2015. április 26., vasárnap

Szünet után villant a varázspálca



Nem tudom, milyen érzés lehet, mert magam nem éltem át hasonlót, de biztosan fura gondolatok járhatták át mind ősszel Ocsovai Zsolt, mind most Kedves László agyát, amikor egykori sikereik színhelyén az ellenfelet kellett irányítaniuk. Márpedig Kedves mester neve a balassagyarmati férfi kézilabdázás legsikeresebb korszakával függ össze, mert ki ne emlékezne azokra a dicsőséges percekre-órákra, amikor a televízió képernyőjén keresztül egy egész város szurkolt a Kábel SE játékosainak a Magyar Kupa négyes döntőjében.
De most a nyurga tréner a Törökszentmiklós melegítőjét magára öltve álldogál ott szemben, a palánkok előtt. 

Ráadásul nem akármilyen meccs ez. Kiesési rangadónak nevezik sportberkekben, azaz úgy is fogalmazhatnánk, minden egyes játékperc élet-halál kérdése. De mégis, van valami a levegőben, ami növeli a biztonságérzetet.
(Molnár Ferenc vezetőedző: „A múlt heti, kecskeméti meccsen a bemelegítést látva azt mondtam Kajdy Norbinak, itt semmi esélyünk sincs. Most Szabó Andris jött oda hozzám, firtatva, mire számíthatunk. Egyértelműen azt feleltem neki: nyerünk. Egész egyszerűen, így éreztem.”)
A hangulat fergeteges. A dobosok hol felváltva, hol szinkronban zengik az indulókat, búgnak-búgnak a dudák. A publikum átérzi az este fontosságát. A küzdelem heves és ádáz, a játék gyors. A salgótarjáni származású Forgács Péter – naná, ő nem is olyan régen gyarmati kedvenc volt -, meg a balkezes Horváth Szilárd – a két évvel ezelőtti kupadöntő egyik kábeles főhőse – termelik a gólokat, persze az Ipoly-partiak se rest, válaszolnak egyből. A kapusok bezzeg semmit sem fognak. Bécsi Mihály már két perc elteltével pihenhet a kispadon, kiállítják. Síró Zoltánt hamar lecseréli Molnár edző, jön Rados Djukanovics, és innentől kezdve egyfajta utó-születésnapi ajándékként fogja fel ezt a lehetőséget. Ő most jobban teljesít. Közben ide-oda megy a buzgó gólszüret, hazai oldalon ebben leginkább Szabó Tamás, illetve a balátlövő posztján Albert-Tóth László jeleskedik. Sok a hiba, eladott labdák, és egyelőre a vendégek irányítanak. A gyarmatiak először 12-11-nél veszik át a vezetést, de a lendület nem fokozódik, kihagyott helyzetek keserítik a drukkerhadat. Szünetben teljesen igazságos eredmény a döntetlen.
(Molnár F.: „Határozottan az volt a célunk, hogy kifárasszuk a Törökszentmiklóst. Ezért diktáltuk a nagy tempót, ezért loholtunk, robotoltunk kettőzött erővel. Fel kell őrölni őket, csak ez vezethet sikerre.”)
Szünet után mintha valami mesebeli tündérkirálynő lépne a színre. Odarepül minden egyes kábeles játékoshoz, pálcájával megérinti a vállukat, és ezután minden megváltozik. Lüktet-zakatol a mérkőzés, de már egészen más az összkép. Szabó András betör két ember közé, Szabó Tamás magabiztosan értékesít egy hétméterest, Bécsi felugrik a szélről és pontosan céloz. Minő csoda, erre már nem jön válasz a Szolnok megyeiek részéről. Egyszer, egyetlen egyszer inog meg a gépezet, erősödik fel a veszély: 21-19-nél, de nem sokáig, mert Piroska Krisztián forog egyet beállóban és helyreáll mindjárt a nyugalom.
Az utolsó tíz percre fordulunk. A szurkolók űzik-hajtják a fiúkat, miközben 25-21-es állásnál odadörmögöm a mellettem álló Kovács Józsefnek: ez a győzelem megvan. Erre ő: várjunk még azzal. Egy perc múlva, amikor Albert-Tóth megszerzi a huszonhatodik találatot, már bólint, ez valóban megvan. Ezek után már az is belefér, hogy Szabó Tamás büntetőt ront – de azért a kipattanót kíméletlenül bevarrja.
A hajrára már csak a „mágikus hetes” marad egyetlen megválaszolandó kérdésnek. Ugyebár a matematika, az matematika: Törökszentmiklóson ősszel 28-22-re nyert a Kedves-legénység, és ha záráskor „neadjisten” pontegyenlőség lenne a két alakulat között, az egymás elleni eredmény számít. Amikor Szabó András belövi a huszonkilencedik gólt, akkor ez az álom is teljesülne, kár, hogy erre jön még egy válasz.
A lényeg: ha matematikailag, statisztikailag, a szigorú számok tükrében még nem maradt benn egyértelműen a Kábel SE az NB I/B Keleti csoportjában, azért igencsak nagy csodának, már-már hihetetlen-forma összejátszásnak kellene bekövetkeznie, hogy a most tizenkilenc ponttal a tízedik helyen tanyázó balassagyarmatiakat a hátralévő két fordulóban utolérje a jelenleg legjobb kieső pozícióját 15 ponttal elfoglaló Törökszentmiklós.
(Molnár F.: „Fantasztikusan küzdöttünk a második félidőben, a védekezésünk szinte tökéletes volt, negyed óra alatt csak három gólt kaptunk. Kicsit sajnálom, hogy nem lett meg a kellő különbség a holtbiztos bennmaradáshoz, de a kecskeméti zakó után tökéletesen talpra állt a társaság. Minden játékosunk és a lelkes közönség is jelesre vizsgázott. Köszönöm mindenkinek ezt a csodaszép, varázslatos estét!”)
Kedves László, a róla köztudott sportszerűséggel gratulált a hazaiaknak: „az a csapat nyert, amelynek szíve van. A Balassagyarmat erről volt híres, és ez a mai napon ez ki is domborodott. Sajnos az én csapatom a második félidőben ész és szív nélkül játszott”.

A jegyzőkönyv:

Balassagyarmati Kábel SE – Törökszentmiklósi KE 29-23 (16-16)
Balassagyarmat, Városi Sportcsarnok, 300 néző, Vezette: Bujdosó – Mihály.
Kábel SE: Síró - Bécsi 4, Piroska 2, SZABÓ T. 10/1, JAKUBECZ, ALBERT-TÓTH 6, SZABÓ A. 3, Csere: DJUKANOVICS (K), Maletics 4, Tihanyi, Danisovszki.
A Törökszentmiklós legjobb dobói: Horváth 6, Forgács 4.
Hétméteresek: 2/1, illetve 3/2, Kiállítások: 10 illetve 6 perc.
Az eredmény alakulása: 11. perc: 4-6, 16. perc: 7-9, 21. perc: 12-11, 25. perc: 15-14, 34. perc: 19-16, 46. perc: 24-19, 52. perc: 26-21, 57. perc: 28-21.
Lejegyezte: Hegedűs Henrik
Foto: facebook

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése