Nem véletlenül választotta idei szakmai konferenciája és
országos találkozója központjául Terényt a Magyarországi Tájházak Szövetsége. A
Cserhát lankái közt megbúvó kis falu igazi ékessége a palóc vidéknek.
A szervezet háromnapos nógrádi programsorozata csütörtökön,
Balassagyarmaton kezdődött, majd pénteken Terényben a tudományos és
ismeretterjesztő előadásokkal folytatódott. A község közepén található
Johannita Közösségi Házban – ahol a korábbi polgármester, Fáy Dániel volt a
házigazda – előbb a helyi Kalácska népdalkör vidám asszonykórusa szórakoztatta
énekével és körtáncával a messzi földről ideérkezett vendégeket.
Dr. Páll Istvánnak, a tájházszövetség elnökének, a
nyíregyházi Sóstói Falumúzeum nyugalmazott igazgatójának rövid köszöntőjét
követően dr. Bereczki Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum (skanzen)
főigazgató-helyettese emlékezett meg meleg szavakkal közelmúltban elhunyt
kollégájáról, Füzes Endre néprajkutató-etnográfusról, akinek óriási szerepe
volt az országos tájházszövetség létrehozásában és működtetésében, amelynek
haláláig egyik mozgatórugója volt.
Brozsó Andrásné, Terény polgármestere a házigazda települést
mutatta be: megemlítette, hogy a szlovák nemzetiségi hagyományaira büszke, alig
négyszáz fős lélekszámú faluban három önkormányzat (a diákoknak is van) és
három múzeum is működik, és több mint száz paraszti porta élvez helyi
védettséget. Eperjesi Tamás, a Herman Ottó Intézet igazgatója pedig arról
szólt, a nemzeti vidékfejlesztési programban komoly feladatot szánnak a
tájházaknak, mint helyi erőknek. A korábbi években is fontos volt a tájjellegű
értékek megőrzése, ami roppant nehéz munka, mert a vidéki lakosság egyre
öregedik, és bár a fiatalok elvándorlásának folyamatát sikerült lelassítani, az
elkövetkező időszak jelentős tennivalója lesz ennek az állapotnak a fokozatos
javítása. A jól működő tájházak pedig felhívhatják a figyelmet az adott terület
és környékének sajátosságai, különlegességei iránt, nem pusztán turisztikai
célzattal, hanem esetleg letelepedést csábító erővel is.
A beszédek után adták át a szövetség díját, az „Év tájháza”
kitüntetést. Idén a pályázatra három jelentkező akadt, ebből a recskiek és a
mezőcsátiak elismerő oklevélben részesültek, míg az algyőiek ettől a naptól
büszkén viselhetik a címet. Dr. Bereczki Ibolya a méltatásban elmondta, a
Tisza-parti település 2001 óta működő tájháza, amelyben korabeli kovácsműhely
is található, hűen mutatja be a dél-alföldi vidék értékeit, érthetően és
érdekesen tárva a fiatal korosztály elé mindazt, ami a Szeged környéki világban
hagyományt jelent.
A konferencia a továbbiakban tudományos előadásokkal és
bemutatókkal folytatódott, amelynek középpontjában az épített örökség megóvása
volt, zárásként pedig a résztvevők kirándulás keretében felkerestek több
nyugat-nógrádi tájházat.
Szöveg: Hegedűs Henrik
Fotó: Sztranyovszky Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése