2015. szeptember 15., kedd

A „fényvadász” fotói



Nagy érdeklődés övezte Galbács Tamás „Szülőföldem szép határa” című fotókiállításának vasárnapi megnyitóját a magyarnándori művelődési ház legfelső emeleti galériájában. Több mint félszáz érdeklődő kíváncsiskodott a fiatal alkotó különleges művei iránt.

A tárlat méltatója, Vaskor Gábor fényvadásznak” nevezte Galbács Tamást. A képeket megtekintve magunk is megállapíthattuk, rengeteg igazság van ebben a jellemzésben. Hiszen a jó, a tökéletes beállításra törekvő fotós maga is a vadászok minden tulajdonságával felvértezve jár-kel a téma után. A fegyver mestere csendben, nesztelenül oson, türelmesen, óvatosan foglalja el helyét a magaslesen, s amikor megpillantja a zsákmányt, hosszan vár. Csak egyetlen pillanat az alkalmas, csak egyetlen másodperc marad, amikor a ravaszt meghúzhatja, nem hibázhat, mert annak komoly következményei lehetnek. A fotós hasonlóképpen cselekszik: Galbács Tamás is kiment például a csesztvei kilátóhoz, számára a naplemente varázsa volt a vad, amely az objektív célkeresztjébe került. A felhők lágy futása az égbolton, ahogy közöttük átszűrődik a hosszú napnak búcsút intő utolsó fénycsóva, és máris kattan a gép. A mozdulat éppen akkor történik, amikor történnie kell. Egyetlen másodperccel sem korábban sem későbben. Így lesz tökéletes a pillanat áhítata.



Sok ehhez hasonló felvétel látható még a magyarnándori kiállításon. De egytől-egyig a középpontban a fény áll, a látószög, ahonnan megvillan a táj, a téma, legyen az a szandai várorom ódon kövei mögül kibuggyanó messzeség, vagy a munkáját végző kombájn fölött lelkesen hancúrozó fátyolfelhő csapat. Ha szemünk végigkalandozott ezeken a valóban mesteri alkotásokon, a pásztázást követően magunk is elismerően bólinthatunk: tényleg a „fényvadász” művészetével találkoztunk, amint szülőföldje szép határában kalauzolja látogatóit.
Hegedűs Henrik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése