2015. május 31., vasárnap

„Túl sok pénzt visz ki az országból az Unió”



Nógrád megyei tavaszi körútjának utolsó állomásán, Balassagyarmaton ismertette pártja e térséggel kapcsolatos elképzeléseit Sneider Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője, a parlament alelnöke.

A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Csikász-termében tartott pénteki rendezvényen a politikus előbb általános témákat boncolgatott. Így kitért például arra, hogy ma hazánkban a becsületes dolgozó embert rettenetesen és érthetetlen mértékben megadóztatják, a világon legmagasabb forgalmi adót vetnek ki mindenre. A kormánypárt törvényalkotó tevékenységével kapcsolatban megjegyezte, álságos dolog, amikor egy-egy ellenzéki módosító javaslatot „kapásból” leszavaznak, majd néhány hét múlva, csupán kismértékben átfogalmazva, ugyanazt már a saját ötletükként tárják elő és fogadják el. Kijelentette, azért, mert az elmúlt öt évben nem fejlődött az ország, a parlamentünk rossz munkájának köszönhető. Az Európai Unióhoz való viszony tekintetében Sneider Tamás úgy fogalmazott, mindenképpen felül kell vizsgálni, át kell értékelni a csatlakozási szerződésünket, mivel egyértelműen látszik, jelenlegi formájában káros az Unió Magyarországnak, mert a hazánkban megtelepedett nyugati cégek túl sok pénzt visznek ki külföldre, amiből a magyar embereknek semmi haszna sem származik. 


Nógrád megyével kapcsolatban az alelnök leszögezte, az utóbbi időben sok-sok településen járva rengeteg tapasztalatot szerzett, amelyekből egyértelműen megmutatkozik, hol lehetnek a térség kitörési pontjai, és a Jobbik esetleges 2018-as kormányra kerülésével hol és mit lehetne fejleszteni. Nyugat-Nógrád vonatkozásában kiemelte a növény – és gyümölcstermesztés fellendítését. Példaként említette, hogy egy nagyrédei üzem a Távol-Keletről szerzi be az import bogyós gyümölcsöt, amit aztán itt dolgoznak fel, és küldenek piacra: a szupermarketekben négyezer forint a málna kilója. Ezt a folyamatot kell megfordítani, és a nyugat-nógrádi termelőket érdekeltté tenni abban, hogy újra nekilássanak az intenzív gyümölcstermesztésnek, mert mint látszik, megérné a málnával, eperrel való fokozott foglalkozás. Mindezt egyértelműen az állam jelentősebb szerepvállalásával, közreműködésével kell megvalósítani.
Kelet-Nógrádban ezzel szemben az iparra helyezné a hangsúlyt a Jobbik, arra, amiben a terület komoly hagyományokkal rendelkezik. A salgótarjáni öblösüveg-gyártás szerinte abból is sokat profitálhatna, ha a bor palackozásához szükséges üvegeket állítana elő tömegével, és egyben együttműködne így a szőlőtermelő gazdaságokkal. Ráadásul a megyeszékhelyen egy napelemgyár is épülhetne, a megújuló energiaforrások szolgálatában.
A továbbiakban Sneider Tamás rátért még pártja négykérdéses aláírásgyűjtési akciójára, aminek a visszajelzések szerint nagy sikere van, a migráció kérdéskörében a határőrség visszaállításának fontosságára, majd válaszolt a hallgatóság személyes kérdéseire is.
H.H.

Zsíros kenyér és zsákban futás



Ragyogóan süt a Nap, a meleget egy-egy enyhe szélfuvallat enyhíti. A tér egyik sarkában a hangtechnikus ellenőrzi a hangosítást, a másik oldalon a gumiasztalt szerelik össze. A sátor alatt mentás, citromfüves és bodzavirág üdítőt kínálnak a szervezők. Állnak már a joker-fajátékok, a karikadobó ágasok. Két srác gólyalábakon próbál menetelni, kevés sikerrel. A szécsénkei „Millennium téren” viháncoló gyerekek, beszélgető felnőttek csoportjai várják, hogy megérkezzen a három társközség – Becske, Nógrádkövesd és Galgaguta – csapata a május harmincadikai közös családi gyermeknapra. 

Becske érkezik elsőnek Szalatnyainé Zsigmond Éva polgármester vezetésével. Ők hegyen-völgyön, gyalogosan jöttek át Szécsénkére. Farkasétvággyal nyelik a hagymakarikákkal ízesített zsíros kenyeret, isszák a hideg üdítőt. Igaz, néhány gyerek fintorog kissé. Hiába, ez nem kóla! Befut a másik két község mikrobusza is. Ők nem vállalták a gyaloglást. A házigazda község polgármestere, Hevér Boglárka köszönti az egybegyűlteket, majd átadja a szót Káli Bettynek, a 4 Falu Közhasznú Egyesület elnökének, aki egy érdekes kezdeményezésről számol be, egy időbeli-térbeli utazásról. 

- Elődeink életéről, értékeink, gyökereink megőrzéséről van szó, ahol értékes információkat kapunk, ott emlékoszlopot állítunk föl. Ezeket az oszlopokat Koltai László, püspökhatvani fafaragó készíti el – mondja az elnök.
Kezdődjék a játék – harsan a jelszó. Képkeresés, zsákban futás, bolondozás. A felnőttek legalább annyira élvezik, mint a gyerekek. Igen, jól esik néha visszaváltozni gyerekké.

Egy másik helyszínről rendőrségi sziréna harsan. Itt bárki beöltözhet védőruhába, próbára teheti KRESZ-ismereteit. A rendőrség is kiveszi részét a szórakozásból.
Késő délután a Csillaghúr együttes – a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszerének támogatásával – szórakoztatja a „nagyérdeműt”. És szórakoznak is. Mert gyönyörű az idő, és szórakozni, bolondozni jó!
Sz.B.

2015. május 29., péntek

Merre haladnak a nyugat-nógrádi kerékpárutak?



Több nyugat-nógrádi kerékpárútra készültek a közelmúltban hatástanulmányok, engedélyeztetési tervek és nyomvonal-kijelölések. Ám kérdéses, hogy a 2020-ig tartó uniós támogatási ciklusban ezek közül mennyi valósul meg.

Nemrégiben, egy balassagyarmati előadásán Majdán János történész mondta, hogy az európai közlekedésfejlesztés egyik jövőbeli alternatívája a kontinenst átszövő kerékpárutak hálózata lehet. Környékünkön is akad már rá szép példa, hogy a környezetbarát kétkerekű tekerés szerelmesei, és az autósok milyen jól megférnek egymás mellett – persze jól elhatárolva a másiktól: a Dunakanyarban vezető „biciklivonal” rendkívül népszerű a kiránduló bringások körében.
A közelmúltban, Balassagyarmat szomszédságában, Szügyből a város felé vezetve, a két település közigazgatási határáig kialakítottak egy kerékpárutat, elsősorban annak érdekében, hogy a szügyi gyáregységek megközelítése könnyebbé, és veszélytelenebbé váljon a dolgozók számára, hiszen a reggeli és a kora délutáni műszakváltások alkalmával rendkívül sűrű errefelé a forgalom. Ráadásul ezt a szakaszt világítással is ellátták, ami az esti órákban érdekes látványt nyújt. Ám a város határánál amolyan csonka módon, befejeződik az „aszfaltcsík”.

Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere elmondta, korábban voltak kezdeményezések arra, hogy ezt a kerékpárutat legalább a Delphi üzeméig meghosszabbítsák, de egyelőre ez nem történt meg. Az is nehezíti a folytatást, hogy a 2000-es évek elején elkészült tervek szerint a nyomvonal eléggé „kacskaringósan”, az autóutat többször keresztezve haladt volna a város irányába, azaz itt mindenképpen szükséges az újraterveztetés. A polgármester hozzátette, a legjobb megoldás az lenne, ha a keleti oldalon menne végig a kerékpárút, egészen a Május 1. útnál lévő körforgalomig. Ehhez lehetne becsatlakoztatni majd a Fáy utca kereszteződésében egy nyugat-keleti irányú „bringaszakaszt”, párhuzamosan a nemsokára megépülő déli tehermentesítő úttal, aminek első része, a Kábelgyártól az Algőver utcáig nemrégiben elkészült.
Medvácz Lajos elmondta még, hogy a Balassagyarmati Kistérség Többcélú Társulása néhány évvel ezelőtt hatástanulmányt készíttetett és az engedélyeztetési terveket is beszerzett egy Drégelypalánktól az Ipoly-völgyében egészen Hugyagig – sőt onnan, dél felé, Hollókőig -  vezető kerékpárútra, ennek azonban akkora költsége lenne, hogy a finanszírozását európai uniós pénzforrások kiaknázása nélkül képtelenség végrehajtani. A kiviteli tervek és a tulajdonosi hozzájárulások is megvannak, ám a több százmillió forintos beruházási összegre még pályázat sem jelent meg. A gyarmati városvezető – mint maga is lelkes bicajos – reménykedik abban, hogy a 2014-2020-as fejlesztési pénzek odaítélésénél a nyugat-nógrádi kerékpárutak kialakítására is érkezhet komoly támogatás.
Balla Mihály országgyűlési képviselőt is megkerestük a témában. A honatya amondó, csak olyan helyeken érdemes kerékpárutakat építeni, ahol ezt a nagymérvű forgalom és a fokozott balesetveszély, vagy a kiemelkedő turisztikai igény indokolja. A Honttól Drégelypalánkig tartó, már meglévő szakaszhoz az ő véleménye szerint felesleges lenne kelet felé külön biciklisávot csatlakoztatni, mert Drégelypalánktól Dejtárig négyszámjegyű az út, gyérebb közlekedéssel, tehát itt biztonságosan haladhatnak a kétkerekűek. Dejtártól viszont a 22-es út mentén az a fő kérdés, miként lehet „áthidalni” az ipolyszögi égerláp érinthetetlen természetvédelmi területét. A politikus úgy véli, számos akadály nehezíti a tervezett kerékpárutak gyakorlati megvalósítását, de természetesen örülne, ha erre a célra is lehetne uniós forrásokat elkülöníteni.
H.H.

2015. május 28., csütörtök

Jobbágy-emléknap Balassagyarmaton



Hagyományos eseménynek számít Balassagyarmaton, hogy így, május végén, a költő születésnapja alkalmából az utókor Jobbágy Károlyra emlékezik, és az irodalmár nevét viselő alapítvány pályadíj-támogatásokat ad át.

A május 27-i rendezvényen először a városi temetőbe szólt a meghívó. Jobbágy Károly sírjánál Szlatinszky Ivett középiskolás diák szavalt, míg Sinkóné Szrenka Anikó, a Szent-Györgyi Albert Középiskola igazgatója mondott beszédet. Ebben kiemelte, a szülőföldhöz rendkívül komoly mértékben kötődő, és Balassagyarmatot több alkalommal rímbe szedő alkotó ahhoz a poéta-típushoz tartozott, akiket elbátortalanít a szó „mágiája”, és mindig új utakra űz a komolyan vett felelősség, akik mindig mást, mindig újat akarnak hozni, akiknél minden vers egy újabb pályaforduló, nincs felismerhető és utánozható költői modoruk, csak kifejezésre váró világuk. Ezután kitért a költő kacskaringós életútjára, a szegénységben töltött ifjúkori évekre, a kifinomult igazságérzetére és szókimondó természetére, a munkásmozgalomhoz való kapcsolódásra, a szibériai kényszermunkára, majd a hazatérést követő pedagógusi tevékenységre, és az irodalmi „beérkezettségre”, a sorra megjelent kötetekre. A szónok hangsúlyozta, Jobbágy Károlynak a költészet szent szolgálat volt, és vallotta, a költő magatartásával legyen példakép, verseivel mindenki számára érthető.

A sírhant megkoszorúzását követően a Madách Imre Városi Könyvtár kupolatermében folytatódott a program. Itt a Jobbágy Károly Alapítvány kuratóriuma nevében Herczeg Hajnalka méltatta az idei évi pályázat díjnyerteseit. Elsőként Pongrácz Ágnest, akinek „Évszakok” című verseskötetének megjelentetését támogatta az alapítvány. Idézte az egyik bíráló, Karaffa Gyula szavait, aki úgy fogalmazott: Pongrácz Ágnes hangja érezhetően a nő hangja, néha balladás, de mindig kifejező és intellektuális. A kötetben a szerző a hónapok sorjában fogalmazza meg gondolatait, érzelmeit, világlátását, modern hangulatokkal átitatva, a modern világ vívmányait is a rímekbe szedve. A díjazott néhány költeményét ezután Csábi István előadóművész szavalta el.

Az alapítvány másik díjazottja a Gaál István Egyesület, mégpedig a balassagyarmati születésű Lévai Sándorról szóló dokumentumfilm munkálataihoz adandó hozzájárulással. Shah Gabriella és Timor hozta nemrégiben a közfigyelem érdeklődésébe a Süsü figuráját megformázó bábtervező művészt, akiről nemrégiben egy könyvet jelentettek meg, illetve azzal párhuzamosan készült egy film is, ám különböző akadályok hátráltatják az alkotás befejezését. Többek között még nem tudták a képkockákra illeszteni a „Süsü a sárkány” vagy a „Futrinka utca” mesék jeleneteit, mert nem sikerült megegyezni a tulajdonosi jogokat gyakorló közszolgálati televízióval. A filmből a rendezvény résztvevői kis ízelítőt is kaptak, amelyben többek között néhány egykori alkotótárs, így például Csukás István író és Zoób Kati divattervező emlékezik Lévai Sándorra.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sümegi Tamás

2015. május 27., szerda

Erdélyi körtúrán jártak



Varázslatos tájakon barangolhattak öt napon keresztül a nagyoroszi Börzsöny Általános Iskola szerencsés diákjai. A „Határtalanul” országos program keretében szervezett kiránduláson a tájegység természeti és történelmi-irodalmi értékeivel egyaránt megismerkedhettek a gyerekek.

Az utazás során szinte minden fontosabb látnivalót felkerestek a tanulók és kísérőik. Nagyváradon az egyházi nevezetességek mellett az Ady-emlékhelyekre is eljutottak, Kőrösfőn Vasvári Pál emléke előtt tisztelegtek, Kolozsváron pedig a magyar történelmi múlt megannyi értékét szemlélhették közvetlen-közelről: Mátyás király hírneves szobrát és szülőházát, Sárkányölő Szent György műalkotását, és barangoltak a Házsongárdi temetőben. Tusnádfürdő érintésével, ahol a helyi iskolásokkal vették fel a kapcsolatot, Csíkszeredába és Csíksomlyóra látogattak, Mádéfalván a székely ellenállásra emlékeztek.
Csíkkarcfalva különleges állomáshely volt. Innen származik ugyanis egyik kísérőjük, az ismert néptáncoktató Simon Katalin. A Mártonffy György Általános Iskolában történt bejárás során megtekintették az intézmény nagyméretű jégcsarnokát, és a helyi iskolásokkal közös táncházat tartottak, majd felkeresték a Mózes Gyapjúfeldolgozó Manufaktúrát. Nemsokára már a Gyilkos-tó és a Békás-szoros felé vezetett útjuk, Erdély egyik, természeti értékekben leggazdagabb vidékére. 

A továbbiakban jártak még Szovátán, a Medve-tónál, Parajdon a sóbányában, Korondon egy fazekasműhelyben, Farkaslakán, Tamási Áron szülőházában, Székelyudvarhelyen, a Benedek líceumban és Szejkefürdőn, Orbán Balázs sírjánál. Voltak Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, a Szent Anna-tónál és a torjai büdösbarlangban. Nagy élményt jelentett a gyermekeknek, hogy a tusnádfürdői szállásukon két medvét is megláthattak, de gyorsan elzavarták őket a házigazdák kutyái.
Hazafelé tartva Félegyházán Petőfi Sándor utolsó perceire emlékeztek, megálltak még Segesváron, Marosvásárhelyen és a Királyhágónál.
 

Kedvező fordulat a vasúti menetrendben



A tapasztalatok szerint komoly, kedvező hatása volt, hogy február végén a nyilvánosságra kerültek azok a panaszok, amelyek Balassagyarmat és térsége vasúti közlekedésével kapcsolatban fogalmazódtak meg.  A MÁV júniustól ugyanis olyan menetrendet léptet életbe, amely a nógrádiak számára meggyorsítja és megkönnyíti nem csak Budapest, hanem a Balaton megközelíthetőségét is.

Annak idején Dobrocsi Lénárd balassagyarmati önkormányzati képviselő vetette fel még tavaly év vége felé egy képviselő-testületi ülésen, hogy mindenképpen napirendre kell venni a nyugat-nógrádi vasút ügyét, ugyanis tapasztalatai szerint az utóbbi időben központi szinten igencsak elhanyagolták az itteni vonalakat, és a vonatközlekedés teljes elsorvasztását mindenképpen meg kell akadályozni. Februárban végül, egy közmeghallgatásra eljöttek a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) munkatársai, akik személyesen szembesülhettek a különböző panaszokkal. A fórumon több kifogás érkezett a rugalmatlan menetrendre, a sínpárok felújításának elmulasztására, a Drégelypalánk és Ipolyság közötti vonalszakasz újjáépítésének ügyében is akadtak szószólók. Úgy tűnt, akkor a vendégek szorgalmasan jegyzeteltek, de különösebb konkrét ígéret a bajok orvoslására nem hangzott el.

Azóta két szálon is kedvezően alakultak a fejlemények. Egyrészt változást történt a KTI felső vezetésében, és a gondokra érzékenyebb „főnök” került a székbe, aki már lényegesen figyelmesebb a vidéki problémákra. Másrészt Balla Mihály országgyűlési képviselő kíséretében Balassagyarmat vezetői felkeresték Tasó Lászlót, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedéspolitikáért felelős államtitkárát, aki közbenjárt a nyugat-nógrádi érdekekért.
Nemrégiben kaptuk a hírt, hogy már most, a nyári vasúti menetrendben több, a térségünket érintő kedvező változás lesz. A Balassagyarmat – Aszód vonalon több járat indulását úgy szervezték át, hogy az Ipoly-parti városból Budapestre utazóknak közvetlenebb átszállási lehetőséget biztosítsanak, és a csatlakozáskor csak pár percet kelljen várakozniuk a Hatvan felől érkező gyorsvonatokra. Egy példa: a reggel 7 óra 55 perckor Gyarmatról induló szerelvény hét perccel korábban, 7 óra 48 perckor gördül ki az állomásról, hogy Aszódon elérje a megfelelő gyorsvonati csatlakozást.
Ráadásul nem csak Budapest viszonylatában történt ilyen „menetrend-javítás”. Ha valaki Balassagyarmatról vagy környékéről a Balatonhoz igyekszik, mostantól elég lesz csak egyszer, Aszódon átszállnia, a Sátoraljaújhelyről Keszthelyre tartó, közvetlen sebesvonatra.
Információink szerint a mostani változtatás csak az első lépése annak a csomagnak, amelyben a nyugat-nógrádi vasútközlekedést fejlesztik, így a februári fórumon felmerült egyéb óhajok is meghallgatásra találnak a jövőben.
A témához kapcsolódó hír, hogy a közelmúltban befejeződött az Ipolyvece és Drégelypalánk közötti, mintegy ezernégyszáz méteres pályaszakaszt érintő sínpár-csere, és május 22-től újra megindult Balassagyarmatról nyugati irányban a vasúti közlekedés. A közeljövőben Drégelypalánk és Diósjenő között hasonló okokból kell majd vágányzárra számítaniuk az utasoknak.
H.H.

2015. május 26., kedd

Megalakult a Nagyoroszi Hamvas Kör



Egyéni kezdeményezésre nemrégiben megalakult a Hamvas Béla Kör Nagyorosziban. Az kulturális társaság a jövőben több rendezvénnyel szeretne adózni a közvélemény számára kevéssé ismert irodalmi személyiség emlékének.


A hét fős tagság nevében Karaffa Gyula meseíró-költő számolt be lapunknak a kör megalakulásának hátteréről. Elmondta, Hamvas Béla életműve szilárd alapot biztosít ahhoz, hogy az írásaiból kiolvasott gondolatokat megvitatva, meglátásait, kijelentéseit a hétköznapi életben is alkalmazhassuk, akár saját életünk, akár a közügyek jobbítására, vagy csak egyszerűen, a helyi polgárok közötti újbóli párbeszéd kialakítására. Az elmúlt évszázad magyar irodalmának egyik legkiemelkedőbb egyéniségének a „normálisnak lenni” kifejezés volt a legfontosabb megjegyzése, és az ehhez a „normalitáshoz” szükséges lakossági párbeszéd a kör tagságának tapasztalata szerint mára szinte teljes egészében eltűnt a településeken.

A megalakulást követő első találkozón, a Márton Fogadóban Hamvas Béla életrajza került a középpontba, és felidéződött egy beszélgetés is, amit az író-filozófus kiadójával, Dúl Antallal készített az utód, Tornai Szabolcs. A későbbiekben rendszeresen szerveznek majd összejöveteleket, amelyeken elsősorban a névadó munkássága lesz a fő téma, meghívott előadók részvételével is.

2015. május 25., hétfő

A szülő felelőssége



A gyerekek önfeledten játszottak az iskolaudvaron. Aztán egyik pillanatról a másikra bekövetkezett a baj. A kisfiú hatalmasat zuhant a kövezetre, és felordított fájdalmában. A keze nem csak eltört, hanem teljesen ki is facsarodott.
A pedagógusok ijedten rohantak oda hozzá. A fiúcska sikoltozott, „apa, apa” – kiabálta. Miközben a mentőt hívták, két tanár elrohant a gyermek szüleit értesíteni. Amikor bementek a házba, az apát a számítógép előtt találták, épp játszott, az anya az éjszakai műszak után az igazak álmát aludta. A hír hallatára a családfő nem ugrott fel azonnal idegesen, nem költötte fel villámgyorsan asszonyát, a világ legnyugodtabb hangján közölte az érkezőkkel: nem az ő dolga, ébresszék fel az anyát, majd ő gondját viseli a gyereknek.
A tanárok alaposan meghökkentek a válaszon. Legszívesebben odamentek volna az apukához, és egy hatalmas pofon kíséretében „kijózanították”’ volna. De nem tehették. Felkeltették az anyukát, aki karikás szemekkel öltözködött, majd sietett vigasztalni a kisfiút, aki egészen a kórházig kiáltozta: „apa, apa”.

Az eset valóban igaz, nem kitaláció. Egy nyugat-nógrádi községben történt. Az apuka – ha egyáltalán említhető még ezzel a fogalommal - pedig vélhetően még most is a monitorra szegezi a tekintetét, és bár papíron ő a családfő, fogalma sincs arról, mi a szülői felelősség.
Elszomorító, hogy köztünk ilyen emberek élhetnek.
Hegedűs Henrik
Kép: illusztráció

Késdobálók és pompás pampuskák Patakon



„Lesz-e eső?” – a kérdés jogosan hangzott fel a pataki emberek körében, amikor pünkösd vasárnapján, a hagyományos Pampuska Fesztivál reggelén elhúzták ablakuk előtt a függönyt, és kíváncsian fürkészték az eget.

Szent Péter aztán megkegyelmezett a sóhajtozó falubelieknek, és nem csupán elkergette a fekete fellegeket a település fölül, hanem igazi, verőfényes napsütést teremtett, hogy aztán bárki bátran élvezhesse a színes-ízes forgatagot.

Tavaly a faluközpont, a művelődési ház és annak udvara adott otthont a rendezvénynek, idén viszont már ismét a futballpályára és környékére hívtak minden vendéget a házigazdák. Persze a szeszélyes időjárás megtette a hatását, hiszen a pampuskák „kelesztését” és sütését nem szabadtéren végezték az asszonyok, hanem az idősek napközi otthonába vonultak, s csak amikor a finomságok elkészültek, akkor szállították ki azokat a helyszínre.

Délután két óra előtt nem sokkal érkeztünk meg a focipályára. A szervezők tettek-vettek, köszöntötték a műsorban fellépő vendégeket, majd Fekete Tibor polgármester üdvözölt mindenkit, aki eljött ezen a napon Patakra. Kiemelte, olyan műsorkínálattal kedveskednek, amelyben minden korosztály megtalálhatja kedvencét. A jövőbe tekintve pedig hangsúlyozta: 2016-ban már olyan Pampuska Fesztivált szeretnének rendezni, ahol sütőversenyt hirdetnek majd a legpompásabb fánk büszke címéért.
Amint az érsekvadkerti népdalkörösök énekelni kezdtek a színpadon, körülnéztünk kicsit a forgatagban. A széles kapun egyre-másra érkeztek a kíváncsiskodó emberek, egy apuka pólyás babáját karjában tartva igyekezett befelé a zsibongó tömegben. Hátrébb elidőztünk kicsit a pampuska porciózásánál, a kínálgató asszonyok gondosan ügyeltek arra, ki milyen ízesítéssel kóstolná meg a finomságokat. Odébb íjászok vették kezükbe szerszámaikat, a nyílvesszők pontosan koppantak a fatáblán, majd természetesen bárki saját maga is kipróbálhatta, milyen nehéz tökéletesen megfeszíteni a húrt, és bizony néhány vessző a szalmabálák között landolt.

Máris siethettünk vissza a színpadhoz, mivel éppen a rajzverseny eredményét hirdették. Apró testvérpár, Sajgó Enikő és Levente vette át éppen jól megérdemelt díját, egy-egy kerékpáros bukósisakot. Jöttek ezután a pataki Gézengúzok gyermek-táncosai, ropták a szügyi Villuska csoport iskolásai, két break-táncos srác pedig úgy mozgott, mintha robotok lennének. Németh Judit dalát követően aztán jött egy fergeteges produkció. A Wertheim család cirkusza valóban lenyűgöző. Ifjú hölgy lábaival sebesen pörgette a labdát, majd előkerültek a karikák és a buzogányok, s ha bizony nem olyan alacsony a színpad teteje, bizony hatalmas magasságokba emelkedtek volna a tárgyak. Ricsi bohóc a legkisebbeket szórakoztatta, és a végére jutott az igazi finálé: előbb a gyönyörű hölgyek körül koppantak a kések a deszkába, majd remegő lábakkal és elcsukló hangon búcsúzva mindenkitől, Fekete Tibor lépett fel a pódiumra, és teste mellett pár centivel vágódtak a fába az éles szerszámok. Természetesen Wertheim apuka hajszálpontosan célzott, egyetlen porcikája sem került veszélybe a polgármesternek.

A horpácsi Félnótások fellépése közben elfogyasztott babgulyás után a dejtári aerobikos lányok műsora közben lassan búcsút vettünk a vidám falunaptól. A program azonban folytatódott tovább, zumbával, borsosberényi asszonyokkal, Margit és Annus humoros szópárbajával, retro diszkóval, Tajtiboy együttessel – remek hangulatban.
Másnapra kiderült: tökéletes lett az időzítés. Csak vasárnap volt ideális az időjárás, kizárólag ekkor sütött a nap ezen a hosszú hétvégén, Patakon.
Akik a helyszínről beszámoltak: Hegedűs Henrik és Sztranyovszky Béla

Banditák vagy elkényeztetett gyerekek?



A címben feltett kérdés talán az egyik legnagyobb talánya a híres-hírhedt, 1973-as balassagyarmati túsztörténetnek. A Pintye-testvérek egykori „terrorista” tettéről nemrégiben jelent meg egy új megközelítésű, tényfeltáró könyv a fiatal szerző, Hatala Csenge tollából. A kötet bemutatóját szombaton rendezték a cselekménysorozat korabeli helyszínén, a volt leánykollégium főtéri épületében.
 
 „Egy kisváros, apró pont a Földön,/Nyugodt hely, de két testvérnek börtön” – ezekkel a strófákkal indította a Szent Imre Keresztény Iskola érdeklődőkkel zsúfolt ebédlőjében rendezett könyvbemutatót a város közismert személyisége, Siket Norbert, saját, ez alkalomra készült versét szavalva. Ezt követően Szabó Tibor Benjámin az Athenaeum Kiadó főszerkesztője, mint a kötet megjelentetésének „mentora” méltatta a szerzőt, mondván pályakezdő alkotó ritkán választ magának ilyen súlyos témát, mint az országos vihart kavart túszdráma. Hatala Csenge azonban a tehetsége mellett olyan elhivatottan bogozta ki a történet részleteit, olyan eltökéltséggel kereste az eddig ismeretlen és feltáratlan szálakat, hogy ezeknek a kitartó erőfeszítéseknek mindenképpen sikerre kellett vezetnie, amit mutat a „Hírzárlat” című könyv.
 
A fiatal író ezután maga ismertette művét. Röviden felidézte a negyvenkét évvel ezelőtti eseményeket, a január hetedikétől öt napon át tartó drámát, ami felbolygatta az egész város addig nyugalmas életét. Ezután rátért arra, miként nyúlt a témához: először még gyermekként, a zongoratanárának mesélt arról, mennyire érdekli a Pintye-ügy, és három évvel később el is készítette az első interjúját az egyik túszul ejtett lánnyal-asszonnyal. Miután 2013-ban végzett az ELTE amerikanisztika szakán, hozzálátott a részletes kutatáshoz, főleg azért, mert sem Végh Antal: Könyörtelenül című könyve, sem az abból készült film-adaptáció nem tárta fel számára ténylegesen a történteket, és számos kérdés maradt utánuk megválaszolatlanul.  Naponta hosszú órákat töltött a levéltári források tanulmányozásával, felkereste, faggatta a korabeli főszereplőket, és városról-városra járva igyekezett felfedezni, hol is lakhat az életben maradt kisebbik testvér, László. Amikor meglelte a már meglett férfit, nem csalódott: olyannak ismerte meg személyesen, mint amilyennek a különböző rendőrségi és egyéb dokumentációkból kitűnt, humoros, kedélyes egyéniségnek. Hatala Csenge hozzátette, olyannyira elmélyült a túsztörténet hátterének és lefolyásának feltárásában, hogy egy idő után automatikusan átvette a Pintye-testvérek szavajárását. Kifejtette, az üggyel foglalkozó szakemberek között máig megoszlik a vélemény, vajon valóban terroristák voltak-e ők, avagy csak szerencsétlen, elkényeztetett gyerekek. Egyértelmű, és maga László is elismerte, terrorcselekményt hajtottak végre, ám a körülmények sok tekintetben arra mutatnak, azok után, hogy behatoltak a kollégiumba, már csak sodródtak az árral a végkifejletig, András kivégzéséig. A szerző egy legendát is megcáfolt: sokáig különböző pletykák terjengtek arról, hol lehetnek Pintye András hamvai. Nos, nem egy jelöletlen sírban nyugszik a gyarmati temetőben, hanem földi maradványait a család vette magához.

A könyvbemutatón egy-egy felolvasott részlet között megszólalt két szereplő is. Havjár-Holicza Zsuzsanna egyike volt a foglyul ejtett lányoknak. Elmondta, először viccnek gondolták az egészet, amikor vasárnap éjjel megjelentek ott a fiúk, aztán egyre komolyabbá vált a helyzet. Vigasztalta őket a tudat, ha meg is kell halniuk, az utókor majd táblát állít nekik a ház falán, hogy ők voltak az áldozatok. Elmesélte, milyen párbeszédek zajlottak az elkövetők és túszaik között, hogyan „surrantak” ki néhányan, hogyan ugrott ki bátran két lány az ablakon, és hogyan vészelték át, amikor az András életét kioltó lövések után behatoltak a kommandósok. 

Czeba József a másik oldalon állt. Mint ifjú tiszt, hétfőn kapta a parancsot, hogy mesterlövészként Balassagyarmatra kell menniük. Tizenketten, négyórás váltásokban foglalták el helyüket a kollégiummal szemközt, de csak akkor kaptak parancsot, amikor András csütörtökön átlőtt rájuk. Pénteken végül eljött a pillanat, a túszejtő célkeresztbe került, és eldördültek a fegyverek. Szerencsére olyan pontosan céloztak, hogy egyetlen lánynak sem esett bántódása.

A résztvevőkhöz és a szerzőhöz a házigazda intézmény nevében Melo Ferenc iskolaigazgató is szólt néhány elismerő szót, majd a kérdések elhangzása után az emeleten, abban a teremben, ahol 1973-ban a dráma lezajlott, Hatala Csenge dedikálta „Hírzárlat” című könyvét.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sümegi Tamás

2015. május 24., vasárnap

Indul az orvosi rendelők fejlesztése



„Történelmi jelentőségű fejlesztés előtt állunk” – jelentette ki Sándor István, Magyarnándor polgármestere azon a tájékoztatón, amelyet három település (Magyarnándor-Becske-Debercsény) orvosi rendelőinek most kezdődő korszerűsítésével kapcsolatban tartottak, Balla Mihály országgyűlési képviselő jelenlétében.

Hetekkel ezelőtt értesítette a sajtót Balla Mihály arról, hogy kormánydöntés értelmében eddig tartaléklistára tett, orvosi rendelő felújításokról szóló pályázatokat támogatnak, és központilag száz százalékos mértékben finanszíroznak. Ez a nyugat-nógrádi térségben öt „projekt” formájában kilenc települést érint, mintegy 260 millió forintos összegben. Az április végén még csak általánosságban vázolt elképzelések ma már konkrét formát öltöttek, és a beruházások megindulásáról nemrégiben számolt be az egyik ilyen közös kivitelezésben érintett három falu vezetője – Sándor István mellett Szalatnyainé Zsigmond Éva Becske – illetve Illés Mária, Debercsény polgármestere.

Sándor István kijelentette, köszönet illeti mindazokat, akik közreműködtek abban, hogy ezt a történelmi léptékű támogatást megkapták, hiszen a megyei kistelepülések tekintetében még sohasem fordult elő, hogy saját erő hozzáillesztése nélkül ilyen komoly, a három község tekintetében közel hatvanmilliós nagyságrendű, komoly fejlesztés megvalósulhasson. Amire azért is van nagy szükség Magyarnándorban, mert az orvosi rendelő lényegében a rendszerváltás óta nem esett át jelentősebb felújításon, mindössze apróbb javítások voltak, és a közelmúltban történt földrengések is károkat okoztak. Most viszont eljött az alkalom, hogy a betegek modern, európai szintű gyógyító ellátásban részesülhessenek. Itt a váróterem egy részének „lecsippentésével” a védőnői szolgálat számára külön rendelői szobát alakítanak ki, e mellett akadálymentesítik az épületet, kicserélik a nyílászárókat, és a kazánt is. Rendkívül fontosnak nevezte a polgármester, hogy az eszközbeszerzésekben mindhárom helyre modern defibrillátor-készülékek kerülnek, így a háziorvos közvetlenül életet menthet, ami óriási előrelépésnek számít a kis cserháti falvakban.

Szalatnyainé Zsigmond Éva elmondta, Becskén 2000-ben végeztek felújítást a meglévő épületen, és bár a háziorvos munkájához kielégítőek a feltételek, nagyon hiányzott egy védőnői szoba, különösen azért, mert a környékben évente itt születik a legtöbb gyermek, tehát szükséges az effajta gondozási forma folyamatos megléte, és körülményeinek biztosítása. Az épület bővítésével, és egy külön védőnői „részleg” kialakításával ez is megoldódik.
Illés Mária hozzátette, Debercsény, mint kis lélekszámú község, méreteihez viszonyítva sem kaphatott volna komolyabb támogatást, a közel kétmillió forintos eszközfejlesztés (benne újraélesztő, látás – és hallásvizsgáló készülékkel) nagyon jelentős a falu számára, és reméli, a domboldalban lévő rendelő könnyebb megközelíthetőségére is pályázhatnak majd a jövőben.
Balla Mihály országgyűlési képviselő szerint a munkahely-teremtési lehetőségek bővítése mellett az egészségügyi szolgáltatások fejlesztése a legfontosabb feladat ma Magyarországon. A helyi közösségek életében elengedhetetlen, hogy a betegellátás színvonala emelkedjen, hogy ne kelljen kilométereket utazni, hogy egy vizsgálat megtörténjen, ha mindezt a lakóhelyen elvégezhetik, az emberek komfortérzete is jelentős mértékben növekszik. Ezt szolgálták az első körben lezajlott orvosi rendelői korszerűsítések, amelyre a környéken jó példa Patak, Ipolyvece, Nőtincs, vagy éppen Érsekvadkert esete. Az pedig, hogy a tartaléklistáról előre vettek néhány fejlesztést, bizonyítja, hogy a kormány mennyire odafigyel minden egyes érdekre, minden egyes helyi megoldandó, sürgős feladatra.
Sándor István elmondta még, a támogatások megítélését követően azonnal kellett cselekedni, hiszen a beruházás befejezési határideje, az idei év vége. Szerencsére a különböző hatóságok és hivatalok megértő módon, gyorsított eljárásban kezelték az ügyeket, így rövid időn belül, a kivitelezők kijelölését követően megindulhat a konkrét munka. A három érintett település közös háziorvosi körzetében július elsejétől dolgozó új, fiatal doktornő, dr. Kenéz Katalin tehát a lehető legjobb feltételek között végezheti majd betegellátó tevékenységét.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
 

2015. május 21., csütörtök

Iskolások villámcsődülete



Országos akcióhoz kapcsolódva Nyugat-Nógrádban két helyen, Balassagyarmaton és Érsekvadkerten is „villámcsődületet” tartottak iskolások szerdán.

A „Bontsd ki a szárnyad” címet viselő pályázathoz csatlakozott a balassagyarmati Kiss Árpád  - és az érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános iskola diáksága. A május 20-i villámcsődületet a gyermekek jogainak biztosítása, a gyermekszegénységre, a család védelmére való figyelem-felhívás, illetve az iskolai erőszak megfékezése érdekében szervezték – aminek apropóját a májusi Családok Nemzetközi Napja és az Eltűnt Gyermekek Napja is jelentette. 

Balassagyarmaton, a Civitas Fortissima téren, a régi vármegyeháza épülete előtt Palánki Edina táncoktató koreográfiájára Oláh Gergő: Mosoly című számára táncolt az iskola minden tanulója, és egy „mosoly-jelet” is megformáztak közösen.
Érsekvadkerten a fiatalok, mintegy háromszázan, különböző pozitív tartalmú felhívásokat (pl.: „ne bánts”, „mosolyogj”, „szeress”, „óvj meg”, stb.) lobogtatva vonultak ki a község központjába, ahol rövid tánccal fejezték ki örömüket, összetartozásukat, szeretetüket, majd egy közös öleléssel zárták a villámcsődületet.

Látogatás Lengyel Péternél



Gyönyörű, napsütéses időben érkezem a balassagyarmati, Ipoly utcai ház elé. Tornácos otthona kapujában maga a házigazda fogad: Lengyel Péter Pro Urbe – és Horváth Endre díjas képzőművész. Miközben parolázunk, lábaink között észrevétlenül lopakodik be egy szép szürke cica, majd hosszan elnyúlva lepihen egy bokor árnyékában. Hét (!) további társa a kert egyéb helyein hűsöl.
„Egyik sem a miénk, csak ideszoktak és megragadtak” – mondja szűkszavúan a vendéglátóm, és már invitál is a házba. Alig lépünk be, azonnal egy tablót nyom a kezembe. Régóta tudom róla, mekkora hatalmas focirajongó ő, kívülről fújja a hatvanas évek legendás csapatainak összeállítását: FTC, Vasas, Újpesti Dózsa. Váltig állítja, azóta sem termettek különb labdarúgók hazánk földjén, mint Albert Flórián, Varga Zoltán, vagy Farkas János. Egy igazi ereklyét mutat. A brazil futballzseni Pelé írása olvasható rajta.

„Amikor a Menekülés a győzelembe című filmet forgatták Budapesten, nővérem, Anna, mint a Magyar Rádió szerkesztő-riportere találkozott személyesen a világsztárokkal, így szerezte meg számomra ezt a névre szóló üdvözletet Pelétől” – mondja büszkén a művész-tanár, aki több évtizedes pedagógusi tevékenység után vonult nyugállományba.
A műhely ablak előtti asztalánál friss munkát fedezek fel. Tájkép rajzolódik ki, terebélyes fa, tövében egy előrehajoló öregember. „Várj, ez nincs kész, mindjárt befejezem” – kezébe vesz egy tűhegyű ceruzát, és formás mozdulatokkal rajzolni kezd, satíroz, görbét húz, ujja nyomán mind jobban tökéletesedik az alkotás.

„Néhai tanárom és mesterem, Farkas András mondta mindig, a 2.0-ás rotringnak nincs párja, ezt nem kell magyarázni. Ha grafikát készítek, kizárólag ezzel a technikával dolgozom. De gyere csak…” – a hátsó szoba felé mutat, és máris ott állunk egy másik asztal előtt, ahová Lengyel Péter sorra rakja a különböző mappákat, ezekből lapokat vesz elő. Az utóbbi egy év terméseit.
„Tudod mit csinálok? Délutánonként fogom magam, felülök a kerékpárra, és kitekerek a város határába. Leülök egy kis lócára, előveszem a rotringot, és rajzolok. Akad, amikor négy-öt órát is elbíbelődök egy helyen. Engem már nem izgat a képzelet, a valóságot kell megformálni, amit látsz, ami eléd villan. Íme, itt van az egyik. Kóváron készítettem. Öreg viskó, düledezik, romos, már csirkék sem szaladgálnak az udvaron. De éppen ettől az omladozó állapottól érdekes az egész. Mindent igyekezek megfigyelni. Néha-néha, ha nem jelenik meg egy lélek sem, de úgy érzem, kell a képre egy alak, hát odarajzolom. Az öreg, kalapos földművest, ahogy hazafelé baktat, vagy legelő teheneket… Nagyon szeretek így, a természetben, kinn dolgozni.”

Rátérünk a művészi kitárulkozás formáira is. Egyáltalán kinek a számára munkálkodik? Mert mostanában bizony nem hallottam arról, hogy Lengyel Péternek bárhol kiállítása lett volna. Legutóbb egy gyermek-tárlat bírálójaként találkoztam a nevével, de a megnyitón nem ő méltatta a kicsik műveit, csak felolvasták az értékelését.
„Nem szeretem már a nyilvánosságot. Nem is vágyom önálló kiállításra. Persze, fontos számomra mások véleménye is, így például Csemniczky Zolinak (szobrászművész, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója – H.H.) megmutatom, amivel elkészültem, megbeszéljük ezt-azt, de ennyi. Festek is, amikor az ecsetet a kezembe veszem, néhány csendéletet elkészítek. A grafikánál viszont nincs varázslatosabb.”
A falon megakad a szemem egy Lengyel Péter-grafikán. Többször láttam már, régebben kiállításokon is, és nagyon tetszik, ahogy az idős asszony, arcán ezernyi ráncával, kérges kezét szája elé tartva szemérmesen tekint vissza a képről.
„ A legnehezebb az emberi testrészek hű ábrázolása. Csak úgy hiteles egy közeli arc, egy fókuszba helyezett kézfej, vagy lábfej, ha a tökéletességre, a pontosságra törekszünk. Én ezeket a szempontokat mindig lényegesnek tartottam, bármivel dolgoztam is.”
Lassan távoznék, de az ajtóban a művész-tanár még megállít. Nem mehetek el anélkül, hogy a műveit meg ne mutassa. Csak egyetlen képet vesz elő. Lengyel Máté az utolsó vacsorát örökítette meg. De nem ám oly módon, ahogy a közvélemény ismeri, amikor Jézus a hosszú asztal mellett ül tanítványaival. A helyszín egy pajta, az alakok a szénával fedett padlón ülnek, és kis tálból fogyasztják az egyszerű étkeket.
„ Nagy büszkeségem nekem Máté! Nagyon jó érzékkel választja ki a témát, és remekül készíti el a képeit. Sokat foglalkoztam vele, ma is jó szívvel veszi a tanácsokat, bár a munkája miatt kevesebb az ideje a festésre-rajzolásra. Nagy tehetség, állítom” – mondja Lengyel Péter önérzetesen, mintegy végszóként.
Kifelé haladva, egyben keretbe foglalva a műterem-látogatás egy óráját, megint a fociról beszélgetünk, és egyetértünk abban, hogy a mai aranylábúak közül senki sem közelíti meg az egykori kedvencek tudását, még a cipőfűzőjét sem köthetné be ma közülük egy sem Puskásnak, vagy Albertnek…
Lejegyezte: Hegedűs Henrik

2015. május 19., kedd

Látványtervek az új uszodára



Különös, egyben különleges „kiállítási tárgy” került a minap Medvácz Lajos balassagyarmati polgármester irodájának asztalára. Elkészültek a közeljövőben felépítendő városi uszoda látványtervei és egy maketten is látható már miként néz majd ki a száz százalékig központi forrásból megvalósuló sportlétesítmény.

Lassan csordogál az Ipoly a város alatt, és az utóbbi időben bizony elég lassan szállingóztak a hírek, mi is lesz a tervezett balassagyarmati uszoda sorsa. Korábban hallottunk arról, hogy országos szinten megakadtak az előkészítések, ennek három kiemelt oka volt. Egyrészt az uszodaprojekt teljes ügykezelése a Nemzeti Sportközpontoktól átkerült a sport-államtitkárság felügyeletébe, ami azt jelentette, hogy az összes dokumentációt át kellett helyezni, ami ugye időt igényelt. Másrészt az érintett önkormányzatok – ahol épülnek az uszodák – joggal tiltakoztak amiatt, hogy „csupán” egy kisméretű, néhány helyen nem is fedett, „csak” sátortetős tanuszodát kapnak, holott másutt igen „csicsás” labdarúgó stadionokat emelnek fel nagy költségekkel. Ráadásul a korábbi elképzelésekkel ellentétben az állam úgy gondolta, a központi finanszírozás mellé saját erőt is tegyenek hozzá a települések, és ez is szinte minden egyes helyen „kiverte a biztosítékot”, mondván erre nincs elegendő elkülöníthető forrásuk a saját költségvetésükben.

A sportállamtitkárság képviseletében Kiss Norbert helyettes államtitkár márciusi, balassagyarmati látogatása alkalmával már arról tájékoztatta Medvácz Lajos polgármestert, hogy a 15x25 méteres nagymedence mellett egy gyermekmedencével és szaunával is kiegészítik a városi uszoda szolgáltatásait. Így viszont, értelemszerűen emelkednek a beruházás költségei, mintegy nettó háromszáz-millió forintra, ami azt jelenti, hogy időigényesebb közbeszerzési eljárást kell kiírni.

Időközben a feladatok végül a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz kerültek, ahol láthatóan felgyorsultak a folyamatok. A kormány kiemelt beruházássá tette a Balassagyarmaton építendő tanuszodát is. A hét elején pedig megérkeztek az új uszoda látványtervei és makettje a városházára, és valóban impozáns, minden igényt kielégítő létesítmény készülhet az Ipolypart úton, a Madách-híd és a vízmű átemelő épülete közötti területen. A városi önkormányzattól származó információk szerint az állami szakértők és a városvezetők a közeljövőben közös műszaki egyeztetést tartanak a megnövekedett méretek és az esetlegesen szükséges közműáthelyezések miatt. A tervek szerint októberben teszik le az új tanuszoda alapkövét.
H.H.

2015. május 17., vasárnap

Pezsgő-színpadavató gyarmati majális



Késő estig tartó fergeteges eseménysorozattal köszöntötték szombaton Balassagyarmaton, hogy a „Palóc Agóra” program keretében elkészült a Jánossy Képtár és a Palóc Színpad korszerűsítése.

Szombat délután. A verőfényes napsütésben tíz perc híján hármat mutat a főtéri nagyóra. Szemben, a képtári lépcsőfeljáróban kis, de egyre bővülő embercsoport gyülekezik. Kívülről, első látványra igazán impozáns képet mutat az egykori kaszinó megszépült épülete, amely innentől a Jánossy Képtár nevet viseli, tisztelegve a nagy mester, Jánossy Ferenc, azaz „Firinc” emléke előtt. 

Nemsokára megérkezik az utolsó várt hivatalos személyiség, Medvácz Lajos balassagyarmati polgármester is, így kezdődhet az ünnepség, először még kinn, a szabadban. A város vezetője rövid bevezetőjében elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a városközpont megújulása során fokozatosan korszerűsítik a patinás épületeket, a létesítményeket, nem csupán az itt élők, hanem az idegenforgalom szolgálatában is.
Ezután átadná a szót Balla Mihálynak, ám kiderül, ő majd a szalagátvágás után a belső térben mond beszédet. Jöhet tehát az olló, és a „nyisszantási” művelet.

Az épületben rögtön az első, amin megakad a szem, a balra található nagyméretű kép: a „Bázeli karnevál”, Jánossy Ferenc talál legismertebb alkotása. A honatya kis anekdotával kezdi mondandóját: egy fővárosi NATO-értekezletről érkezett, s amikor Budapestről indult, kérdezték tőle az ismerősök, hová megy. Amikor megtudták, hogy egy korabeli úri kaszinó helyén létesült képtár megnyitójára, meghökkentek, hiszen manapság közéleti körökben egész más, újkeletű megközelítést kapott a kaszinó fogalma. Visszatérve a rendes kerékvágásba, a képviselő rövid kitérőt tesz a százesztendős épület közeli – és távoli múltjára, majd kiemeli, az első perctől kezdve támogatta, és szorgalmazta, hogy a gyarmati belváros megújuljon, és ha még a régi vármegyeháza, illetve az Ipoly Szálló is megszépülne, akkor válhatna teljessé a gyarmati „patina”. 

Csemniczky Zoltán szobrászművész, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója, egyben a képtár nyitó-tárlatának berendezője elmondja, 1975 óta létezik már Balassagyarmaton kiállító-tér, de sokáig igen mostoha körülmények között tették közszemlére az alkotásokat. 1991 óta működik jelenlegi helyén a képtár, de csak most érhettek el odáig a folyamatok, hogy kívül-belül teljesen megújuljon, és minden egyes termet megfelelően kialakíthassanak. A Jánossy Képtár hivatásánál fogva elsősorban a névadó, valamint a városban élő, a településhez szorosan kötődő művészek munkásságát mutatja be, de azoknak a személyiségeknek a műveit is láthatják itt az érdeklődők, akik a közelmúltban kiállítottak a városban, és egy-egy alkotásukat a képtár rendelkezésére bocsájtották. 

Egy kis bejárást követően átruccanunk a szomszédos Palóc ligetbe. Négy óra előtt nem sokkal még meglehetősen kicsi a nyüzsgés, talán a meglepően meleg időnek és a korai időpontnak tudható be ez. Aki bizony évekkel ezelőtt járt utoljára itt, most meghökken, olyan mélyreható a változás. A piros és zöld színekben pompázó új kiszolgáló épület homlokzatán lévő feliraton már az új név olvasható: Palóc Színpad. A város eme ékessége még nem befejezett. A régi székeket szépen faragott padsorra cserélték, a liget felőli oszlop-kerítés is kijavítva áll. A túlsó oldalon még akad munka, ez majd a következő pályáztatási „lépcső” része lesz, de egyértelműen jobb hangulatban időzik itt az ember, és minden lokálpatrióta büszke lehet, hogy ez a létesítmény is immár fogadhatja a látogatókat. Az első fellépő, a Smoking Sofa Trió szólógitárosa, Olicsek Ádám minden különösebb körítés nélkül közli, a Palóc Színpad ezennel megnyitja kapuit, és a banda belevág egy örökzöld blues-indulóba: a Cream együttes legendás száma, a „Crossroads” csendül fel.
Miközben néhány ismerőssel találkozunk-beszélgetünk, nem győzzük a fejünket forgatni. Amint a trió befejezi a zenélést, a kiszolgáló épület melletti kis-színpadon (egykor itt volt a Cimoskaréjnak nevezett rész) a Vadóka néptáncegyüttes pergő lábú apróságai ropják a verbunkost, a kék "egyenpólóba" öltözött papák és mamák pedig vastapssal jutalmazzák a gyerekek műsorát. 

Aztán séta vissza a nagyszínpadra. Itt az Ősi Láz jön sorra, Homuth „Öcsi” János formációja, az érctorkú énekes és társai a kemény rock világába csalogatják a nézőket, némi „Ossian-tribute” jegyében. És a forgatag nem áll meg: Kecskeméthy Lilla és Táborszky Richárd gitár-ének kettősét a nap egyik fénypontja váltja, a közelmúltban megjelent Balassagyarmat Dalai dvd-lemez számait játssza a soktagú zenekar, amint pedig felhangzik Horváth Ádám szerzeménye, a „Balassagyarmat” dal, több száz ember zengi vissza a refrén szövegét. A Say My Name csoport nagy tömeget vonzó modern-tánc előadása után, a Charlie-koncert kezdetén mi elköszönünk a kavalkádtól, és kifelé haladva látjuk, egyre többen és többen igyekeznek befelé. Most indul az igazi buli...

***
Programok a moziban is

A képtár – és színpadnyitó majális központi programjai mellett a Madách Filmszínházba is várták a látogatókat. Itt az új 3D-s vetítőteremben egymás után peregtek a filmek, illetve itt rendezték a Liza a rókatündér díszelőadását is – Gubik Ágnes színművésznő részvételével.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sümegi Tamás