Maskarás tökfaragás

Az elmúlt napokban sokféle „tökös” mulatságról szólt a fáma szerte Nógrád megyében is. A nagyorosziak azonban igazi különlegességgel rukkoltak elő – a tökfaragásos estet jelmezversennyel színezték át, majd a koromsötétben kis felvonulást is tartottak.

A község művelődési házban gyülekeztek ennek a tökös estnek a résztvevői. Főként apró csemeték szüleik kíséretében, de az idősebb gyermek korosztályok és felnőttek is kedvet kaptak az október végi mókához. Míg többen a tökök faragásához, a különböző alakok megrajzolásához, majd kivájásához láttak, avagy színeztek, illetve finom süteményeket kóstoltak, a bíráló bizottság elé sorban járultak az ötletes és meghökkentő maskarákat viselő fiatalok. A zsűri leginkább az egyenesen Szendehelyről (nem söprű-járattal) érkezett piros hajú boszorkányt, az éppen Gedeon bácsi fodrászatából betoppanó kis boszit, és a felettébb szellemes szellem-alakot díjazta. A felnőttek közül a félelmetes mesehős, a szörnyűséges tettekre képes, démoni Demóna, a gonosz mostoha nyerte el legjobban a tetszést.

A jelmez-válogató közben szorgos kezek sebes munkája által formás alakok születtek a tökvarázsban. Vicces képű, cicát ábrázoló, és szemöldökkel felaggatott tökfej-lurkó virított többek között az asztalokon, és itt sem maradtak el a legsikerültebbeknek járó kis ajándékok.

Adott jelre végül töklámpásokat ragadtak a résztvevők, felvették a kabátjukat, és elindult a menet a falu sötét utcáin. A gyerekek igazán megadták a módját a felvonulásnak: huhogtak, kiáltoztak, rémisztgettek, ahogy egy ilyen alkalomkor dukál.

Berki Dalma beszámolója alapján írta: hege

Anno (2.) - Ipari parkra várva

Régóta tervezgették már Balassagyarmat vezetői, hogy ipari park létesüljön a városban. A közelmúltban, az Ipoly-parti Vásáron Juhász Péter polgármester bejelentette: most már szinte biztos, hogy az elképzelések megvalósulnak, méghozzá a kábelgyár melletti területen. Ám míg az ügy idáig eljutott, történt egy s más.

Smitnya Sándor, a megyei közgyűlés elnöke és Markó Antal szügyi polgármester – aki egyébiránt a közgyűlés tagja – másfél évvel ezelőtt megtudta, hogy a kormány a közeljövőben segíteni fogja Nógrád megye gazdasági felzárkóztatását. Százmilliókat áldoznak majd arra, hogy hazánk egyik legelmaradottabb régiója is megkezdhesse a régóta várt fejlődést.

A megye és Szügy első embere felkereste Juhász Pétert. Elmondták neki, milyen előnyökkel is jár, ha pályázatot nyújtanak be ipari parkra. A város első emberének nem volt új a javaslat, hiszen egy angliai tanulmányúton megismerkedett az ipari parkokkal, s rögtön elnyerte a tetszését. Úgy vélekedett, miért ne létesülhetne a városban is hasonló övezet?

Ám volt egy kis bökkenő. A város nem rendelkezett saját területtel, amely elérte volna az erre a célra előírt tíz hektárt. Markó Antal ekkor előállt ötletével: a két település között félúton található egy földrészlet. A cél szempontjából kiváló helyen terül el: közel az út, nincs messze a vasút sem, könnyű kiépíteni az infrastruktúrát, hiszen a közelben halad el több távvezeték.

A megyei napilap 1996. szeptember 21-i számában Juhász Péter már az előkészítésről beszélt és a jövőt tervezgette: „… a vállalkozás mindenképpen munkahelyeket teremt majd, s ez jócskán javíthatja a város nem éppen fényes foglalkoztatottsági mutatóit, s nem mellékes, hogy a környék gazdasági élete is jelentősen megpezsdülne.”

A telket azonban meg kell venni, hiszen annak az ÁPV Rt. a tulajdonosa. Markó Antal személyesen tárgyalt a cég vezetőivel. Magával vitte azt a levelet, amelyben a terület bérlője, a szügyi termelőszövetkezet lemond róla, amennyiben ott ipari parkot építenek. Az ÁPV Rt. ráállt az alkura, meglehetősen kedvező árat szabott meg. Még kétmillióba sem került volna a szóban forgó terület.

Ám csakhamar kiderült, teljesen felesleges volt minden addigi igyekezet. Ugyanis a gyarmatiak meggondolták magukat. Erről azonban Juhász Péter nem értesítette polgármester társát. A szügyiek vártak, vártak, hátha történik valami. Történt is. A városvezetők bejelentették, egészen más helyet szemeltek ki az ipari park számára.  Méghozzá Gyarmat nyugati szélén, az ipartelep szomszédságában, közel a kábelgyárhoz.

Megkezdődtek a tárgyalások a földterületek tulajdonosaival. A két birtokos nem éppen olcsó árat kínált. Végül sikerült megegyeznie a feleknek. A közel tizenhárom hektáros terület huszonegy-millió forintért került a város birtokába. Ám ez csupán az első ütem, további bővítések is szóba kerültek, többek között a teljes nyugati ipartelep ennek az övezetnek a részévé válna.

Közben tovább folytak az előkészületek. Az immár új helyre tervezett ipari park ügyében a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács kedvező döntést hozott. A város pályázhat az ipari park cím elnyeréséért. A szügyiek tehát hoppon maradtak.

A minapi testületi ülésen már a terveket is bemutatta Moór Mátyás, a hivatal műszaki osztályának vezetője. Ezek szerint a kábelgyártól északra és nyugatra elterülő részen épülne fel a park. Közel a 22-es út – még a jövőben megépülő elkerülő is – és a vasútvonal. Juhász Péterék úgy vélik, ennél jobban nem is dönthettek volna.

A szügyieket már nem érdekli, hogyan és miként hagyták ki őket az üzletből a gyarmatiak.  Nem is haragszanak ezért.  Markó Antal csupán amiatt méltatlankodik, hogy a városiak semmiről sem értesítették, derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy hoppon maradtak.

A valósághoz hozzátartozik, korántsem biztos, hogy megvalósulnak az álmok. A pályázatot mindenesetre eljuttatta Balassagyarmat önkormányzata az ipari minisztériumba. Döntés hatvan napon belül.

Hegedűs Henrik

(Megjelent 1997. augusztus 8-án a Gyarmati Újságban.)

Tökök között boszorkányok

Nem csupán a nagyobb településeken, hanem a kisebb falvakban is szívesen adóztak október utolsó hétvégéjén a tökös bolondozás „szenvedélyének”. Szécsénkén valóban megmozdult a község apraja-nagyja.

A kétszáz lelket számláló faluban több mint negyvenen töltötték meg a közösségi ház épületét. A legapróbbaktól a nyugdíjasokig szívesen vállalták a feladatot, hogy az ősz végének e hagyományos termését különféle módszerekkel fúrják-faragják, kivájják a belsejét, és ötletesebbnél-ötletesebb formákat alakítsanak ki rajta. Így aztán vicces figurák is keletkeztek: fának nekirepülő boszorkány, a tévéből közismert minyon-rajzfilmhős, várak, patkányok és denevérek. A résztvevők türelmes munkával készítették el a szépen dekorált műveket. A legkisebbek pedig narancsszínű lufikra festhettek „tökfejeket”. De maguk az alkotók közül is többen mókás, alkalomhoz illő viseletet öltöttek: hús-vér boszorkányok, lakkozott körmű kipingált szépségek forgolódtak a helyszínen. Az elkészült tök-különlegességeket az óvoda kerítésénél közszemlére tették néhány napig, hogy a Szécsénkén áthaladók is láthassák, mennyire kreatívak az itt élők.

Hevér Boglárka polgármester – aki maga is boszorkány „képében” jelent meg a rendezvényen – elmondta, a résztvevőket zsíros kenyérrel és más finomságokkal jutalmazták, míg a tökök belét összegyűjtötték, a magokat kiszedték belőlük: átmosás és szárítás után az önkormányzat tavasszal elveti a magokat, hogy jövőre is szép termés lehessen.

H.H.

Testvéri tuják

Nemrégiben felvidéki testvér-településére látogatott Becske küldöttsége. Az Ipoly túlpartján, a határtól csak pár lépésre fekvő Kóvár községbe – amelynek híres szülötte Csáky Pál, szlovákiai magyar politikus – nem üres kézzel utazott a Szalatnyainé Zsigmond Éva vezette maroknyi csoport.

Kóváron tavaly készült el a falu új szabadtéri színpada. Akkor merült fel az ötlet a becskeiek részéről, hogy ha legközelebb ott járnak, visznek magukkal tujákat, amelyekkel kidíszíthetik a létesítmény környékét. Fel is vették a kapcsolatot a Budapesten élő Pintér Szabolccsal, akinek Becskén hétvégi háza van, és a több éve kertészkedéssel foglalkozó férfiú szívesen adományozta oda a növényeket, méghozzá nem csupán az előzetesen ígért tízet, hanem összesen huszonötöt. A helybéliek és a vendégek aztán közösen láttak neki a fasor elültetésének, melynek végén finom vadpörköltet fogyasztottak el. Gresina Erzsébet kóvári polgármester hálás szívvel köszönte meg a „testvérek” ajándékát.

H.H.

Anno (1) - Szabó Lőrinc esete a szobortolvajokkal

Mindenki viccnek hitte. Még maga, a gyarmati rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője, Fürjes Béla alezredes is eleinte tréfának vélte: ellopták Szabó Lőrinc szobát a Palóc ligetből. Pedig a sors fura szeszélye folytán éppen április elsején felfedezett eset nem a Lúdas Matyiba való.

Gyarmaton az utóbbi időben ismét elterjedt szokás a szoborrongálás. A talapzatokra rótt irkafirkák – enyhe s erősebb jelzők bizonyos személyek felmenő családtagjaira – mindennaposak. Szabó Lőrinc Palóc ligetben álló alkotását különösen kedvelték a vandálok. A legenyhébb ellene elkövetett gaztett: cigarettacsikket tettek a „szájába”. Borsos Miklós bronzból készült műremeke ezek ellenére kiállta az idők próbáját. Mindezidáig.

Az önkormányzat egyik közterület-felügyelője lett figyelmes arra, hogy valami hiányzik a Szabó Lőrinc szobron. Nevetve mesélte ismerőseinek felfedezését, mert ilyen csodát bizony még nem látott.

Jelentette is „főnökeinek” a szobor eltűnését. Természetesen lapunk munkatársai is tudomást szereztek róla, majd személyesen meg is győződtek a „hiányról”. Másnap reggel annak rendje és módja szerint érdeklődtünk a rendőrségen, történt-e feljelentés. Fürjes Béla alezredes, bűnügyi osztályvezető elképedt: ne tréfálkozzunk már vele, ő nem tud semmiről!

Alig néhány óra múlva újból megkerestük. Akkor is hiába. Ő maga is őszintén elcsodálkozott. Ha valóban eltűnt, miért nem jelentette senki? Akár telefonon is odaszólhattak volna, s máris indulnak a nyomozók. 

Végül késő délutánra megérkezett a feljelentés. Írd és mondd, mindezt két rövidke sorban tette meg az önkormányzat. Persze a rend őrei nem haboztak, azonnal nyomozásba kezdtek. A helyszínelők érdekes nyomokra bukkantak. A talapzat tetején lévő törmelék bizony erősen rozsdásodott. Tehát a lopás legalább egy héttel korábban történt! Miképpen szerelték le a mintegy fékmázsás bronz tákolmányt? Nemes egyszerűséggel ledöntötték! Persze többen lehettek, mivel eléggé feltűnő lett volna ölben kicsempészni a parkból a nehezen megszerzett zsákmányt.

A rendőrök nem sok reményt fűznek a szobor megtalálásához. Fürjes Béla szerint könnyen meglehet, már valamelyik nemesfém-olvasztóban várja további sorsát. A mintegy milliós eszmei értékű műalkotás valószínűleg néhány sör áráért cserélt gazdát.

Ezek után bizonyára sokakban felmerül a kérdés: vajon Gyarmaton az emberek ennyire vakon közlekednek?Fel sem tűnik, hogy elloptak egy köztéri alkotást? Az önkormányzat pedig talán valami jótékony szellemre várt, aki visszahozza nekik a szobrot, ezért haboztak annyit a városvezetők a feljelentéssel? Ennyire kis ügynek tartották a szobor eltűnését?

Egy biztos: Szabó Lőrinc szobra nélkül elképzelhetetlen a Palóc liget. Az önkormányzatnál már most kezdhetik gyűjtögetni a forintokat az új alkotásra. Nem lesz olcsó mulatság!

Hegedűs Henrik

(Megjelent 1997. április 11-én, a Gyarmati Újságban)

Várak helyén a romok

Két egykori hírneves nógrádi végvár történetébe tekintettek be az érdeklődők a közelmúltban, az Építészet hónapja címet viselő előadássorozat alkalmával, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban.

A török hódítás korában nagy szerep jutott az északi, nógrádi végeken a többi között két erődítménynek, Drégelynek és Gyarmatnak. Bár feladatuk hasonló volt, mégis, több tekintetben élesen elütött egymástól a két vár. A Börzsöny nyúlványai között tornyosuló, 444 méter magas sziklaormon álló Drégely históriáját legendák övezik, hősköltemények témája lett, zarándokhellyé vált, ma pedig már légifelvételeken igen impozáns látványt nyújtanak a falmaradványok. Gyarmaton ellenben palánkból, cölöpökből és csak legkisebb mértékben kövekből állt össze az Ipoly által ölelt vár, és a Bástya utcában csupán egy faldarab jelzi, hogy egykor itt komoly harcok dúltak – mint ahogy azt Bél Mátyás írja az 1648-as ostromról.

Drégely a múlt század utolsó évtizedében bukkant elő a szó szoros értelemben a feledés homályából és a hegyen lévő buja növényzetből, a Drégelyvár Alapítvány azóta is hű őrzője a hagyományoknak, legutóbb pedig, 2013-ban és 2014-ben komoly régészeti ásatások történtek itt, hogy az erődítmény déli ágyútornyának feltárása jóvoltából minél több értékes kincs előbukkanjon a föld alól, és minél hitelesebb képet kapjon az utókor, miként is festhetett annak idején a büszke épületegyüttes. A mostani alkalommal dr. Mordovin Maxim régész számolt be a részletekről, aki a mintegy félszáz fős hallgatóság előtt szépen sorjázta, mint haladtak lépésről-lépésre a munkálatok során. Megállapították a lőrések helyét, ahonnan szakállas puskákkal tüzeltek a védők a felnyomuló ellenségre, meglelték a bejárati ajtó két küszöbkövét, és egy emelőszerkezet nyomaira is bukkantak, amelyen keresztül az élelem, a különböző fegyverek, építőanyagok bejuthattak a viszonylag szűk alapterületű vár belsejébe. Egy kályha maradványai is előkerültek, illetve különböző apró díszítő tárgyak, kétágú gyertyatartó egyik fele, korabeli ékszerek. Sőt, egy feszület-darab arra utal, hogy a vár 1663-as elpusztulását, felégetését követően a következő két évszázadban a környékbeliek számára kultikus helynek számított, ahova elzarándokoltak az emberek – netán Szondi György és katonái sírhalmait keresve.

A régész-szakember néhány szót ejtett a mai falu közepén, a templomkertben és környékén álló egykori palánkvárról, amelyet elfoglalását követően a törökök is aktívan használtak. A legértékesebb leletek itt érdekes módon csatornázási munkák során kerültek elő, így például a középkori temetőből egy kislány csontváza, a koponya körül díszített textil-foszlányokkal. A rekonstrukció nyomán derült ki, hogy ez egy párta volt, aminek helyreállított változata, a többi helyi kinccsel együtt a drégelypalánki Szondi kiállítótérben és turisztikai központban bárki számára megtekinthető. Végül megtudhattuk, hogy a kormányzat elkövetkező években végrehajtandó vár-helyreállítási programjába Drégely is bekerült, komoly összegeket szánnak erre, bár a tervek szerint nem az a cél, hogy tökéletesen felépítsék újra a látványterveken már megnézhető erődítményt, de a falak megerősítése és a belterület további rekonstrukciója mindenképpen fontos, a turisták teljesebb kiszolgálása érdekében is.

Az egykori Gyarmattal kapcsolatban már lényegesen kevesebb konkrét információval szolgáltathatott Őze János, a város megbízott főépítésze, aki kitért arra, hogy a település most készülő új általános rendezési tervében már komolyabb hangsúlyt kap a történelmi értékek fokozottabb védelme. Későbbi térképekre ráillesztve mutatta be, hol is terült el a középkori városmag, amely Le Dentu hadmérnök közismert metszetén olyan jól körvonalazódik. Így például ezzel a megoldással cáfolható, vagy legalábbis nagy a gyanú rá, hogy a Bástya utcai faltöredék darabjai később odahordott kövek lehettek. Ráadásul a különböző, helyszínen végzett régészeti feltárásokat az elődök nem összegezték, nem publikálták nyilvánosan, így még sok-sok titok lappanghat az Óváros tér és körzete földje alatt, ami talán az elkövetkező korok serény és elhivatott szakembereinek buzgalma által napvilágra kerülhet, és immár határozottabb ismereteink lehetnek a nógrádi védvonal eme büszkeségének történetéről.

(hegedűs)

Balassagyarmat nem mond le az új börtönről

Mennyire szerette volna Balassagyarmat, ha a kormány legújabb, börtönépítési programjában részt vehet. A sors – illetve a döntéshozók keze – azonban közbeszólt, és eldőlt, nem az Ipoly-parti városban épül fel az egyik észak-magyarországi létesítmény.

Aki az elmúlt években akár csak egyszeri látogatóként járt a Balassagyarmati Fegyház – és Börtön épületegyüttesében, megtapasztalhatta, egyre inkább alkalmatlan az intézet a feladatára. A fogvatartottak létszáma rendszeresen meghaladja a maximumot, az 1840-es években emelt tömb pedig építészeti különlegesség, nem csoda hát, ha mind a város, mint a börtön vezetése új, megnyugtatóbb megoldásokban gondoskodott. Ha hozzátesszük, a falak között a rabok munkája jóvoltából is nyereségesen tevékenykedő Ipoly Cipőgyár a különböző belső fejlesztések ellenére sem a legideálisabb telephelyi viszonyok között működik, és az önkormányzat rendezési tervében is egészen más távlati terveket fogalmaztak meg – egyértelmű kulturális-turisztikai célzattal - a fegyház hasznosítására, bizony éppen itt az ideje, hogy ne Balassagyarmat belsejében, hanem valahol a külterületen legyen a büntetés-végrehajtás nógrádi központja.

E tekintetben a Belügyminisztérium január végi pályázati felhívása éppen kapóra jött a gyarmatiaknak, ráadásul igen kedvező adottságú, a déli városhatáron elterülő telket tudtak térítésmentesen rendelkezésre bocsájtani. A negyven pályázó település körét a kormányzat a különböző helyszíni vizsgálódások alkalmával folyamatosan szűkítette, és Balassagyarmat, kitartó erőfeszítéseinek köszönhetően rendre átjutott a szigorú rostán. A bizottság tájékozódott arról, mekkora a lakott területtől való távolság, milyen közel található autópálya vagy főút, mennyire megoldható a személyi állomány és családtagjaik elhelyezése, milyen erőteljes a felajánló közreműködése, hozzájárulása az objektum kialakításához, a térség közösségi közlekedésének fejlettsége is szempont volt, illetve figyelembe vették a fogvatartottak több mint felének intézeten kívüli munkáltatási lehetőségeit is. Csach Gábor alpolgármester a nyár elején is határozottan reménykedett, hogy kedvező elbírálásban részesülnek, hiszen minden követelménynek megfelel az új hely, amit felvázoltak. Nem beszélve arról a cseppet sem elhanyagolható körülményről, hogy a Fáy és Szügyi utak környékén az Ipoly Cipőgyár számára is bővítési esély kínálkozik, ami legalább plusz ötszáz munkahelyet teremthetne a városban.

A malmok azonban végül másképp őröltek. Nemrégiben tette közhírré a Magyar Távirati Iroda, hogy a Belügyminisztériumban megszületett a végső döntés az új börtön-létesítmények kijelöléséről. Ezek szerint Kunmadarason (Jász-Nagykun-Szolnok megye) ezer fős, Ózdon (Borsod), Kemecsén (Szabolcs-Szatmár-Bereg), Csengeren (szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg) és Komlón (Baranya) ötszáz-ötszáz befogadóképességű börtön épülhet a közeljövőben – 2019-ig bezáróan.

A balassagyarmatiak – valamint Balla Mihály, a térség országgyűlési képviselője is – érthetően csalódottan vették tudomásul a számukra rossz hírt.

- Sajnáljuk, hogy a tervezett nyolc, ötszáz fős börtönből csak négy építéséről döntött a kormány, és ebbe a szűkebb csoportba nem fért bele a pályázatunk, noha minden szakmai feltételnek megfeleltünk – mondotta megkeresésünkre Csach Gábor. -  Ugyanakkor továbbra sem adjuk fel a tervünket egy új börtön építésére, és a jelenlegi, belvárosi műemléképületből való kiköltöztetésre, többek között azért sem, mert az ingatlan egyrészt európai építészeti kuriózum, teljesen egyedi adottságokkal, másrészt az ország legrégebb használat alatt lévő intézményeként az uniós fogvatartotti előírásoknak nem megfeleltethető, tehát az állam középtávon úgyis rákényszerül a kiváltására. A rendezési tervünkben továbbra is biztosítunk önkormányzati területet erre a célra.

Kérdés persze, hogy mikor jön el az az idő, amikor a Belügyminisztérium új pályázatot ír ki börtönök építésére.

Hegedűs Henrik

Játékok a tök-világban

Gyermekzsivaj köszönt. Még oda sem érünk a rétsági művelődési központ bejárati ajtajához, messziről hallatszanak az önfeledt kacagások. Belépve, jobbról egy jókora, szemre tíz-tizenöt kilósnak tűnő tök, a mai este főszereplője vár sorsára, hogy szorgos kezek némi szerszámos segítséggel vájják és fúrják-faragják. Egy kisvárosi tökös est kellős közepébe csöppentünk.

A következő pillanatban kis híján feldőlünk, hiszen óvodások ugrabugrálnak, szaladnak, cikáznak körülöttünk. Egy kisfiúra figyelünk fel: két keze a feje tetején, egy kis tököt tartva, óvatosan, tyúklépésben surran egy vonal mentén - egyensúlyozik. Ez az egyik feladat, hiszen ahogy a szervezőktől, a Rétsági Fiatalok Rétságért egyesület csinos hölgytagjaitól megtudjuk, egyfajta akadályversenyt is rendeznek az apróságoknak, különböző állomásokkal. Nini, a háttérből hirtelen zaj hallatszik, teli ásványvizes palackok dőlnek a földre, bizony ez a gurításos játék-rész, vagy nevezhetjük nyugodtak tök-tekének is. A célba dobás pedig mehet karikával, avagy apró tök-labdákkal. Na és persze a focirajongók kedvenc meccs közbeni eledele sem maradhat ki a felsorolásból: a tökmagtörés fog-művészete most gyorsulásos versennyel vegyül.

Láthatjuk-szemlélhetjük, hogy az egyébként tágas aula minden egyes négyzetméterét hasznos mulatságokkal töltik meg kicsik és nagyok. Egy anyuka aprólékos műgonddal magyarázza kisiskolás csemetéjének, miként is kell kifaragni a formát, hogy aztán ha egy gyertyát teszünk a kivájt növény közepébe, az állatalak, a cicamica, vagy akár egy csillag és egy bagolyszem tökéletesen kirajzolódjék a belülről áramló sejtelmes fénynyaláb által. A késztermékek pedig ott sorakoznak már az asztalon: az ötletek tárháza valóban végeláthatatlan. Az egyik tökfigura bizony szemlátomást rosszul lett a sok-sok beléje töltött finomságtól, és most, jobb híján könnyít magán – a magok tömegével folynak ki a „száján”. De egyéb tréfás művek is születtek.

Amikor távozunk, azon gondolkodunk: egyetlen növényfaj, és terméseiből egy kis furfanggal mennyi minden ötlet előrántható és megvalósítható.

H.H.-Sz.B.

Rímekbe szedett személyes emlékek

Szűk körben, érdeklődő irodalombarátok karéjában rendezték meg pénteken este a hatvanötödik születésnapját ünneplő ipolysági Csáky Károly verseskötetének bemutatóját Nagyorosziban, a Nyitott Műhely Galériában.

A házigazda Krasznai (Karaffa) Gyula bevezetőként az alkotót méltatta, kiemelve, a felvidéki tudós férfiú rendkívül szerteágazó tevékenységet végez, tanári szakmája mellett helytörténettel, szakrális emlékek néprajzi kutatásával foglalkozik, és szívesen önti a gondolatait verses formába. Csáky Károlynak összesen eddig ötvenöt kötete jelent meg, ebből ez az ötödik, amely költeményeket tartalmaz. Hozzátette, alig száradt meg a festék a mostani könyvön, hiszen szó szerint éppen akkor hozták ki a nyomdából a kiadványokat. A „Lélekrezdülések” cím is jól érzékelteti azokat az érzéseket, amelyek az írásra ösztökélték a szerzőt, aki sallangmentesen rajzolja meg nagyon szépen, tisztán megformázott képeit, nem hajlik meg a gerince, ragaszkodik az elveihez mind az életben, mind költészetében, mélyen hívő ember, fontos számára az egyenesség, a tisztesség. 

Csáky Károly röviden felelevenítette az előző köteteit, majd arról szólt, milyen benyomások, milyen motivációk vezették a versíráshoz. Családi tragédiák és örömök ihlették a toll megragadására, fia, majd felesége halála, illetve unokái megszületése. Három verset is felolvasott, amelyben a gyerekek világra jötte feletti örömét rendezte rímes sorokba.

A beszélgetés további részében szó esett még a Börzsönyi Helikon folyóiratról, amelynek a szerző rendszeres munkatársa, Hont megyéről, mint szülőföldről és a szellemi hátteret teremtő közegről, illetve az Ipoly-mente néprajzi-szakrális értékeinek feltérképezéséről, amely nem fejeződött be, de egyelőre nincs forrás és kiadó, amelynek jóvoltából megjelenhetne az újabb kiadvány. 

(hegedűs-sztranyovszky)

Félidőben még vezettek…

KTE-Kisokos – Balassagyarmati Kábel SE 28-22 (10-11)

Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok, 400 néző. Vezette: Altmár, Horváth.

KTE: KISÉK – MISS 8/6, Gyárfás 2, Éliás 1, Burik, FÜLEKI 6, Horváth A. 3. Csere: Zaklajda (kapus), Szabó B. 1, Horváth V. 2, MILOVITS 4, Petrik-Varga, Scheuring 1. Vezetőedző: Ocsovai Zsolt.

Kábel SE: DJUKANOVICS – Duzsi 2, Székely 2, SZABÓ T. 11/3, Munkácsi, Mikita 2, Szabó A. 3. Csere: Síró (kapus), Dóczi, Leiter, Bécsi 2, Tokai, Piroska, Bán. Vezetőedző: Molnár Ferenc.

Hétméteresek: 6/6, ill. 4/3. Kiállítások: 6, ill. 12 perc.

Az eredmény alakulása: 7. perc: 2-2, 12. perc: 6-3, 21. perc: 6-7, 27. perc: 10-9, 37. perc: 14-14, 47. perc: 20-15, 51. perc: 23-16, 55. perc: 24-19.

A mérkőzés elején mindkét csapat puhatolózó taktikával lépett fel, igyekeztek kiismerni az ellenfél gyengébb pontjait. Éppen ezért elsősorban a védekezés tudományában jeleskedtek, illetve a két kapus, Kisék és Djukanovics mutatott be nagy bravúrokat. A vendégeknél Székelyt korán kihagyott büntetője láthatóan megzavarta, de Szabó Tamás, Duzsi és Mikita találataival a balassagyarmatiak az első játékrész közepén így is átvették a mérkőzés irányítását. A kecskemétiek bizonytalanságait azonban nem sikerült teljes mértékben kihasználni, mert az átlövők sorra elrontották a kísérleteiket. A félidő vége felé egy pillanatra a házigazdák átvették a vezetést, de Székely és Szabó Tamás ügyes akciói révén az Ipoly-partiak térhettek előnnyel pihenőre.

Fordulást követően szűk tíz percig nem változott nagymértékben a játék képe. Ekkor azonban fokozatosan pontosabban kézilabdázott a KTE, Milovits, Miss és Szabó Balázs is jó érzékkel fejezte be a támadását, és rögvest három, négy, majd ötgólos lett a különbség, miközben a gyarmati átlövők, az egy szem Szabó Tamás kivételével továbbra is csődöt mondtak az ellenfél kapuja előtt. A hajrába lépve egyre inkább már csak az maradt a kérdés, milyen arányú vereséget szenved a nógrádi alakulat. Bécsiék a végén mindent megpróbáltak, rövid ideig csökkentettek a hátrányon, de Scheuring és Füleki góljai magabiztosabbá tették a kecskemétiek sikerét.

Összességében a Ferencváros bravúros legyőzését követően nem tud formába lendülni a kábeles legénység, és ezúttal hiába volt jó kapusteljesítmény, ha az átlövők betliztek.

Ocsovai Zsolt: A második félidőben óriásit küzdöttek a fiúk. Tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, a Balassagyarmat az első félidőben igazolta is jó hírét. Ami eddig a hátrányunk volt, most előnyünké vált, hiszen szünet után tudtunk felpörögni. A játékosok fejben rendezték a dolgokat, talán ennek is köszönhető, hogy ha nem is simán, de jó teljesítménnyel nyertünk nevelőegyesületem gárdája ellen.

Molnár Ferenc: A zöld-fehér mámornak vége, hiába mondtam, hogy az csak egy mérkőzés. A játékosaimnak jókor jött ez a két pofon. Két hetünk van, hogy rendezzük a sorainkat és fogjuk is. Utálok veszíteni, és azok a kézilabdázóink, akik másképp gondolkodnak, nem sokáig szívják a gyarmati levegőt. Előkelőbb helyen kellene állnunk, de a magyar mentalitás abszolút jellemző a fiainkra. Ennek véget vetek! Csak győzni és sikereket elérni akaró emberek kellenek!

Junior: 52-21.

H.H. 

Foto: kesport.hu