„Azért rendezzük együtt a trianoni megemlékezést és a Vecei
Vigalom ünnepét, hogy így fejezzük ki összetartozásunkat a magyarsággal és
ragaszkodásunkat szűkebb hazánkhoz, lakóhelyünkhöz” – hangzott el szombaton Ipolyvecén,
a község legjelentősebb éves rendezvényén.
A község apraja-nagyja és a meghívott vendégek a
kellemes kora nyári napsütésben közösen gyülekeztek a nemrégiben felépült új
orvosi rendelő előtt. Népviseletes fiúk és lányok indultak el a menet élén, a
temetőkert szélén lévő Trianon-emlékmű felé. Elöl egy kalapos fiú a falu
nagyméretű címerét vitte, oldalán egy-egy társa zászlókkal a kézben vonult.
Az emlékkőnél előbb Molnár János, Ipolyvece polgármestere köszöntötte
a résztvevőket és kiemelte, hogy a mai nemzedék feladata igazán a magyarul érző
szívek összekapcsolása, határon innen és túl. A kilencvenöt évvel ezelőtti
történelmi sorscsapásokat pedig elfeledni nem szabad, de tanulva belőle,
okosan, közös akarattal kell építeni a jövőt.
Ezután Molnár Fanni énekelte el a közismert „Ott, ahol zúg
az a négy folyó” kezdetű hazafias dalt, és Balla Mihály országgyűlési képviselő
is beszédet mondott. Hangsúlyozta, mostanában eléggé szélsőséges megközelítései
vannak Magyarországon a trianoni témakörnek, és sokan felteszik a kérdést:
miért magyarkodunk? A felelet a honatya szerint egyszerű: 1920-ban a
területekkel együtt a magyar gazdasági erő hatvan-hetven százalékát
elvesztettük, és a kulturális élet jelentős részét ugyancsak. Éppen ezért
fontos, hogy a nemzeti összetartozás fontosságát ne csak szavakban, hanem
tettekben is hangsúlyozzuk, hiszen innen hét-nyolcszáz kilométerre olyan ősi
értékek vannak, mint Kőrösi Csoma Sándor, Tamási Áron, Benedek Elek emlékei,
vagy a kolozsvári Házsongárdi temető, ahol nagyjaink alusszák örök álmaikat.
Nem véletlen, hogy a iskolásokat pályázati lehetőségekkel ösztönzi az állam,
keressék fel a történelmi múlt határon túli nevezetességeit, tegyenek
kirándulásokat Erdélyben, a Felvidéken, ismerkedjenek meg tőlünk távol élő
magyar testvéreikkel, akikkel egy nyelven beszélnek és egyformán éreznek.
A koszorúzás alatt a budapesti Nobilissima együttes triója
adott elő egy többszólamú, tisztán hangzó éneket, majd a nap további részében a
művelődési ház udvarán lévő színpadnál folytatódott immáron a vidám rész, a
Vecei Vigalom. Ebben először a hagyományőrzésé lett a főszerep: a Birbic
néptáncegyüttes ropta. Kisebb és nagyobbacska lányok, üveggel a fejükön, nem
árt lábperdítés közben megfogni a flaskát, le ne essen. Fiúk jöttek, bottal a
kézben, csak úgy forgott a „furkó”, egy kis párviadal sem maradt el a
mutatványból, és a végén mindenki megtalálta a párját. Az asszonyok az idén
tanult kalocsai táncokat mutatták be, és a citerazenekar aláfestő muzsikájára a
férfikórus öblös hangon énekelte a környék kedvelt nótáit. A szomszédos
Drégelypalánkról átruccantak a hagyományőrzők, ők is szórakoztatták néhány
percig a nagyérdemű közönséget, míg az érsekvadkerti Németh Eszter és Németh
Judit a modernebb stílusnak hódolva népszerű pop-slágereket adott elő.
Mialatt ment a műsor, átballagtunk néhány méterrel
távolabbra, a művelődési ház túlsó felére, ahol kondérokban rotyogtak a
finomságok. Alig győztük az ízeket szagolgatni: emitt babos káposzta főtt,
odébb már a székelykáposztát adagolták, mások a birkapörköltnél, a
vadpörköltnél és a babgulyásnál álltak sora tányérral a kézben. Természetesen a
kóstolásból sem maradhattunk ki – a fotós kollégával ezúttal a birkapörköltet
választottuk.
A Vecei Vigalom legmókásabb órája minden évben az
„Emberpróba”. Hat elszánt fiatal férfiú lépdelt fel a színpadra, ahol Szőllősi
Kornélnak, az Együtt Ipolyvecéért Mozgalom egyik lelkes vezetőjének a
konferálásával különböző próbákat kellett kiállniuk. Mihez is ért minden
férfiember? Persze, a futballhoz. Azért nem olyan könnyű dekázni a labdával.
Különösképpen vaskos csizmában nehéz. Nos, eláruljuk, egyik bátor jelentkezőt
sem fogják holnaptól a Real Madrid játékosügynökei busás szerződésekkel
„kerülgetni”, a derék pettyes mindenhova repült, csak éppen a lábfejeken nem
maradt meg: két perc alatt a legtöbb dekázás tizenegyet számlált. A következő
feladat sem akármilyen volt: terhes nőnek öltözni. Tudja meg a férfinép, milyen
érzés „viselősnek” lenni. Villámgyorsan öltöztek át a próbázók: a kisebbfajta
sörpocakot görögdinnyével megtoldva valóban úgy látszik, mintha a nyolcadik
hónapban járna az illető, igaz, a dinnye még az ágyéktól is lejjebb csusszant.
A melltartóba viszont felfújt lufi kerül, néhányan az időhatárt tartva a kisebb
keblekre esküdtek, de akadt, aki Pamela Anderson méreteit vette célba. Aztán a
villámkérdésekre került sor: bezzeg egyből durrant a találatot jelző lufi,
amikor a helyi kocsma nyitásának időpontját kérdezték. Később a dinnyék újból
szerepet kaptak. Kis lyukat haraptak ki az édes gyümölcs közepéből, abba sörös
dobozt illesztettek, majd egy szívószál segítségével kellett kikortyolniuk
belőle a zamatos komló-nedűt.
És a Vecei Vigalom tartott tovább, kivilágos virradatig, az
első kakas kukorékolásáig…
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése