos beszélgetéseken elevenítették fel az egykori osztálytársak és padszomszédok az évtizedekkel ezelőtt átélt élményeket. Nagy kacagások jelezték az elhangzott kedélyes adomákat. A város ismert lokálpatrióta személyisége Kunné Kubicza Erzsébet beszélgetett barátaival, a két Kovács-testvér, az olimpikon Dusán és öccse Milán édesanyjuk társaságában érkezve ölelkezett régi tanáraival, de jöttek az iskola nyugalmazott pedagógusai is, akik élénken érdeklődtek egykori tanítványaik jelenlegi sorsa felől.
Aztán kezdetét vette az ünnepség. Harmadik osztályos kisdiákok perdültek a színpadra, és mókás-kedves gyermekjátékokat adtak elő népzenei és néptánc elemekkel vegyítve. Sipos Imre, az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelésért felelős helyettes államtitkára szép szavakkal méltatta a közel másfél évszázados, „tisztes kort” megélt intézményt, és felkészültségét bizonyítandó az iskola honlapjáról is idézett, kiemelve a magas szintű oktatói-nevelői tevékenységet, az elért eredményeket. A névadótól, Kiss Árpádtól származó mondatokkal zárta beszédét: „a tehetség nagyobb nemzeti vagyon, mint az ásványkincsek”, majd átnyújtotta a Balog Zoltán miniszter kézjegyével ellátott díszes emléklapot Görög Imrénének, a száznegyven esztendős intézmény igazgatójának.

Az iskolavezető röviden bemutatta a jubileumra készült emlékkönyvet, amelyben a korabeli osztálytablók mellett egyéni visszaemlékezések is olvashatóak, milyen is volt „bajcsysnak lenni”.
Kalas Gézáné, nyugalmazott pedagógus győri otthonából video-üzenetben köszöntötte tanári pályafutásának kedvelt helyszínét, mai kollégáit és régi diákjait, míg Csábi István előadóművész, a gála konferansziéja Mikszáthról mondott egy, a nagyközönség előtt kevéssé ismert mókás történetet.
Csóri Miklós tanár iskolatörténeti filmje a közönség soraiban sokak szemébe könnyeket csalt: a zenei aláfestéssel gyorsan pörgő képkockákon feltűntek a száznegyven év igazgatói, Tomeskó Nándortól egészen máig, a különböző események, rendezvények, ünnepek, ballagások és versenyek, kirándulások pillanatai.

A gála kis szünet után az egykori diákok zenés produkcióival folytatódott. A különböző, egymástól eltérő műfajok ezen a napon, a művészek előadása nyomán tökéletes összhangban csendültek.
H.H. 
Fotók: H.H. és Sümegi Tamás

Megújuló orvosi rendelők



Nyugat-Nógrádban öt ellátási körzetben, kilenc településen, közel kétszázhatvan-millió forintból korszerűsítenek orvosi rendelőket a közeljövőben – jelentette be érsekvadkerti sajtótájékoztatóján Balla Mihály országgyűlési képviselő.

A politikus elmondta, az egészségügyi alapellátás fejlesztésére benyújtott korábbi pályázatokon több igénylés úgynevezett „tartaléklistára” került. A kormány úgy döntött, mivel akadt forrás a beruházásokra, ezek a települések is bekerülhetnek a támogatási körbe. Így Romhány-Kétbodony-Szente, illetve Magyarnándor-Becske-Debercsény minden egyes körzeti rendelőn elvégezhetik a szükséges munkákat, tatarozást, belső csinosítást, eszközfejlesztést. Önálló „kalapba” került Bercel, illetve Cserhátsurány, itt a fentiekhez hasonlóan 59-59 millió forintból korszerűsödhet a komplex egészségügyi ellátás. A kilencedik hely Szécsény-Pösténypuszta, itt, mivel kisebb méretű a felújítás 17 millió forintos a támogatási összeg.
A honatya hozzáétette, ez a kormányzati segítség mind a dolgozók, mind a betegek számára hatalmas előrelépést jelent, az önkormányzatok pedig az elkövetkező időszakokra beadott pályázati igényléseikben (például a TOP-program), újabb fontos célokat jelölhetnek meg.
(hegedűs)

Palóc ízek Érsekvadkertről



Két, helyi sajátosságokat gyártó üzemben is látogatást tehettek pénteken a sajtó képviselői Érsekvadkerten. A nagygöncöt és a palóc linzert szorgos kezek formálják „étkezéskész” állapotra.

A bejárás előtt röviden tájékoztatást kaphattunk arról, miként is jutottak el a folyamatok a megvalósításig. Percsinané Urbán Piroskától, a Nógrádi Palócok Szociális Szövetkezet elnökétől megtudhattuk, hogy a nagygönc, vagy más néven töltött burgonyagombóc egy speciális érsekvadkerti krumpliétel, amelyet kifejezetten csak ezen a településen készítenek. Ezért is tartották nagyon fontosnak, hogy a község kedvenc eledelével, amely sokfajta ízesítésben tálalható, „finnyásabb”, avagy „bőségre vágyó” gyomor számára egyaránt, megismertethessék a nagyvilággal. Megalakították hát a szövetkezetet, beadták a pályázatukat és sikerrel jártak: kevés híján ötvenmillió forintot nyertek el, és létrehozták a nagygöncöt gyártó üzemet. Nagyon fontosnak tartották, hogy helybelieket alkalmazzanak, hiszen kik mások ismerhetik legjobban a tökéletes nagygönc előállításának szakértő műveleteit, mint maguk a vadkerti asszonyok. Ugyancsak lényeges szerepet játszott, hogy hátrányos helyzetű embereket emeljenek vissza a munka világába, így toborzódott az a tizenegy ember, akik egy háromszáz órás tanfolyam elvégzését követően az üzembe kerültek. Természetesen arról sem feledkeztek meg, hogy a terméket minél szélesebb piacra „dobják”, és már megállapodtak egy bolthálózattal, amelynek segítségével népszerűsíthetik a nagygöncöt.

Hasonló folyamatokat emlegetett a palóc linzert gyártó Nógrádi Korona Szociális Szövetkezet két vezetője, Pálmai Róbert és Percsina Norbert, azzal a különbséggel, hogy e különleges édesség készítésével hagyományt szeretnének teremteni. Ugyanazt a pályáztatási rendszert járták végig, mint a „nagygöncös” szövetkezet, ők is közel ötvenmilliót kaptak az üzem létesítésére, s hasonlóképpen vállalták hátrányos helyzetű helyi személyek foglalkoztatását, akiket a program idén októberben történő lejártát követően további tizenhárom hónapon keresztül kell alkalmazniuk.
A bejáráson részt vett Balla Mihály országgyűlési képviselő, valamint Barna János, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke is. Mindketten hangoztatták, a szociális szövetkezetek kiválóan alkalmasak arra Magyarországon, hogy a foglalkoztatottsági helyzetkép javításában a kistelepüléseken, kis létszámú munkaerőt alkalmazva közreműködjenek. Kiemelték, a nagygönc esetében a helyi sajátosságú termék népszerűsítése a cél, míg a palóc linzer esetében a hagyományteremtő szándék a fontos. Ráadásul, ha beválnak az elképzelések, és kelendőek lesznek a piacon az érsekvadkerti készítmények, akkor az üzemek további bővítése, ezzel együtt pedig újabb munkahelyek létesítése érhető el.
A házigazdák a szóbeli tájékoztatót követően elkalauzolták a vendégeket a két üzembe, ahol személyesen is megtekinthették a nagygönc és a palóc linzer gyártási folyamatait.
H.H.

2015. április 22., szerda

Jubileumi Kiss Árpád Napok



Szerdán délelőtt megkezdődött a fennállásának száznegyvenedik évfordulóját ünneplő balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola háromnapos, jubileumi rendezvénysorozata.

A Bajcsy-Zsilinszky úton található, egykori polgári iskola udvarán a diákok előtt Görög Imréné, az intézmény igazgatója beszélt a röpke megnyitón. Röviden felelevenítette a névadó, a neves pedagógus, Kiss Árpád életútját, majd rátért, milyen események is várják a fiatalokat, illetve a régi diákokat a péntekig tartó eseménysorozaton – sőt, a hét végén egy csesztvei kerékpártúra zárja a programokat.

Ezután a diákönkormányzat képviselői megkoszorúzták az iskolaépület homlokzatát Komjáthy Jenő költő és Kiss Árpád emléktábláját. Az aulában verses-zenés műsor keretében megnyílt a „sulitörténeti kiállítás”. A méltatásban Csach Gábor alpolgármester – az intézmény egykori tanulója – személyes emlékekkel vegyített beszédében kiemelte, valami különös varázsa lehet a „Bajcsynak” itt, a Palóc-liget szomszédságában, hiszen nem csak kiállta minden mostoha időszak próbáját: "mert itt egy olyan tantestület és olyan iskolavezetés működik, ahol az általános demográfiai csökkenés ellenére folyamatosan emelkedik a diákok létszáma". Hozzátette, a megye első polgári iskolája alakult meg itt, előbb a Bercsényi utcában, majd 1879-ben átköltözött a mai Balassi Bálint Gimnázium épületébe, és 1903-ban jelenlegi, patinás otthonába. Néhány visszatekintésből, korabeli memoárból is felolvasott, szemléltetve, hogy nem csupán ma nehéz a helyzete a pedagógusoknak: „Vilimi kolléga a kocsmai kuglizások győzelmeiből tartja el magát” – szólt egy száz évvel ezelőtti idézet. Az alpolgármester a kiállítást jó szívvel ajánlotta mind a mostani, mind a régi tanulók figyelmébe: megsárgult bizonyítványok, különböző fényképek, tantestületeket ábrázoló fotók, újságcikk-kivágások mutatják be az elmúlt száznegyven évet.

A Kiss Árpád Napok programjai szerda délutántól péntek délelőttig különböző kulturális, honismereti – és sportversenyekkel folytatódnak, majd pénteken délután kettő órától gálaműsor lesz az események csúcspontja.
H.H.

2015. április 20., hétfő

Még mindig borotvaélen táncol a Kábel SE



Pikáns meccs mostanában a Kecskemét-Balassagyarmat kézilabda rangadó. Elvégre a „Hírös város” legjobbjainak kispadján az az Ocsovai Zsolt ül, aki annak idején nem csupán Gyarmaton nevelkedett, hanem tagja volt a kilencvenes évek eleji „nagy generációnak”, amely oly sok szép eredménnyel és remek teljesítménnyel örvendeztette meg a szurkolókat. Természetes tehát, hogy a kiváló kapus, immár a kispadról irányítva tanítványait minden Kábel SE elleni összecsapást „presztízsmeccsnek” tekint.
A másik oldalon is nagy volt a készülődés a héten. Hiszen a Fradi elleni „zakó” nagyon fájt, szinte „eret vágott”, hiszen egy esetleges siker már olyan nyugtatóan hatott volna, mint idegbetegnek a xanax. Így viszont továbbra is éles maradt a harc a kiesés elkerüléséért, ahol valóban minden egyes pont számít.

A Messzi István Sportcsarnok játékfelületén azonban a hírek szerint semmi sem látszott abból, hogy a borotvaélen mezítláb táncoló kábeles legénység minél előbb leugrana erről a talpat sebző vágófelületről.
(Molnár Ferenc vezetőedző: „A találkozó előtt már éreztem, hogy nehéz lesz. Nem láttam semmi tüzet a csapatban. Sajnos be is igazolódott.”)
Bár az első tíz percben még nem mutatkoztak komolyabb jelek az összeomlásra, azért az mindenképpen intő volt, hogy ezen időszakban összesen öt gól esett, vagyis támadójátékban egyik gárda sem remekelt. Nemsokára azonban belelendültek a házigazdák és a gyarmatiak megingásait sorra kihasználva, egyre jobban elhúztak.
(Molnár F.: „Nem hittem a szememnek, amikor a 20. percben 9-4-et mutatott az eredményjelző. Ekkor már nyolc tiszta ziccert hagytunk ki, és 11/2-es átlövés átlagnál jártunk.”)
Harminc perc alatt csak öt gól. Ilyet vendégként nem hogy egy NB I/B-s, de még egy megyei osztályú csapat sem engedhet meg magának. A félidőben persze ment a kemény „fejmosás”, a „kapjátok össze magatokat” lelkesítő-buzdító szöveg, ám ez sem segített.
(Molnár F.: „Ahogy a játékvezetők jelt adtak a második félidő kezdésére, a szinte pillanatok alatt bekapott három gól végleg eldöntötte a találkozót. Ráadásul Jakubecz János olyan sérülést szenvedett, ami miatt azonnal kórházba kellett szállítani, és még a pályafutásának folytatása is veszélybe került. Egyszerűen nem ment semmi, csak szenvedtünk és szenvedtünk…”)
A balassagyarmatiak rendkívül gyenge teljesítményére jellemző, hogy már több mint negyven (!) perc eltelt a mérkőzésből, és még mindig nem érték el a tíz „termelt” gólt. Miközben azért a kecskemétiek sem „lubickoltak”, de tény és való, a mérkőzés utolsó szakaszára már annyira kiengedhettek, hogy Ocsovai Zsolt a korábban kevesebb lehetőséget kapott kézilabdázóit is bátran harcba vethette.
(Molnár F.: „A legvégén hiába kozmetikáztuk az eredményt, ezen az estén rá sem lehetett ismerni a csapatra. Ez a hajó elúszott, így élet-halál mérkőzést kell játszanunk hét végén a Törökszentmiklóssal.”)
Sok dolga lesz a héten a szakvezetésnek, ismét rendet kell tenni a fejekben és szinte megint a nulláról nekivágni – a végső hajrának.

A jegyzőkönyv:
Kecskeméti TE–Kisokos – Balassagyarmati Kábel SE 25-18 (12-5)
Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok 200 néző, Vezette: Kolarovszki – Szabó I.
Kábel SE: Siró – Bécsi 2/2, Piroska 1, Maletics 1, Szabó T. 3/1, Albert-Tóth 4, Szabó A. 1. Csere: Djukanovics (k), Radjenovics 1, Danisovszki 3, Széles, Bán 1, Jakubecz, Tihanyi 1.
A KTE legjobb dobói: Scheuring 8/1, Milovits 3, Bonyhádi 3, Gyárfás 3.
Hétméteresek: 1/1 illetve 4/3, Kiállítások: 14 perc + 1 kizárás (Szabó B.), illetve 14 perc.
Az eredmény alakulása: 11. perc: 3-2, 20. perc: 8-3, 27. perc: 10-4, 34. perc: 16-5, 41. perc: 19-9, 48. perc: 22-12, 55. perc: 25-15.
H.H. 
Fényképek a meccsről a kesport.hu oldalon

Négykezes tehetségek



Négykezesek egy zongorán – kétkezesek két zongorán, és persze nagyszerű előadások a kiemelkedő tehetségek jóvoltából. Balassagyarmaton immáron tizedik alkalommal rendezték meg az Országos Négykezes és Kétzongorás Versenyt, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolában.

Az Eckhardt Gábor zongoraművész, egyetemi tanár vezette bíráló bizottság két napon át hallgatta a hazánk különböző tájairól érkezett fiatalokat, akik a világ zeneirodalmának minden jelentősebb tematikus művét megszóltatták kedvenc hangszerükön. A zsűri éles füllel figyelte, miképpen dolgoznak együtt a „négykezesek”, milyen összhang van a billentyűzet két oldalán serényen működő tíz-tíz ujj tevékenysége nyomán, és milyen művészi hatásfokkal, milyen tökéletes előadásmódban hangzanak fel a kétzongorás művek. Különösen nehéz feladatok kaptak azok a diákok, akik (a hetedik korcsoportban) tanáraikkal együtt alkottak duettet. Eckhardt Gábor nem is leplezte meglepődését, nyíltan kimondta: az utóbbi évek legszínvonalasabb előadás-repertoárjával rukkoltak elő az ifjú művészjelöltek. Ezt egyébként jelzi az is, hogy a nyolc korcsoportban összesen húsz első díjat osztottak ki a vasárnapi zárórendezvényen, amelynek során a gálán telt ház hallgatta a nívós műsort. A házigazdák is kiváltképp örülhettek, hiszen a négykezes kategóriában az ötödik korcsoportos balassagyarmati páros, Pap Luca és Mega Inez Judit (Lévárdi Beáta felkészítő tanár tanítványai) második díjat nyertek el.

Az első díjasok: Czinger Anna Csillag és Kovács Ármin Krisztián (Győr), Ékes András és Nagy-Horváth Zsuzsanna (Budapest), Morvai Zsuzsa és Perczel Jakab (Budapest), Pluhár Zsófia és Somlói Kinga (Budakalász), Lakatos András és Kóta Zsigmond (Szombathely), Nagy Szilárd és Sántha Hanna Flóra (Győr), Tóth Viola Csenge és Deák Éva (Budapest), Buka Boglárka és Gaál Emese Réka (Debrecen), Balikó Virág és Németh Sára (Szentendre), Gutay Bella Júlia és Baross Ádám (Győr), Koudela Olivér és Kocsis Bálint (Budapest), Nagy Dorottya és Lőrincz Virág (Budapest), Karakas Benedek és Kocsis Bálint (Budapest), Iványi László Máté és Szilveszter Zsolt (Budapest), Kocsis Krisztina és Kocsis Gabriella (Budapest), Tarnai Zsófia és Németh András diák-tanár (Monor), Forgó Boglárka és Iván Katalin diák-tanár (Pécs), Nagy Szilárd és Márton Orsolya diák-tanár (Győr), Rozenberszki Zsófia és H. Kürtösi Mónika diák-tanár (Budakalász), Dávid Patrícia Rozália és Horváth Nikolett diák-tanár (Budapest). A versenybizottság a döntőben mutatott egyéni teljesítményekért különdíjban részesítette Kocsis Bálintot, Somlói Kingát és Nagy Szilárdot.
H.H.

„Orbánnak mennie kell…”



Kormányellenes tüntetést szervezett vasárnap a balassagyarmati Civitas Fortissima térre a Demokratikus Koalíció nyugat-nógrádi szervezete, amelyhez a Magyar Szocialista Párt is csatlakozott.

A Civitas Fortissima szobor előtt felállított mikrofonoknál a közel félszáz fős aktivista tábornak előbb Szedlák Sándor, a DK nógrádi 2-es választókörzeti elnöke, városi önkormányzati képviselő szónokolt. Rögtön azokkal a szavakkal indította: „Orbánnak mennie kell…”, majd kijelentését több indokkal támasztotta alá, miért kellene a miniszterelnöknek távoznia posztjáról. A politikus megemlítette a közelmúltban, a médiában egyre nagyobb hangot kapott „korrupciós fejleményeket”, a Questor-botrány hatásait, kiemelve, hogy ezek szerint a „kisemberek ellen minden bűnt el lehet követni”. Hozzátette, szűkebb pátriánkban is akadnak gyanús momentumok, vannak mendemondák hollókői és szécsényi, meg Balassagyarmat környéki „mutyikról”, amelyekre egyelőre nincsenek konkrét bizonyítékok, ám amint bebizonyosodnak, és ténnyé válnak, bátran a közvélemény elé lehet tárni a visszaéléseket, addig azonban csínján kell bánni a kijelentésekkel.

Miközben egy ősz hajú férfiú folyamatosan szitkozódó bekiabálásokkal illette a demonstráció szervezőit, Lombos István, az MSZP balassagyarmati szervezetének elnöke is kifejtette álláspontját. Elmondta, a demokrácia kerül azzal veszélybe, ahogy a kormányzat bánik például az egészségüggyel, a szociális ellátással, az iskolákkal, a földtulajdonosokkal, a trafikosokkal, a fiatalokkal, majd hozzáfűzte, jelzésértékű, hogy csak a kormány vette ki időben a pénzét a Questor-ból. A Fidesz pedig képtelen a nemzet képviseletére. Végül kijelentette: nem szabad tovább várni, nem szabad tovább tűrni, nem késlekedhet a nép, mert aki fél, az a háttérben marad, a jövő a bátraké.  
Hegedűs Henrik

2015. április 18., szombat

Száznegyven esztendő törvényszéki története



Egyedülálló kötet mutathatja be a Nógrád megyei törvényszék munkájának elmúlt száznegyven esztendejét – hangsúlyozta dr. Benkó Anna, a Balassagyarmati Törvényszék elnöke azon a könyvbemutatón, amelyet pénteken délelőtt tartottak az Ipoly-parti városban.

Maga a „Szemelvények Nógrád megye bíróságainak történetéből (1871-2011)” címet viselő kötet ötlete dr. Halász Zsoltban, a Nógrád Megyei Bíróság egykori elnökében fogalmazódott meg először, aki elmondta, jó tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt már próbálkoztak a hatalmas adattömeg összegyűjtésével, de végül ez az „amatőr” kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a szerzőknek felkért személyiségek más irányú elfoglaltságaik miatt nem tudták megoldani a feladatot. 2009-ben viszont elindulhatott a munka – fogalmazott dr. Halász Zsolt. Ekkor Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár akkori igazgatója ajánlotta éppen jogot hallgató munkatársát, Tóth Tamást. Minő szerencse, a levéltáros fiatalember azóta ledoktorált, s immár alügyészként tevékenykedve folytathatta a kutatómunkát. Így készült el, hosszú előkészítés után idén év elején a vaskos könyv, aminek megjelentetésében az Országos Bírósági Hivatalhoz benyújtott sikeres pályázaton nyert támogatás is komoly anyagi segítséget nyújtott.

Dr. Tóth Tamás ezután beavatta a hallgatóságot – köztük nyugalmazott és jelenlegi bírákat – a gyűjtés részleteibe, illetve számos érdekességet is felvillantott. Így például megtudhattuk, hogy nem is olyan régen még Szécsényben és Rétságon is működött járási bíróság, a Szécsényhez tartozó Etes község pedig hivatalos beadványban kérelmezte 1947-ben, hogy a gördülékenyebb közlekedés miatt, a tárgyalásokra megidézett emberek minél könnyebb eljutása érdekében Salgótarjánhoz tartozzanak, hiszen az iparváros és a bányásztelepülés között mindössze kilenc kilométer a távolság, és még villamosított bányavasút is visz oda. Szintén mosolyt váltott ki a közönség soraiban az a „dohogás”, amit a megyei bíróság elnöke panaszos levél formájában szövegezett meg 1949-ben a volán vállalathoz, mondván a zagyvapálfalvai megállóban várakozva nem vette őt fel a menetrendszerinti autóbusz, azzal a hivatkozással, hogy nincs elég hely a járaton, holott saját szemével látta, ahogy felszáll két utas. Amiatt pedig, hogy nem ért időben vissza Balassagyarmatra, az ítélkezési tevékenységet is kár érte. De még több ilyen és hasonló érdekes történet elevenedik fel a könyvben. Dr. Tóth Tamás hozzátette, adattár és forrásgyűjtemény egyaránt található a kiadvány lapjain, és bár néhány fontos információ kimaradt az eredeti szövegekből, egy pótlappal megoldották a hiányosságokat.

A könyvbemutató végén dr. Varga Zsolt, a Balassagyarmati Járásbíróság elnökhelyettese idézett részleteket Frideczky Lajosnak, a Balassagyarmati Törvényszék első elnökének megható memoárjából.
Az eseményt Cselényi Noémi és Ember Dániel művésztanárok gitár-fuvola duó előadása színesítette.
H.H.

Hadak útján Nyugat-Nógrádban



A „Művészetre Hívás Napja” Ipoly-menti rendezvénysorozat részeként pénteken Nagyorosziba hívták a szervezők a kultúra barátait, ahol érdekes könyvismertető hangzott el és zenés-táncos-verses-énekes műsorszámok szórakoztatták a megjelenteket.

A Sugárkankalin Turisztikai Egyesület által „kezelt” eseménytár Nagyorosziban tartott állomásán először Végh József helytörténész mutatta be „A hadak nyugat-nógrádi útjain” címet viselő, közelmúltban megjelent kötetét. Ebben az őskortól napjainkig tekinti át a szerző – sok-sok érdekességgel és legendával teletűzdelve -, hogy milyen hadi események, hadászattal kapcsolatos fontosabb fejlemények történtek a térségben az évszázadok során. Emlékezett például Marcus Aurelius római császárnak a diósjenői tónál 173-ban, a germánok ellen vívott híres ütközetére, amikor vesztésre állva egy Börzsöny felől érkező orkán „segítette” ki a légiókat és szórta szét a barbár katonaságot – és ez az erőteljes fuvallat azóta is időről-időre lezúdul a hegységből, néha károkat is okozva a községben. Felmerült továbbá a szintén Diósjenő közelében lévő Kámor barlangjának legendája, amely a monda szerint csodás kincseket rejt magába, amely azonban csakis harangzúgás alatt, és kizárólag egy hetedszülött fiúgyermek jutalma lehet. Végh József könyvében – címlap illusztrációként is – megelevenedik továbbá az 1849-es szabadságharc rétsági csatája, amikor a Vác felől az oroszok elől menekülő honvédsereg Pöltenberg Ernő vezérőrnagy (későbbi aradi vértanú) vezette utóvédje itt tartotta fel Paszkevics „muszkáit”, hogy Görgeyék egérutat nyerjenek a Felvidék felé. Nevezetes személyiségek hírneves tetteit, avagy pikáns kalandjait is megörökíti a kötet: a banditává lett Krúdy Kálmán halálát, Mindszenty József kiszabadítását Felsőpetényből, Hornos Gergely „bakaköltő” verseit, és még számos históriát arról a területről, amelyet a Börzsöny ölelése és az Ipoly kék „csíkja” fog össze. 


A bemutatót követően a nemrégiben rendezett különböző tehetség-felvonultató versenyeken eredményeket elért, Nagyorosziban élő-tanuló diákok előadását élvezhette a közönség: néptáncos produkciókat, kedves mesét, szavalatot, és zengő énekeket.
H.H.

2015. április 16., csütörtök

Új rehabilitációs központ a kórházban



Eddig az egészségügy mostohábban kezelt szakterülete volt a rehabilitációs ellátás, de ennek a korszaknak egyszer és mindenkorra vége – hangsúlyozta dr. Cserháti Péter miniszteri biztos Balassagyarmaton, a dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet új, több feladatkört magába foglaló úgynevezett „multidiszciplináris” rehabilitációs központjának szerdai avató-ünnepségén.

A beruházás uniós forrásból egy észak-magyarországi kórházi fejlesztés-sorozat részeként – melyből három esik Nógrád megyére – valósult meg. Dr. Szabó Géza, a gyarmati kórház igazgatója az ünnepség első szónokaként felvázolta a projekt részleteit. Az összesen 464 millió forintos összértékű kivitelezésből 379 millió az építészeti munkálatokat fedi le, míg 44,5 millió az eszközbeszerzés. Így készült el az egykori mosoda épületének teljes korszerűsítésével a rehabilitációs központ, ahol nem csupán a pszichiátriai és addiktológiai betegek utógondozását végzik majd a szakemberek, sport- és munkaterápiás foglalkozásokkal, hanem az egyéb terápiás utókezelések – például kardiológiai, pulmonológiai és neurológiai – számára is lehetőséget nyújt az új bázis. A központ mögött egy sportpálya, valamint egy mintakertészet is elkészült, illetve a beruházáshoz kapcsolódva a pszichiátriai osztályon kapacitásbővítés, az addiktológián pedig a nappali kórházi ellátás javítása is megtörtént. Az orvos-igazgató kijelentette: ezekkel a fejlesztésekkel a korábbinál lényegesen jobb körülmények között gyógyulhatnak a betegek.

Dr. Cserháti Péter miniszteri biztos először az országos egészségügyi helyzetről beszélt röviden, azokról a profil-átalakítási törekvésekről, amelyeknek fontos pillérét képezi a vidéki városi kórházak modernizációja. Hiszen – mint kiemelte – egy kisvárosi kórház nem csak a környék betegellátásának központja, hanem egyben a település motorja, akár olyan értelemben is, mint a legnagyobb foglalkoztató. Ráadásul a huszonegyedik századra átalakult a gyógyítás is, mivel immár a krónikus betegségek kezelése, megelőzése és ápolása kerül előtérbe, ezzel együtt pedig megnövekszik az eddig „mostohagyermekként” számon tartott rehabilitáció szerepe. A modern kor magával hozza a szenvedélybetegek, az alkohol – és pszichiátriai problémákkal küszködő személyek számának növekedését, akik esetében kiemelt feladat, hogy minél jobban, minél gyorsabban visszazökkentsék őket a mindennapokba, és ha a család végképp nem tud rajtuk már segíteni, akkor a rehabilitációs foglalkozások erre a célra a legjobb megoldások.

Balla Mihály országgyűlési képviselő irodalmi példákat emlegetett: vajon a kedélybeteg József Attila, az utolsó éveiben már napi hat-hét liter bort elfogyasztó Ady Endre és a morfinista Csáth Géza miként élhetett volna tovább, ha időben és a megfelelő helyen részesült volna gyógyító terápiában?! Hozzátette, személyesen is kifejezetten örül annak, hogy a balassagyarmati kórház ilyen korszerű ellátási formával gazdagodott, ahol a lehető legjobb körülmények között gyógyulhatnak a betegek. Akik máshol nem találják meg lelki békességüket, akik máshol nem juthatnak olyan képzett segítséghez, amely által kilábalhatnak a nehézségeikből, azok számára az új rehabilitációs központ valódi mentsvár lehet, és napról-napra, lépésről-lépésre visszanyerhetik itt régi önmagukat.
A református, evangélikus és katolikus egyház képviselőinek áldást kérő szavait követően dr. Cserháti Péter, Balla Mihály, Medvácz Lajos balassagyarmati polgármester és dr. Szabó Géza közösen átvágták a felújított épület átadó-szalagját, majd a házigazdák végigvezették vendégeiket az új központ belső helyiségein.
H.H.

2015. április 15., szerda

Spangár-díjak Rétságon



Több mint egy évtizedes hagyomány már Rétságon, hogy a városban működő Spangár András Irodalmi Kör a költészet napja alkalmából kiosztja verses-prózai pályázatának díjait.
 
A pályázatra ebben az évben valamivel több mint száz elbírálandó mű érkezett be, amiből aztán a minden esztendőben elkészülő antológia-kötetbe végül most huszonnégy szerző huszonhat alkotása kerül be. A kiadványt helyi fotósok képei illusztrálják.
 
Az átadó-rendezvényen előbb Jóni Anita szép népdala hangzott fel, majd Varga Nándorné könyvtárigazgató köszöntötte a résztvevőket. A Spangár-kör vezetője, egyben a Börzsönyi Helikon szerkesztője, Karaffa Gyula ismertette röviden a pályázati elbíráló munka folyamatát, és beszélt az irodalom szerepéről és fontosságáról a mai életünkben.
A Dovák B. József képzőművész által készített tűzzománc plakettet elsőként a prózai kategória győztese, Horvát Gábor vehette át, míg a versek között Taábory János – aki személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen – költeményét ítélte nyertesnek a zsűri.
Természetesen az esemény további részében helyi előadók részleteket olvastak fel a legsikerültebb pályaművekből.
H.H.
Információ: retsag.net (Girasek Károly)

Bemutatták az új kukásautókat



Az emberek nem tudták mire vélni, mi történhetett Balassagyarmat központjában kedden kora délután, amikor egyszerre két, sárga megkülönböztető jelzést használó kukásautó is felhajtott a régi vármegyeháza előtti széles járdára. Kiderült: a Városüzemeltetési Kft. új „szerzeményeit” mutatták be hivatalosan.

Miután a járművek elfoglalták helyüket, megkezdődött a bemutató. Az autókat kezelő személyzet megnyomott egy gombot és máris feltárult a gépek belseje. Egy nagyméretű „dob” forgott először befelé, majd kifelé, miközben a folyamatokat élénk érdeklődéssel kísérte nem csupán Medvácz Lajos polgármester, Csach Gábor alpolgármester, illetve Bereczk Edit, a Városüzemeltetési Nonprofit Kft. ügyvezető-igazgatója, hanem a helyi sajtó képviselői, valamint néhány kíváncsi járókelő is.

Bereczk Edit elmondta, egy országos pályázatra adták be igényüket a két hulladékszállító kocsi beszerzésére, és az ötszáz jelentkezőből bekerültek a huszonöt kedvező elbírálás közé. Ráadásul még itt is előkelő besorolást nyertek, ami azt jelentette, hogy a járművek közül is a magasabb hatékonyságú, a környezetvédelmi előírásoknak jobban megfelelő autót nyertek. Mindezt összesen nyolcvanmillió forint értékben. Ezzel a két kocsival immár hatra növekszik a társaság hulladékszállítási feladatokat ellátó gépparkja. Az elmúlt héten a személyzet betanítása, a technikai ismertetés zajlott, két héten belül pedig munkába is állnak az új járművek. Búcsúzásképpen - a humort is elővéve – Csach Gábor alpolgármester a sárga mellényt felvéve a volán mögé ült, míg Medvácz Lajos polgármester a hátsó fellépő pallóra „csimpaszkodott” fel.
H.H.

2015. április 14., kedd

Olimpiai iskolák Nógrádon



A híres vár tövében lévő községben, Nógrádon találkoztak nemrégiben hazánk olimpiai bajnokokról elnevezett iskoláinak vezetői. Az eseményen megjelent a házigazda intézmény névadója dr. Hesz Mihály, az 1968-as mexikóvárosi játékok kajak egyes győztese is.

A vendégeket a nógrádi művelődési ház nagytermében fogadták, ahol előbb dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, azért választották idei első tanácskozásuk színhelyéül Nógrádot, mert az itteni iskola tavaly ősszel vette fel dr. Hesz Mihály nevét, és ez az első alkalom, hogy élő személyről történt a névadás, aki el is jött az eseményre. Ezután Nagyné Barna Orsolya, a KLIK rétsági tankerület vezetője szólt néhány szót, majd Szórágy Gyuláné polgármester elevenítette fel pár mondatban a messziről jött vendégeknek a község történetét, hagyományait – ízelítőül pedig a helyi asszonykórus adott elő magyar és szlovák nyelvű dalokat.

Babatiné Márton Márta, a dr. Hesz Mihály Általános Iskola igazgatója az általa vezetett intézmény mindennapjaiba adott betekintést kollégáinak. Ebben kiemelte, hogy a száztíz fős iskola diákságának legjelesebb tagjai rendszeresen remekül szerepelnek a különböző tanulmányi versenyeken, megyei, sőt országos szinten egyaránt, ami nagy büszkeségre ad okot. Az idei tanévre visszatekintve részletesen elemezte a november 22-i névadóünnepség főbb mozzanatait, illetve azokat a különböző eseményeket, amellyel ápolják az olimpiai eszmét. Dr. Hesz Mihály pedig szellemes megjegyzésekkel, adomákkal és anekdotákkal színesítve idézte fel pályafutásának legfontosabb momentumait, a tokiói és a mexikóvárosi versenyek filmfelvételeinek segítségével.

Az igazgatói tanácskozás hivatalos részeként dr. Jakabházyné Mező Mária az év hátralévő időszakának olimpiai iskolák szempontjából kiemelt eseményeinek program-naptárát egyeztette az intézményvezetőkkel.

A művelődési ház után előbb a dr. Hesz Mihály Általános Iskolába indultak a rendezvény résztvevői, majd felsétáltak a várba, ahol trombitaszó kíséretében koszorúzták meg az ősi emlékhelyet. A község tájházában végül vidám hangulatban beszélték meg a pedagógusok a tartalmas nap tapasztalatait.
H.H.
Fotó: Sztranyovszky Béla