Indul a Kábel SE felkészülése

A nyári szünetet követően augusztus harmadikán találkoznak először a Városi Sportcsarnok megszokott környezetében a Balassagyarmati Kábel SE férfi kézilabdázói. Az NB I/B-ben szereplő játékosokra Molnár Ferenc vezetőedző irányításával nagyon komoly felkészülési munka vár, hogy a szeptember 13-i bajnoki rajtra minden tekintetben tökéletes erőben legyenek.

A tavalyi szezont a kiesés elkerüléséért vívott ádáz küzdelem jellemezte Balassagyarmaton. A rendkívül kiélezett hajrában sikerült kivívni a bennmaradást, így nyugodtan telhetett el május közepe óta a két és fél hónapos pihenőidőszak. A Magyar Kézilabda Szövetségben nemrégiben elkészítették a másodosztály csoportbeosztásait: keleten a régi ismerősök, mint a Nyíregyháza, FTC, Békés, Mizse KC, Kecskemét, Algyő (ide igazolt a korábbi sokszoros válogatott szegedi Vadkerti Attila), Ózd, Füzesabony és az első osztályú klubok utánpótlás együttesei mellett új arcok is felfedezhetőek. Törökszentmiklósról például két gárda is itt szerepel majd, a KE és a Székács SE, míg a nyírbátoriakról még a kilencvenes évek legendás csapatának tagjai őrizhetnek édeskés, avagy kellemetlen emlékeket.

Molnár Ferenc vezetőedző a rajt előtt beszélt a felkészülés menetéről.

- Augusztus harmadikán indul az alapozás – kezdte a szakember –, így lényegében hat teljes hetünk van az elemek csiszolására. Mostantól a felnőtt mellett a juniorok edzéseit is én vezetem, az elnökség felkért, és igent mondtam. Nincs könnyű helyzetünk, hiszen kevés a hadra fogható fiatal, ezért itt is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy várjuk a tizenhárom-tizennyolc éves fiúk jelentkezését, akik kedvet éreznek a kézilabdázáshoz, vagy újra folytatnák a korábban félbeszakított pályafutásukat. A felnőtt csapatban is meghatározó játékosokat kell pótolni, itt elsősorban a Finnországba igazolt Maleticset, és a hat hónapig távol lévő Albert-Tóth Lászlót, illetve a játékvezetéssel kacérkodó Széles Zoltánt említeném. Természetesen a pótlásuk nem könnyű feladat, folyamatosan tárgyalunk a kiszemeltekkel, de biztosat csak a hónap közepén tudok mondani. Annyit azonban hozzátennék, hihetetlen, hogy középszerű kézilabdázók már hatszámjegyű összegekben gondolkodnak, ha szóba kerül a juttatásuk. 

Molnár Ferenc hozzátette, heti négy edzést és több edzőmérkőzést iktattak a programba, és a második hét zárultával egy felkészülési tornára utaznak Ózdra.

 - A fiúknak már az alapozás rajtja előtt adtam „házi feladatokat”, így nem a nulláról indulunk, és azok, akik strandkézilabdáztak a nyáron, szintén erőállapotban érkeznek – folytatta a vezetőedző. -  Menet közben, lépésről-lépésre építjük fel az új kábeles társaságot, és remélem, ütőképesek leszünk szeptemberre. A keleti csoport mezőnyét tekintve úgy látom, hét-nyolc azonos szintű, kiváló vetélytárs található itt, és már most kijelenthető, hogy azok a csapatok, amelyek tavasszal a kiesés ellen küzdöttek, most is hátrább lesznek. Rettentő nehéz lesz a dolgunk, keményebb, mint az előző szezonban volt. 

H.H. 

Energetikai fejlesztések hét településen

Történelmi környezetben, a balassagyarmati régi vármegyeháza nagytermének előcsarnokában tartott sajtótájékoztatót szerdán Balla Mihály országgyűlési képviselő, megyei fejlesztési biztos, amelyen szót ejtett a közelmúlt sikeres nógrádi pályázatairól is.

A honatya elöljáróban kifejtette, az elmúlt közel egy hónap azzal telt, hogy új megbízatásának megfelelően konzultált mind a hat Nógrád megyei járás településeinek elöljáróival a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklus terveiről, helyi elképzeléseiről, és a megvalósítás folyamatairól. Aztán gyorsan rátért a legutóbbi fejleményekre. Elmondta, a közelmúltban született kormányhatározat arról, hogy hét helyen – Balassagyarmaton, Szécsényben, Érsekvadkerten, Romhányban, Nagyorosziban, Jobbágyiban és Szuhán – hamarosan megkezdődhetnek az önkormányzati intézmények energetikai korszerűsítései. Az összesen mintegy egymilliárd forintos összegből elsősorban a szociális – és oktatási intézmények újulnak meg. Példaként említette, hogy Érsekvadkerten az idősek otthonában cserélik ki nemsokára a nyílászárókat, és hőszigetelő burkolatot telepítenek, míg Balassagyarmaton hasonló munkákat végeznek a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolában, a Balassi Bálint Gimnáziumban, és a Dózsa György Általános Iskolában. Ezek egy részére már korábban pályázatot adtak be az önkormányzatok, mint például Szécsényben, de most sikerült a célra forrásokat előteremteni. A korszerűsítésekre településenként százötven-százötven millió forint használható fel. Balla Mihály hozzátette, a felújítások jóvoltából jelentős mértékben csökkenek az egyes intézmények rezsiköltségei és hosszú távon jóval kevesebbet kell költeni a rendszerek fenntartására. 

Az országgyűlési képviselő, visszatérve a 2014-2020-as fejlesztési elképzelésekre kifejtette, a legfontosabb feladat, hogy minél több pénzt lehívhasson a megye az uniós forrásokból, ezzel kapcsolatban pedig rendkívül figyelmesnek, és alaposnak kell lennie minden érintettnek, hiszen közel 42 milliárd forint a tét. Elsősorban arra kell törekedniük a településeknek, hogy a gazdasági hatékonyságukat növeljék, ezáltal munkahelyeket teremtsenek, így törekedni kell az ipari övezetek, és egyéb telephelyek létrehozására, illetve a meglévők bővítésére, és az ezekhez vezető belterületi utak kialakítására is lehívhatóak nagyobb összegek. Hasonlóképpen lényeges, hogy az előző ciklusban induló, de még be nem fejezett beruházásokkal – így a balassagyarmati dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet jelenleg is zajló rekonstrukciójával – a határidőre végezzenek, valamint minden pénzügyi elszámolás rendben történjen az esztendő végéig. A hat járási székhelyen lezajlott konzultációkon a fontosabb kérdéseket megvitatták, a további részletek megbeszélése, és a végleges helyi elképzelések kimunkálása a közeljövő munkája – de szeptemberre ezek is tökéletesen kikristályosodnak, és ősszel megnyílhatnak a „csapok”, így igény szerint feloszthatják a kereteket. Balla Mihály kijelentette, az elbírálásig tartó hátralévő időben is rendszeresen, személyesen egyeztet minden települési önkormányzattal.

H.H.

Szenvedések és kilencedik hely „papucsföldön”

Hatalmas szél, atlanti áztató eső, óránkénti kellemetlenségek, és két keserű vereség miatti csalódottabb szereplés – ez jellemezte a Salgótarjáni Strandépítők hollandiai túráját az elmúlt héten.

H.H.

A nógrádi megyeszékhely legjobb „homokkézilabdázói” hagyományosan járnak már Nyugat-Európa kies vidékére, Hollandia Észak-Brabant tartományában található Oosterhuit (ejtsd: Úszterhujt, szabad fordításban „keleti erdő”) nevű településre. Itt rendezik ugyanis a kontinens egyik rangos strandkézilabda tornáját a Camelot Kupát, ami jó felmérőnek ígérkezett az augusztus első hét végéjén rendezendő tóstrandi Salgó Kupa előtt.

A fiúk Budapesten szálltak repülőre, majd Eindhoven érintésével érkeztek meg a helyszínre, ahol az időjárás egyáltalán nem fogadta kegyeibe a résztvevőket. Pénteken még kellemesen sütött a nap, ekkor bonyolították le a csoportmérkőzéseket. A német Beach And The Gang gárdája, valamint a házigazda nemzet képviseletében versengő Hiekka Hauska ellen sima két szettes sikerrel melegítettek a tarjániák, este viszont a legnehezebb találkozók vártak rájuk, viszonylag gyors egymásutánban.

Az orosz-kozák Jekatyerinodar társasága régi ismerőse Szabó Tamáséknak, hiszen a múltban több alkalommal játszottak ellenük, mi több, az oroszok Salgótarjánban is vendégeskedtek már. Jó kezdés után hamar jött azonban egy rövidzárlat, ennek következtében nagy pontkülönbséggel „úszott el” az első játszma. A másodikban szebbnél-szebb duplákkal fej-fej mellett haladt a két legénység, de az utolsó percben a Jekatyerinodar célzott pontosabban, és szétlövésre sem lehetett menteni a meccset. 

Röpke egy órás pihenőt követően a spanyol Alcala – szintén veretes – alakulata következett, akik hasonlóképpen komoly nemzetközi rutinnal rendelkeznek. A tét nem volt kicsi, hiszen egy minimális győzelem is azt jelentette volna a Strandépítőknek, hogy a nyolc közé kerülve értékesebb EBT-pontokat szereznek – ami kiemelkedő fontosságú a jövő évi európai nagydöntőbe kerülés szempontjából. A szerencse azonban nem szegődött Bécsiek mellé, egy újabb 2-0-s vereség azt jelentette, hogy a helyosztókon csak legfeljebb a kilencedik pozíció megkaparintásáért küzdhetnek a továbbiakban.

A szombati napon az alsóházi csatározások során a szlovák Lángosok együttese nem jelentett különösebb akadályt, de már ekkor egyre jobban beborult az ég, és egy igazi nyugat-európai vihar köszöntött be Észak-Brabantban. Hatalmas szél támadt, eső áztatta a sportolók táborhelyét, így a szervezők azonnal félbeszakították a tornát, törölve minden aznapi meccset. Ráadásul egy erőteljesebb széllöket a sátort is „kikezdte”, így a fiúk edzésben maradva mentették a menthetőt.

Vasárnapra ismét lenyugodott az idő, és nem zavarta különösebb hátráltató körülmény a programot. Még három találkozót vívtak a Salgótarjáni Strandépítők: előbb a svájci Wasserschloss, majd a már selejtezőből ismert német Beach And The Gang ellen nyertek egyaránt két szettben, végül az utolsó összecsapáson, a még pontot érő kilencedik helyért az US Amsterdam csapatát is felülmúlták.

Rácz Viktor csapatvezető így értékelte a felettébb kalandos holland túrát.

-        Két évvel ezelőtti sikereink színhelyére tértünk vissza, egy azóta jelentősen átalakult, megfiatalodott társasággal, de nagy reményekkel. Sajnos a csoportbeosztásunk nem az erőviszonyoknak megfelelő volt. A mezőny két legjobb csapata is hozzánk került, és csak az első kettő juthatott a középdöntőbe. Sajnos a szerencse is elpártolt mellőlünk és egy kulcshelyzetben a játékvezetők is hibáztak ellenünk. A kilencedik helyért becsülettel küzdöttünk, ami igazából már csak a felkészülést szolgálta a következő megmérettetésre. Az EBT idei rangsorában a magyar riválisok közül jelenleg húsz ponttal megelőz bennünket a Dinamit, ezt a hátrányt a saját rendezésű, hét végi Salgó Kupán szeretnénk ledolgozni, hogy a jövő évi Európa Kupa döntőjén mi képviselhessük Magyarországot – tekintett vissza Hollandiára a tarjániak egyik legjobbja.

A hét végén – péntektől-vasárnapig – a tóstrandi sportcentrumban rendezendő „Salgó Cup” a nevezéseket tekintve igen rangos eseménynek ígérkezik, és a nógrádi szurkolók élesben és testközelből követhetik nyomon szűkebb pátriánk kézilabdás kiválóságait.

H.H.

Képek forrása: Strandépítők és a torna honlapja

Egységben a palócság Szent Anna napján

Liturgia és hagyományőrzés, vallásos magasztosság és paraszti népviseletek, szent emelkedettség és profán népzenei dallamok. Mindez a palócság egysége jegyében. Vasárnap Szent Anna napját ünnepelték Balassagyarmaton.

Az előző napok hatalmas hősége már a múlté, a vasárnapi délelőttön erős szél fúj a gyarmati főutcán keresztül, amikor a katolikus nagytemplom környékén sorba rendeződnek a hívek, hogy megtegyék útjukat a Palóc ligetig. A Nap is kíváncsi Szent Anna napjára, bár néha-néha szégyenlősen bújik meg egy-egy felhődarab mögé. Fotósok hada és érdeklődő emberek serege állja körbe a kockaköves úttestet, és várja, hogy pontban tízkor elinduljon a fényes menet. A vezér-kereszt mögött a cserháthalápiak haladnak elöl a búcsújárásban, három pici lány büszkén viszi a nagy zászlót, utánuk jönnek a kemenceiek, az Ipoly-völgyre oly jellemző szarvacskás főkötőben, majd az érsekvadkertiek, akiknek díszes fejkendőjén, a gyöngyökön megcsillan a napfény. Messze még a sor vége, megállapíthatjuk, jóval többen jöttek el idén Jézus nagyanyja előtt tisztelegni, mint az előző esztendőkben. Nem győzzük olvasni a feliratokon a települések neveit: Ipolybalog, Cered, Bercel, Karancskeszi, Szügy, Ipolyvece, Nagycsalomja, Ipolynyék, Őrhalom, Nógrádsáp – a teljesség igénye nélkül. Sőt, előtűnik egy piros-fehér lobogó, lengyel lányok lengetik, pompás öltözék feszül rajtuk, és magukkal hozták hangszereiket, amelyeket nemsokára meg is szólaltathatnak. Négy, „markos” rimóci ifjú hölgy hozza Szent Anna szobrát, s bár nincs tikkasztó meleg, így is komoly, férfias feladat ez. Hasonlóképpen a cserháthalápi menyecskék, akiket az egyházi személyiségek követnek, köztük dr. Udvardy György pécsi megyéspüskök és dr. Stella Leontin balassagyarmati plébános-kanonok.

Araszol a menet szépen lassan, a régi megyeháza előtt befordul balra, a Bajcsy útra, a cél, a Palóc liget árnyat adó fáinak hűvöse felé. Közben röpke állomás. A Palóc Múzeum udvarán lévő káponkánál rövid imát mond a házigazda plébános, majd miután beért mindenki, az emberáradat elfoglalja helyét a nemrégiben felújított szabadtéri színpadon – ki-ki ülve, avagy állva, talán egy tűt sem lehet itt leejteni.

A szentmise felvezetésében dr. Stella Leontin arról beszél, hogy „aki le tud borulni és imádkozni, azé a jövő”, majd dr. Udvardy György emlegeti fiatal korának palócföldi emlékeit. Hiszen innen származik, itt nevelkedett, pályakezdőként Érsekvadkerten, Csitárban, Nógrádgárdonyban és Ilinyben szolgált, ezer szál köti ide. Felidézi azt, mennyi tapasztalatot szerzett ezen a nógrádi tájon, mennyi baráti kapcsolatot épített és ápol mind a mai napig. Hozzáteszi, a palócok búcsúja Isten kegyelmének ajándékozó napja, és az ő jóságából ezt az ajándékot meg is kapjuk. A hívők pedig nyugodtan nyissák ki a szívüket felé, hogy amit adni akar, bele is férjen.

Alig ér véget a mise, a tér egy másik pontján, fent, a kisszínpadnál máris felhangzik a trombitaszó, a Rimóci Rezesbanda – amely a vallási menetben az aláfestő muzsikát szolgáltatta – most a „profán” részt nyitja meg. A szervezők úgy időzítették az idei programokat, hogy nem a versengésre tették a hangsúlyt, nem az a fontos, ki viselheti egy esztendeig a „Palócország szépe” címet, nem a ruhaköltemények egymással szembeni megmérettetése, hiszen nem is lehet ésszerű elvek alapján összehasonlítani az egyszerűbb és a dekoratívabb kivitelű népviseleteket. Ám a tarkaság egyben egységet is mutat, és az a színpompás világ, ami erre a vidékre jellemző, minden ízében táruljon az érdeklődő embertömeg elé. 

Milyen érdekes is, mikor az ipolybalogiak képviseletében Lőrincz Aranka Sarolta mesemondó ékesszólóan ecseteli a folyó menti települések viseletének részleteit. Miként is lehet megkülönböztetni a menyecskét a gyermekes anyától, és hogy a „szarvaskendőt” az asszonyok már egy órával a vasárnapi mise előtt gondosan elkezdték készíteni, hogy a legtökéletesebben mutasson. Aztán szépen sorban jönnek a többiek, északról-délre, keletről-nyugatra, a palóc tájegység falvai, a Karancs-vidéktől a Cserhát legmélyebb zugaiig. Felhangzik a dal, amit mindenki visszazeng a széltől susogó ligeti fák tövében: „Rózsa, rózsa, labdarózsa levele…”

Szent Anna napján egységbe forrt a palócság.

H.H.

Foto: Gyurkó Péter

Derelyés ilinyi illatfelhő

Bár a szeszélyes időjárás a délután és az este folyamán többször csúf tréfát űzött az ilinyi Derelyefesztivál résztvevőivel, az ételkülönlegességek iránt érdeklődő vendégek remekül érezték magukat szombaton Nógrád megye egyik legkisebb településén.

Verőfényes napsütésben érkezünk a falu központjába. Hosszú kocsisor és autóktól zsúfolt ideiglenes parkolóhely jelzi, itt rangos rendezvény zajlik. A szalagkordonon túl már nem mehetünk, hiszen sportolók cikáznak át előttünk az úttesten. Javában megy a kísérő esemény, a Földrengető terepfutás.  A főszervező Sztancsik József folyamatosan beszél a mikrofonba, nógat, buzdít, üdvözöl, lelkesít. Jobbról, a parányi templom felől – a falu újat akar építeni, és egy magyar válogatott mezt el is árvereznek most, a bevételt erre a célra fordítják majd – apróságok loholnak lelkesen, néha még kell a családi segítség, de a pici lány, amint meglátja a célt akkora sprintelésbe kezd, mintha csak száz méteres kocogás állna mögötte. A másik irányból, az emelkedőn kissé korosabb próbázók „caplatnak” fel a dombra. Ők hosszabb távot választottak, van, aki olyan bátor, hogy huszonnégy kilométeres kitartó futásra merészkedik. A célegyenes fordulójában tucatnyi buzgó szurkoló ujjong minden egyes beérkező láttán. Hatalmas lengyel zászló lobog, „dobzse, dobzse, hujj, hujj”, „gyerünk, gyerünk, már csak pár méter” – több nyelven szól kánonban. Régi ismerősünk, Kovács József testnevelő tanár is most érkezett, lihegve állítja le stopperóráját, nézi, mennyire teljesítette a saját maga által elvárt időeredményt.

Tovább lépünk, hiszen az Idősek Klubja udvarán van a Derelyefesztivál központja. Bár a hivatalos megnyitót fél egyre tervezték, és bár még csak 12 óra 25 percet mutat az időmérő-szerkezet, megállapíthatjuk, hogy elkéstünk. Dovicsin Ottó helyi polgármesterrel találkozunk, sajnálkozik, nem a mi hibánk, de előbbre kellett hozni a köszöntőt, mert Balla Mihály országgyűlési képviselő igyekszik tovább Karancsaljára. Valóban, fél perc múlva a honatya toppan elénk, mondja, sajnos nem tudta volna megvárni a szentmise végét, azért elmondja, korábbra tett üdvözlő szavaiban a helyi közösségek mozgósító erejéről beszélt, meg arról, hogy egy ilyen pici helyre is igazi európai hangulatot lehet varázsolni – a testvértelepülések meghívásával.

Nézzünk is körül, kik vannak itt. Élénkpiros, pompás népviseletben Lizums-i lett leányzó jön, kezében kis tálca, nyújtja felénk – „pazsálujszta”, kínál ékes orosz nyelven. A tálkán kis kolbászdarab, párolt káposzta és egy szelet rozskenyér. Igen ízletes falatok, nyugtázzuk, és az „ócseny vkúszna”, azaz „nagyon finom” feleletre a hölgy szélesen elmosolyodik.

Egy másik sátor alatt az alpesi kis talján faluból, Alpagoból érkezett olaszok mi mással, mint sajttal kedveskednek, de a Blizynből ideutazott lengyeleknél és alaposan kitárult a bőségszaru. A magyarok inkább az édességekre esküsznek, felvidékiek, és itthoniak egyaránt. Nem is tudjuk, hol rostokoljunk le pár pillanatra, a szlovákgyarmatiak, a leszenyeiek, az ipolyszécsénkeiek, vagy a hugyagiak, őrhalmiak, nógrádmarcaliak, esetleg a házigazdák bázisán. Kattog a fényképezőgép, amint a szorgos kezek egymás után sorban készítik elő a derelyét. Emitt még a tésztát gyúrják, amott már szeletekre vagdalják, a harmadik helyen a lekvárt potyogtatják cseppenként a tetejére, de akad, ahol már a tálalást készítik elő. Az édesszájú nép pedig szinte sorban áll, csak azt várja, mikor majszolhassa már a derelyét. Főleg a mise végén elevenedik meg a tér, és telnek meg az árnyat adó fedéllel ellátott asztalok, meg a hosszú „sörpadok”. R. Kárpáti Péter, a kereskedelmi csatornán futó televíziós sorozatból ismert színész éppen befejezte az étkezést, és siet is a színpad felé, elég volt a pihenő, folytatódik a műsor. Dovicsin Ottó és Veres Béláné alpolgármester – ő egyébként az egész Derelyefesztivál „motorja” – köszöntik a vendégeket, kis ajándékkal is kedveskednek minden „testvérnek”. Gyors programismertető, majd lassan-lassan benépesül az előadótér. Helyi fiatalok éneklik a Honfoglalás című film közismert dalát, majd egymás váltják a hagyományőrző csoportok, népi játékok, íjászbemutató és egyéb műsorok – a Tolnai László mesterszakács vezette zsűri eközben tollat és papírt ragad, serényen mustrálva és értékelve a derelye-különlegességeket.

Időben búcsúzunk a kavalkádtól, mert amint elhagyjuk az „Iliny” táblát, a távolban megdörren az ég, és mire kiérünk a 22-es főútra, már kövér esőcseppek koppannak a szélvédő üvegén.

Ahogy aztán később hallottuk, a zivatar a nap folyamán többször „elmosta” az eseményt, nem kímélve a hangtechnikát sem, de a felüdítő záporok mit sem rontottak a kiváló hangulaton.

Hegedűs Henrik

Barangolások a muzsikus táborban

Minden esztendő júliusának végén, tizenegy napon keresztül a hazai zenei élet középpontjába kerül Balassagyarmat. A Nemzetközi Muzsikus Táborban huszonkilencedik alkalommal fogadják és tanítják a világ minden részéről érkezett tehetségeket. A Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolában egy próbákkal teli délelőttön jártunk.

Kinn tombol a kánikula. A késő délelőtti órán a hőmérő higanyszála lassan alulról „üti” a negyvenet. Az Óváros tér meglehetősen kihalt, hosszú percek telnek el, míg elhalad előttünk egy autó. Szemközt vörös, rövidre vágott hajú ifjú hölgy közelít, hátán cipeli a hangszerét, egy csellót. A „zeneiskola” ajtajában két, szép arcú fiatal lány tereferél, egyikük a nagy melegben hatalmasat hörpint az ásványvizes palackból.  Az épület táruló ablakaiból muzsika áramlik, egy hegedű, egy zongora, egy fuvola – a hangzás meglehetősen kakofonikus.

Belépünk. Az aulában nagy a nyüzsgés, a muzsikus tábor munkatársai vagy a telefonon „ülnek”, vagy a lakókat igazítják útba. Banda Ádámmal, a balassagyarmati hegedűművésszel – egykor tanítvány volt a falak között, most már oktatni jár vissza – parolázunk, majd a lépcsőn felfelé haladva az igazgatói irodát vesszük célba.

Ember Csaba, a házigazda intézmény vezetője stílszerűen egy tábori mintapólóban fogad, rajta a híres, évtizedes szlogen: „Music without borders” – azaz zene, határok nélkül. Valóban, itt mindenfajta határok nélkül – a szó földrajzi és szellemi értelmében egyaránt – terjed szerteszét a muzsika.

Beszélgetésbe elegyedünk. Elsősorban az iránt kíváncsiskodunk, vajon a hagyományos elemeken és részleteken kívül idén milyen különlegességgel csalogatja a tehetségeket a tábor? Megtudjuk, a Nemzeti Kulturális Alap ebben az esztendőben „meghívásos alapon” támogatja a rendezvénysorozatot, ami nagy szó egy vidéki művészetoktatási intézmény esetében. A nyolcvanöt éve született és tíz éve elhunyt Kovács Dénes hegedűművész előtt is tisztelegnek. Az ifjú zenészek istápolásának ügyét ő mindig különösen a szívén viselte, zeneakadémiai rektorsága idején indult be a különleges tehetségek osztálya. Weiner Leó, a kortárs magyar zene egyik „apostola” is szóba kerül: ő Kovács Dénes tanára volt, Kovács Dénes a most táborban tanító Perényi Esztert oktatta, ő pedig Banda Ádámot – itt a lánc végén gyarmati kapcsolat. Ráadásul Weiner mester a Rókatánc című művét dejtári motívumokra építette – kicsi a világ.

Ember Csaba megjegyzi még, hogy tíz év után az egész rendezvény legfontosabb „darabja”, a zenekari est visszaköltözik a szabadtéri színpadra, ahol annyi nagy sikert élhetett át a közönség – a Carmina Burana pedig mindörökké felejthetetlen lesz. Most, július 29-én, szerdán este hét órától Tokody Ilona és Muskát András Verdi-operarészleteket ad elő, mindketten egyébként a tanári gárdát erősítik, és eljön Miranda Liu, aki Vivaldi: Négy Évszak című közkedvelt művéből játszik hegedűn. A kínai származású amerikai ifjú művészt az igazgató külön, büszkeséggel említi. A világ nagy színpadain és előadótermeinek megszokott, állandó vendége ő, fellépései idején négycsillagos hotelekben szállásolják el a házigazdák, mégis, ki tudja miért, de annyira ragaszkodik Balassagyarmathoz, hogy minden évben eljön ide, és nem zavarja, hogy kondicionálatlan szobákban kell gyakorolnia, és az elhelyezése sem elit. Jelenleg – beszélgetésünk idején – még Spanyolországban, Santanderben vendégszerepel, onnan jön a kies Nógrádba. Ez is bizonyítja erős a hely szelleme.

Közben kis híján elfelejtkezünk egy lényeges dologról, a számokról: hetvenen vannak itt, a táborban a diákok, az USA-ból, Olaszországból, Spanyolországból és a Kárpát-medence nemzeteiből érkeztek, a tanárok sorában pedig a fentebb már említett kiválóságok mellett többek között Keönch Boldizsár  énekművész („a kezdetek óta tanít nálunk” – egészíti ki Ember Csaba), Klenyán Csaba klarinétművész, Déri György gordonkaművész említhető.

Lassan zárjuk a társalgást: Ember Csaba megemlíti még a Zeneakadémiával való hasznos szakmai együttműködést, aminek fontos jele, hogy dr. Vigh Andrea rektor vállalta a tábor fővédnökségét, és azt is, a helyi növendékek számára mennyire jó, hogy házhoz jönnek a hangszervirtuózok, akiktől elsajátíthatják a legfontosabb fogásokat.

Körbetekintünk még az épületben, miként serénykednek a fiatalok, hogyan is zajlanak a próbák. Perényi Eszter készséges, beenged a „műhelybe”: a tanítvány fiatalemberrel közösen vesznek át egy művet, óvatosan ügyelnek minden hangzásra, minden mozzanatra. A szomszédban Banda Ádám dolgozik. Furcsa érzés lehet neki itt, alig harmincévesen már mesterként ténykednie. Éppen azt mutatja a hegedűs tehetségnek, mire kell figyelnie az ujjak „irányításában”, mert mint mondja, ahhoz, hogy a hangok tökéletesen szóljanak a hangszerből, a vonót kidolgozott mozdulatokkal illik kezelni.

Odébb, egy távolabbi, kisméretű teremben Klenyán Csabát keressük. Hazajáró tanár ő Gyarmaton, és bohémságát, vagányságát a sajtó munkatársai előtt sem rejti véka alá. Amikor fotózni akarjuk, szellemesen azonnal napszemüveget emel szemei elé, de ez csak poén, öt másodperc múlva már a legkomolyabb fegyelemmel folytatja a klarinét leendő bajnokainak instruálását.

Kanyó András kivételesen nem a fuvolát kezeli, hanem a zongoránál ül. A kísérő muzsika is rendkívül fontos a gyakorlásban, de itt sem veszi le a szemét a fiatalokról, a két ifjú hölgy eközben csodás dallamokat csal elő a hangszerből.

Még egy helyszínünk van: a nagyterem, ahol Tokody Ilona próbál. A Kossuth –díjas művésznővel váltunk néhány szót: másodszor jár Balassagyarmaton, de nagyon megfogta őt a tábor hangulata, a barátságos kisváros miliője. És annyi reményteljes egyéniség jár-kel itt, akikről bizonyosan hallani fogunk a jövőben – mondja, de elnézést is kér, siet vissza a színpadra, ahol széles karlejtésekkel kísérve mutatja meg a tanítvány-lánynak, hogyan is kell a levegővétellel bánni, hogy minél erőteljesebb és tisztább hangok jöjjenek a torokból.

Betekintünk még a galériába, ahol Pénzes Géza búcsúkiállítása látható. Miért búcsú? Két tekintetben is: a művész tanár hosszú éveken keresztül tanított itt, a Rózsavölgyi Márkról elnevezett intézményben, itt szerette meg a komolyzenét igazán („azóta operabérletet is vett” – említette igen büszkén Ember Csaba), még nyugállományba vonulása után is visszajárt a rajz-mesterfogásokat oktatni, de most családjával Nagymarosra költöznek, így búcsút mond Balassagyarmatnak. A falon egy kézzel írott elköszönő szöveg olvasható – nem kevesen hatódtak meg a sorok olvasatán.

Ilyen tehát a zenetábor. Élettel és hangokkal teli, lépten-nyomon a honi muzsikus világ legnagyobb személyiségeivel találkozunk, és nem csupán a város, hanem az egész megye számára nyújtanak a műsorok, estek, fellépések mélyre ható, élményszerű muzsikát mindenkinek.

Hegedűs Henrik

Indul a hősi temető rendbetétele

Az első világháború kirobbanásának századik évfordulója alkalmából tavaly óta sorra szépülnek meg szerte az országban a hősök emlékhelyei. Balassagyarmaton idén januárra lett kész a 16-os honvéd szobor és közvetlen környezete, most pedig a katonatemető kerül sorra.

Az elmúlt esztendőben az önkormányzat és több civil szervezet együttes kezdeményezésére nyújtott be a város pályázatot a Honvédelmi Minisztériumhoz az első világháborús két emlékhely, a Hősök terén lévő 16-os honvéd szobor, illetve a vasúti sínek szomszédságában található hősi temető rendbetételére. Különböző akadályozó okok miatt azonban csak Körmendi Frim Jenő alkotását „fogadták” be, és a felújított szobrot – amely körül a térburkolatot is kicserélték – januárban ünnepélyesen adták át.

A katonatemetőben végzendő munkákra egy esztendőt várni kellett. Egykoron, 1914 végén temetkeztek ide először, amikor a kórházba tömegesen érkező sebesültek – legalább tizenötezren voltak – között kitört a pusztító kolerajárvány. Később, az 1916-os román betörés elől Balassagyarmatra menekült családok elhunyt tagjait helyezték ide, majd 1919-ben a Civitas Fortissima-harcok során elesett cseh és magyar katonákat hantolták el. A második világháborúban, 1944-ben német katonáknak emeltek sírokat, végül 1990-ben ide helyezték át a Hősök terén lévő szovjet emlékműnél lévő közös sírt. Sok nemzet fiai alusszák tehát itt örök álmukat. 1925-ben egy emlékkeresztet is emelt az utókor a hősi halottak tiszteletére.

A felújítási munkákkal kapcsolatban az önkormányzat a közelmúltban folyamatos egyeztetéseket folytatott a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának képviselőivel. Nemrégiben, július 16-án személyes megbeszélésen tisztázta a legutolsó részleteket Medvácz Lajos polgármester a tárca szakembereivel. Ezek szerint a két fél közösen vesz részt a megszépítő tevékenységben. A gépi munkát a gyarmatiak biztosítják, míg a minisztérium huszonöt hivatásos munkatársát rendeli ki. Az augusztus harmadikán induló rendbetétel során a parcellában kicserélik a megrongálódott sírköveket, megtisztítják az aljnövényzetet, a sírkert könnyebb megközelítése érdekében gyalogösvényt alakítanak ki, és pihenőpadokat állítanak fel. Megújul az emlékkereszt, valamint az 1938-ban emelt, zarándokút-állomásként szolgáló Mária-oszlop is. Azaz ősztől már minden tekintetben méltó emlékhely várja az első világháborús hősök előtt tisztelgőket Balassagyarmaton.

H.H.

Szomjasan kaszáló közmunkások?!

Hatalmas a forróság mostanság. Jobb is inkább a hűs szobában ücsörögni, miközben a ventillátor ontja felénk a frissítő levegőt, avagy munkahelyen a légkondicionált szoba előnyeit élvezni. Bezzeg másképp vannak ezzel azok, akik a tűző napon kénytelenek melózni, és ilyenkor jól esik bizonyos időközönként a „védőitalt” szürcsölgetni.

Már ha van. Ugyanis nemrégiben arról kaptunk hírt, hogy e védőital-biztosításnak sajátos módját választotta az egyik munkaadó.

Képünk illusztráció

A napokban végezték az Ipoly-rét kaszálását a közmunkások. Balassagyarmat „alatt” bizony nem ritkán túlburjánzott az aljnövényzet. Nem is olyan régen a facebook-on is lehetett látni képeket, amelyek a folyó két partját ábrázolták. Szlovák oldalon tisztességesen karban tartott rétet láthattunk, a határ túlsó felén, a gát tövében azonban méteres füvet szemlézhettünk.

Nos, információink szerint ennek a fűrengetegnek estek neki kaszával és egyéb eszközökkel az alkalmi munkások, vagy ötvenen-hatvanan. Bizony, hamar meg is szomjaztak. Ha mindez a hatvanas-hetvenes években történik valamelyik környékbeli TSZ területén, óránként jöttek volna az asszonyok a markos férfiemberekhez, és a bádogkannából merték volna a friss hideg vizet a Nap forróságától izzadó munkásoknak. Itt bezzeg – állítólag – nem így történt. A tevékenységet irányító személyek nemes egyszerűséggel odaadtak az embereknek egy húszliteres kannát, hogy ők maguk vegyék a fáradtságot, gyalogoljanak el a legközelebbi közkúthoz, merjék ott teli az edényeket, és így oltsák a szomjukat. Hozzáteszem – amit az érintettek is igazoltak – hogy az Ipoly-rét érintett szakaszához eső legközelebbi közkút az Árpád utcában található, amely még az Ipoly-híd tövéből is jó tízperces sétával közelíthető meg. Addig viszont alaposan kiszárad az illető, hát még azok, akik epekedve várják a visszatérő társaikat.

Ha mindez valóban igaz, akkor a munkákat irányító személyek, avagy felügyeleti szervek képviselői, alaposan gondolkozzanak el, miként is kell emberségesen viselkedni.

Hegedűs Henrik

Gólyanász a kéményen

Szerencsés flótásoknak mondhatják magukat mindazok, akik webkamerák látószögében, élő, egyenes adásban, közvetlen közelről követhetik nyomon, mint cseperednek a gólyafiókák fenn, a magasban, a kémények, vagy a távíróoszlopok tetején. 

Nekem csupán annyi adatott meg, hogy a reggeli, vagy délutáni buszjárathoz menet, az őrhalmi megállóból szemléltem, amint tavasszal megjelenik a madárpár és elfoglalja megszokott helyét a szemközti általános iskola kéményén. Láttam, hogyan alakítják a fészket, miként indulnak hatalmas szárnysuhogtatásokkal élelmet szerezni az Ipoly irányába, miként térnek vissza, óvatos, komoly körözésekkel megközelítve otthonukat. Aztán már csak a pár egyik tagja indult útjára, a másik bekuporodott a fészek melegébe, csak a feje látszott ki, de bízvást tudhattam, kis tojások bújnak meg alatta. Később már három fej bukkant ki a szálak közül, az „apaállat” pedig csőrébe szorítva hozta a folyó felől a finomságokat.

A „gyerekek” szépen növekedtek, eljött a július közepe, és már négy kifejlett gólya állt a vártán az iskola fölötti magasban, a késő délelőtti napfényben. Nosza rajta, kaptam magam, készítettem gyorsan egy képet róluk, hiszen ki tudja, megpillanthatom-e még egyszer ezt a csoportképet a szülőkről és a fiatalokról. Hiszen hamarosan az első szárnycsapásokat követően útra kelnek új kalandokra, s ha kissé hidegebbre fordul az idő, máris szedik a sátorfájukat melegebb égtájak felé.

Akkor pedig már csak Petőfi szavaival élve mondhatnám: „Üres már a gólyafészek/Tetejében a kéménynek/Vándor népe ott halad…”.

Hegedűs Henrik

Ezüstösen csillogó lányok

A jelekből úgy tűnik, rendkívül hasznosnak bizonyult, hogy a Salgótarjáni Strandépítők Girls csapata kőkemény mérkőzéseken edződött a keszthelyi Balaton Open homokjában. A következő állomáshelyen, a balatonakarattyai magyar bajnoki kvalifikációs fordulóban ugyanis már egy csodaszép ezüstöt gyűjtöttek a bőségszaruba.

Balatonakarattyán összesen huszonhárom női csapat indult a mamutnak számító mezőnyben, így a szervezők hat csoportot alakítottak ki a Bercsényi strandon zajló küzdelmekben. A Strandépítők-hölgyek a selejtezők során olyan rutinos, a hazai strandkézilabda porondján már-már őskövületnek számító együttesekkel kerültek szembe, mint a Gumimacik és a Flyerz, de ez sem jelentett különösebb gondot Szabó Evelinéknek, hiszen előbbi gárdát szettveszteség nélkül, utóbbit a szétlövés során győzték le, és a Bikini BHT sem volt akadály számukra.

A középdöntőben tovább folytatták menetelésüket a tarjáni lányok, ezúttal a Laki BHT és a Hello Lányok társasága hagyta el vesztesen a pályát, a helyosztókra tehát veretlenül érkeztek a nógrádi megyeszékhely legjobbjai. Az elődöntőben a győrieket is felülmúló Kispest Dream Girls várt rájuk. Nem volt „apelláta” itt sem, hiába sorakoztatott fel a rivális több korábbi válogatott játékost. A szétlövésben a Strandépítők Girls jobban összpontosított, és már készülhetett is a döntőre.

Az aranyéremért a LadyBugs hölgykoszorúja következett. Az első félidőben igen megilletődötten játszottak a tarjáni fiatalok, de későn hajráztak és elvesztették a finálét, de az ezüstérem így is kiemelkedő teljesítménynek számít.

Bártfai Ferenc vezetőedző érthető módon elégedetten értékelt a torna után.

- Szenzációs eredményt értünk el – nyilatkozta boldogan -, minden játékosunkat egytől-egyig nagy-nagy gratuláció illeti. Felülmúltuk az eredeti célkitűzést, hiszen előzőleg csupán a négy közé jutásban bizakodtunk, és a játék minden területén érett produkciót nyújtottak a lányok. Bebizonyítottuk, hogy nem csak EBT-tornákon tudunk 190 pontot szerezni – ezzel a mostanival nagy lépést tettünk előre az országos döntő felé. Külön ki kell emelnem a még csak 15 éves Maró Vandát, akit a balatonakarattyai forduló legjobb női játékosának választottak.

Bártfai Ferenc beszámolója alapján írta: H.H.

Egy „kaméleon” természetű nő emlékezete

Vajon mennyire lobogott a szerelmi tűz egymás iránt Madách Imrében és Fráter Erzsébetben? Az igazságot talán csak a régóta halott érintettek tudnák megválaszolni, az utókor érdeklődő közönsége viszont buzgón elmerenghet rajta. Mint tették azt a híres házaspár frigyének százhetvenedik évfordulója alkalmából Csesztvén rendezett Fráter Erzsébet Emléknap résztvevői.

A rendezvényt – amelyre „Erzsike” szűkebb hazájából, Csécséről is érkezett markonyi küldöttség - két részre bontották a szervezők. Előbb a domboldalban lévő helyi művelődési házba invitálták a vendégeket, ahol Szitás Barbara színművésznő nagyszerű beleéléssel és élénk játékkal adta elő T. Pataki László: Lidércláng című monodrámáját. A hallgatóság elé villant az anyós, Majthényi Anna és a menye, Fráter Erzsébet különös, és semmiképpen sem baráti viszonya, amelyben az erős jellemű nő határozott egyénisége szembetalálkozik egy élni akaró, a világra pozitívan tekintő, és férjét tiszta érzelmekkel szerető asszony kitartásával.

Ahogy az előadást követően a kanyargós úton elindultunk fel, a tetőre, a Madách-kúriához, az „útitársakkal” arról beszélgettünk, mennyire boldog lenne a nagy drámaíró, hogy ilyen példás elkötelezettséggel ápolják az emlékét. Végül arra jutottunk, ha élne, zárkózott jelleme miatt feltehetően nem örülne a látogatók seregének, hanem a leghátsóbb szobákba menekülne a turisták áradó tisztelete elől. Mire ezt megvitattuk, fel is értünk, ahol folytatódott az esemény.

Handó Péter költő, író, kritikus, a madáchi hagyományok egyik leghívebb őrzője a nógrádi „végeken”, emlékező beszédében elsősorban arra igyekezett rátapintani, hogy a közvéleményben Fráter Erzsébetről megfogalmazott kép, és a valóság mennyire más, amire az irodalomtörténészek is csak óvatosan mernek ráközelíteni. T. Pataki László az 1980-as években igyekezett eloszlatni a legendákat, amelyek „Erzsikét” mint ledér életű, hűtlen nőt akarták ábrázolni. A „Lidérclángban” pontosan rámutatott, miféle démonokkal viaskodott még életének utolsó korszakában is Madách felesége, milyen szellemekkel küszködött még akkor is, mikor már rég távol került a nógrádi világtól. A szónok úgy fogalmazott, egy ép ésszel felfoghatatlan tragédia áldozata lett Fráter Erzsébet, amibe lelkileg teljesen belepusztult. Lelki síkon pedig elviselhetetlen, ha a nő mély szenvedélye rideg távolságtartással szembesül.

Handó Péter hangsúlyozta, mennyire érdekes, hogy a „Tragédiában” Ádám valódi társa voltaképpen Lucifer, míg Éva mellékszereplő, bár kétségkívül fontos mellékszereplő, aki az első emberpár férfitagját a színeken át mindig a változás, a szellemi megújulás, az emberi értékek felismerése felé vezeti. Ráadásul a műben Éva nem öregszik, mindig fiatal marad, és ahogy egy méltató fogalmazott egy „kaméleon” természetű nő. Valóban, Fráter Erzsébet is ilyen, igazi benső világát soha fel nem fedő asszony maradt, de erre rákényszerítették a körülmények. Egy másik buzgó kutató, Andor Csaba pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy lehet házasságtöréssel megvádolni a feleséget, de Madách sem maradt hű hozzá, amire „Borúra derű” című versében tapintatosan utal is. Handó Péter végezetül elmondta: ha valóban a válás kimondása teremtett alapot Az ember tragédiája megalkotásához, akkor túlságosan nagy ár ez egy remekműért.

A megemlékezések sorában befejezésül a Tormay Cecile Irodalmi és Történeti Társaság tagjai adtak elő műsort, idézetekkel, vers – és levélrészletekkel felidézve Madách Imre és Fráter Erzsébet ellentmondásokkal teli kapcsolatát.

H.H.

Hulló faforgácsok közötti fűrész-sikolyok

Egy erős mozdulat, egy hatalmas rántás, és a motorfűrész nagy robajjal beindul. Berreg a szerkezet, forog a lánc, élesen hasít bele a nyárfába. A derék favágók mit sem törődve a rekkenő júliusi hőséggel, egy napon át kitartó kedvvel versenyeztek Keszegen – az erdészeti munkákon ámuló nézősereg nagy örömére.

Éppen jókor érkezünk a megye nyugati részének legdélibb csücskében lévő kies cserháti község központjába, a futballpálya melletti közösségi térre. A Keszeg Feszt, a regionális fakitermelő verseny forgatagában éppen a leglátványosabb bemutató következik. A szervezők nevében mikrofont ragadó, és e forró napon a konferanszié szerepét betöltő Lengyel László – „civilben” az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője – sorra hívja fel az alkalmi színpadra a magyar Timbersport – tudják, a közkedvelt favágó versenyek az Eurosport tévécsatornájáról – nagyágyúit. A Bakó testvérek, András, Norbert és László, Nógrád megye jó hírét keltik a nagyvilágban, hiszen érsekvadkertiek, és közülük Norbert nemrégiben az ifjúságiak között második lett a sportág világbajnokságán. Mesterükkel, Juhász Istvánnal, aki a felnőttek között volt már hetedik, fergeteges bemutatót tartanak. Előbb Norbert esik neki egyénre szabott baltájával egy termetes rönknek, éket hasít bele, és nem telik el másfél perc, a jókora darab máris kettészakad. István pedig egy magasba törő nyárfát vesz célba. Oldalt egy éket „készít”, ahhoz falapot rögzít, rálép, és azon dolgozik tovább, újabb ék, újabb lap, bizony nem könnyű egyensúlyozni kétméteres magasságban, és közben a baltával hasogatni. Amint a feladat végeztével leugrik a földre, meg is jegyzi, bizony nem sikerült a pallót úgy „odaragasztani”, hogy távolabbról suhintson, így hosszabb lett a művelet.

De még nincs vége a produkciónak. Párhuzamosan, versenyben „gallyaznak” a fiúk, a kis szilánkon csak úgy röpködnek körbe, míg a hosszú fahasábot sec-perc alatt tökéletesen megszabadítják a kilógó ágaktól. Végül egy igazi mestermunka következik – a játék, a szórakozás része, ilyesmi nincs a kőkemény, izzasztó viadalokon: a motorfűrésszel precíz, de rendkívül gyors mozdulatokkal vágnak bele a fába. A kívülálló, laikus szemlélődő számára úgy tűnik, mintha egy királyi koronát készítenének, de nem. Az izmos férfiak benyúlnak középre: kis székeket alkottak. Kettőt, négyet és nyolcat. A nézőközönségből gyerekek ugranak elő, és nagy boldogsággal veszik át az ajándék-ülőalkalmatosságokat.

A bemutató után körbenézünk a helyszínen. A verseny első két fordulója, így a láncszerelés már befejeződött, és egy zöldre festett nagy erdész-gép készíti elő a következő pályát. Hatalmas karjával fordul és a „markolókarmokkal” felnyalábolja a fahasábokat. Oldalán latin felirat: Equus –azaz magyarul ló. Megtudjuk, egy speciális szlovák fejlesztésről van szó, Selmecbányáról, északi szomszédaink erdészeti iparának szívéből származik. Egyedülálló különlegessége, hogy teljesen kézi vezérlésű, azaz a fakitermelés során a legmostohább körülmények között, az erdőrengeteg kellős közepén is kiválóan kezelhető. Egyik tervezője el is mondja, nagy az igény az ilyen szerkezetre a környékbeli országokban, évente ötven-ötvenkettő darabot gyártanak le belőle.

Nincs azonban sok idő a kavalkádban nézelődni: máris jön a harmadik forduló, elhangzik a „rajt” jelszava, és a Börzsönyből, a Cserhátból, a Pilisből érkezett markos legények nekiveselkednek a „lánckímélő hasítás” feladatának. Ennek lényege, hogy a Stihl-szerszámmal hajszálpontos korongot kell a lehető legkörültekintőbben levágni. Néhány másodperc, és leválik a darab, ekkor jönnek a versenybírók, majd különböző mérőműszerekkel alaposan megvizsgálják, mennyire pontosan sikerült a „nyisszentés”. Jön utána a „hasas fűrészelés”. A Generál együttes dala jut eszünkbe, mikor a két férfiú,  egymással szemközt a kézifűrésszel dolgozik: „húzd meg jobban, menjen a munka, aki itt van mindenki húzza…”, persze az egész nem ennyire mókás, a hőségben buzgón törölgetik a homlokukat a versenyzők.

Még egy kicsit szemlélődünk a különböző Stihl-gyártmányok között, hátratekintve látjuk, amint az Equus vezetőfülkéjébe két kisgyermek kapaszkodik fel – majd búcsút intünk a favágó-forgatagnak.

Szöveg: Hegedűs Henrik

Fotó: Sztranyovszky Béla

Augusztusban indul az ivóvízvezeték-hálózat cseréje

Nagy felfordulás várható augusztustól Balassagyarmat belvárosában. Megkezdődik ugyanis az ivóvízvezeték-hálózat korszerűsítése. Az úgynevezett „Svájci Alap” támogatási forrásból megvalósult beruházás nyomán a belterületen, illetve Dejtár és a település között összesen közel húsz kilométer hosszan cserélik ki az elavult csőrendszert.

Nyolc évvel ezelőtt adott be pályázatot, és nyert el komoly összegű, 4 millió 120 ezer svájci frank támogatást a Svájci-Magyar Együttműködési Programból ivóvízhálózatának fejlesztésére a balassagyarmati önkormányzat. A bürokrácia malmai azonban hazánkban (is) igen lassan őrölnek, így több kisebb-nagyobb nehézség hátráltatta, lassította az előkészítési folyamatokat, a közbeszerzési eljárást is, mígnem végül letisztult a kép és a PENTA-Boroszlán Balassagyarmat Konzorcium „személyében” kijelölték a kivitelezőt. Medvácz Lajos polgármester, Csach Gábor polgármester, illetve a kivitelező képviseletében Czeglédi Csaba projektfelelős csütörtökön közösen tartott sajtótájékoztató keretében számolt be az augusztusban induló munkákról.

Medvácz Lajos bevezetőjében megjegyezte, hatalmas megnyugvással fogadták, hogy sok-sok hercehurca után immár „sínre” került az ügy. Hozzátette, a svájci fél az előkészítés, a körülmények, állapotok előzetes felmérése során minden apró mozzanatra fokozottan figyelt. Tréfásan említette például, hogy amikor az alpesi állam nagykövetségéről terepszemlére jöttek Balassagyarmatra, a küldöttség ragaszkodott hozzá, hogy vasúton utazzon, így aztán átszállással, a BZ-motorvonaton zötykölődtek idáig. Ráadásul itt tartózkodásuk idején történt az ivóvíz-vezetéken Ipolyszögnél egy meghibásodás, és közvetlen közelről szemlélhették meg a forrást biztosító svájciak, milyen szörnyű állapotok uralkodnak a rendszerben, hiszen az acélcső a sok kis lyuktól úgy nézett ki, mint egy sündisznó. Ez a fejlemény csak megerősítette a fejlesztés szükségességét, mivel az 1980-as évek óta nem történt komolyabb felújítás a hálózaton. A polgármester hangsúlyozta, jelentős előrelépés lesz ez a korszerűsítés, hiszen az árfolyamrögzítés után átszámítva több mint egymilliárd forintos vívmánnyal gazdagodik a város – sőt, a tizenöt százalékos önerőre is sikerült központi pályázaton forrást szerezni. A jövőben így elkerülhetőek lesznek azok az állandó kellemetlenségek, amelyek a település különböző pontjain képződött csőtörések formájában bosszantották a gyarmatiakat. 

Czeglédi Csaba a munkák részleteit ismertette. A július hátralévő részében, illetve augusztus elején a cég „emberei” fényképezőgépekkel és kamerákkal felszerelkezve alaposan feltérképezik a beruházás minden egyes területét, míg az első „kapavágásokra” jövő hónap közepén kerülhet sor. A Kóvári út benzinkúttól a bíróság épületéig terjedő szakaszán kezdenek, ezzel párhuzamosan a Rákóczi úton a nagytemplom és a Mikszáth úti körforgalom között, a Hunyadi, Bajcsy és Ady utcákban egyaránt megkezdik az úttest felbontását. Később, ősz folyamán következnek a további részek, így a főutcán a kórházig terjedő szakasz, vagy a Kossuth utca. Mivel az előkészítés csúszott, és a május-júniusi fontos időszak „kiesett”, nagyobb létszámú munkaerőt mozgósítanak a feladatra, több helyszínen egyszerre dolgoznak, hiszen a fő cél az, hogy az új vezeték az év végéig mindenképpen a földbe kerüljön, és a tél beálltáig ideiglenesen az útburkolatokat is helyreállítsák. A szakember elmondta, előbb egy felszíni, úgynevezett „repülő” vezetéket fektetnek le a vízszolgáltatás folyamatos biztosítása érdekében, majd az elavult, azbesztből és cementből készült régi csöveket nagy óvatossággal távolítják el. Ezután kerülhet be az új, korszerű, minden előírásnak megfelelő műanyag vezeték. Két alkalommal, az ideiglenes felszíni hálózat fel – és lekötése idején kell számítania a lakosságnak rövid ideig tartó vízkorlátozásra. Czeglédi Csaba kiemelte, a szolgáltató Duna-Menti Regionális Vízművel együtt türelmet kérnek az emberektől, hiszen az azonos időben, több helyen zajló munkák a mindennapokat alaposan zavarni fogják, de a jövőben üzemeltetés szempontjából az új rendszer nem csak gazdaságosabb – hiszen például a régi hálózat húsz százalékos vízveszteséggel „működött” – hanem zökkenőmentesebb szolgáltatást is nyújthat.

A kivitelező a vezeték kiépítésén túl biztosítja, hogy a munkák befejezését követően minden érintett szakaszon teljes útburkolat-cserét hajt végre. Ez az aszfaltozás 2016-ban történik meg, mint ahogy jövőre zajlik a Dejtár-Balassagyarmat közötti távvezeték korszerűsítése is. A beruházás várható befejezése: 2016. július.

Csach Gábor alpolgármester zárásként hozzátette, Balassagyarmat lakosságát a július 27-én megjelenő Gyarmati Hírek különszámában értesítik az ivóvízvezeték-hálózat fejlesztésének részleteiről.

Hegedűs H.

Pusztától pusztáig vezetne az új elkerülő út

Balassagyarmat önkormányzat megkezdte az előkészületeket annak érdekében, hogy minél előbb megindulhasson a Szentlőrincpuszta és Galibapuszta közötti út kiépítése, amely jelentősen megrövidítené a környékről a főváros elérhetőségét, valamint az egyre bővülő gyarmati-szügyi iparterület megközelíthetőségét. Természetesen a kezdeményezés sikeréhez elengedhetetlen nem csak a környező települések közös akarata és támogatása, hanem a hatékony politikai lobbi is.

A nyugat-nógrádi térség a közúthálózat fejlettsége tekintetében hosszú idő óta az ország egyik legelmaradottabb területe. Itt nem vezet autópálya, még gyorsforgalmi út sem, de mivel az európai összeköttetések szempontjából fontos „vonalszakaszok” haladnak itt, jelentős mind a személygépkocsi, mind a teherforgalom, ami miatt a leginkább érintett önkormányzatok – a 2-es főút tekintetében például Szendehely, Rétság és Nagyoroszi – rendre panaszkodnak, egyelőre eredménytelenül.

Hasonló a helyzet a 22-es főúttal is. Itt Érsekvadkerten lenne esedékes egy kikerülő nyomvonal kialakítása, és bár Balassagyarmaton nyugati irányból megépült az elkerülő út, az csonkán maradt, és az egykori határátkelőhelynél a város belterülete felé kell fordulniuk a közlekedőknek.

Amióta a Balassagyarmat-Szügy ipari övezetben egyre több helyen emeltek gyárakat, és kezdődött meg a termelés, a főváros felől érkező kamionforgalom is jobb híján a városon keresztül halad, ami miatt igencsak leterhelt lett a Mikszáth-Kossuth-Leiningen-Szügyi utak vonala. Ezt megerősítették a 2013-ban végzett forgalomszámlálás adatai is, amelyek szerint a 2108-as számú, Balassagyarmat – Aszód közötti alacsonyabb rendű úton haladó járművek több mint kétharmada nem megy tovább Szügynél – és ez az arány a jövőben csak növekedni fog. Érdemes tehát azon gondolkodni, hogy az ipari létesítményekhez közlekedők számára más irányokat, könnyebb-gyorsabb megközelítési lehetőségeket találjanak – elkerülve a város belterületét.

                                          A térképvázlaton pirossal jelzett szakaszok az érintett új utak

Így merült fel a Szentlőrincpuszta és Galibapuszta közötti, mintegy három kilométeres szakasz (erre vezetett anno a Vác-Balassagyarmat középkori országút), amivel párhuzamosan Balassagyarmat határában a Nyírjesi és a Szügyi utakat is összekötné egy rövid, másfél kilométeres aszfaltcsík.

Csach Gábor gyarmati alpolgármester érdeklődésünkre elmondta, ez a megoldás több szempontból is kivételes esélyeket biztosíthat a közlekedésben. Egyrészt nyugat-délnyugat felől egy ésszerűbb elkerülési lehetőséget ad, és a benzingőz kevésbé érintheti a védett ipolyszögi Égerlápot. Másrészt így, a tranzitforgalom egy részének átterelésével a gyarmati északi és déli körgyűrű nyugati irányú kiegészítése szükségtelenné válna, ami nem utolsósorban olcsóbb kivitelezési megoldást is jelent. Kiegészítésként hozzátette, ennek a körgyűrűnek a befejezését a megye 2003-ban készült közlekedésfejlesztési koncepciójában 2020-ig tervezték megvalósítani, de ez az elképzelés teljesen elzárta volna a várost a nyírjesi tavaktól. A szentlőrinci „bekötés” pedig ugyanitt csak 2030-as befejezéssel szerepelt. Az alpolgármester hangsúlyozta, a fentebb említett ipari övezethez vezető út az új szakasz kiépítésével hét kilométerrel rövidülne meg, valamint a várostól délre eső kistelepülésekről – Csesztve, Szügy, Mohora, Magyarnándor, Cserhátsurány, Herencsény, Terény, Szanda – gyorsabban megközelíthetővé válna a főváros.

Természetesen a megvalósításhoz több lépés szükséges. Elsőként a balassagyarmati képviselő-testület elfogadta az új út létesítésének szükségességéről szóló előterjesztést, amit a közeljövőben a fentebb említett községek önkormányzatai is megtárgyalnak. E mellett Medvácz Lajos gyarmati polgármester az ügymenet gyorsítása érdekében felvette a kapcsolatot Balla Mihály országgyűlési képviselővel, a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-vel, valamint azzal a tatabányai székhelyű mérnöki irodával, amely e témakörben 2004-ben már kutatásokat végzett.

Remélhetőleg hamar létrejön a teljes körű kistérségi együttműködés, és ennek jóvoltából minél gyorsabban megindulhat a tervezés, majd a kivitelezői munka Szentlőrincpuszta és Galibapuszta között.

H.H.