Útonálló levélhalom

Balassagyarmat, Madách Liget, késő őszi hétköznap délelőtt. Az idős hölgy a boltból igyekszik hazafelé a tömbházak árnyékában. Közlekedésre a bal oldali járdát választja. Ahogy halad előre az Erdélyi József utcán, az élelmiszerbolt és a kocsma környékére érve hirtelen visszahőköl. Egy hatalmas avarkupac állja útját. Előre már egy lépést sem tehet, ki kell kerülnie ezt az alkalmi dombot. Nem tud mit tenni, az úttestre topog. Épp érkezik egy autó, a sofőr heves dudálással figyelmezteti a nénit, hogy a tilosban jár. A következő pillanatban egy fiatal lány segíti ki a nyugdíjast, karon fogja, és együtt kerülik ki a terebélyes avarhegyet.

De hogyan került oda ez az „útonálló” levélhalom? Nemrégiben itt tüsténkedett néhány sárgamellényes közmunkás – mondja a közeli kocsma egyik törzsvendége -, azok söpörték össze a lehullott leveleket. Kiderült, hosszú ideje vártak már az itt lakók és az erre gyalogosan közlekedők, hogy végre összetakarítsák az avart. Ez megtörtént ugyan, de hogy? Ugyanis napok óta rá se „bagóznak” az illetékesek. Még szerencse, hogy nem fújt orkánerejű szél, mert bizony akkor mindenfelé szálldogáltak volna ezek a levélfüzérek. Az emberek nem tudják, mikor jön majd a teherautó és mikor hordják el innen ezt a termetes kupacot. Ideje lenne…

Hegedűs Henrik

Késő őszi séta Balassagyarmaton

Nosza, gyorsan használjuk ki ezt a kellemes időt, a gyönyörű november végi napsütést és kerekedjünk fel egy túrára a balassagyarmati utcákon-tereken, hátha ebben az esztendőben nem lesz rá más alkalom – ilyen hangulati felvezetővel indulunk el a művelődési központtól, hogy a hétköznapi délelőttön bejárjuk az Ipoly-parti település egyes részeit, pontosabban a belvárost és annak közvetlen körzetét.

A Mikszáth utcai körforgalomnál meglehetősen gyér forgalom fogad bennünket, nem is torlódik fel hosszú kocsisor, míg a zebrán átlépdeltünk a túlsó oldalra. Az Óváros tér felé vesszük az irányt, egyrészt azért, mert fotós kollégánk régen járt már gyermekkora legjelentősebb színhelyein, másrészt éppen útba esik az új uszoda építkezése felé haladván. Ahogy a felújított köveken menetelünk, a fényképezőgép kiváló kattintgatójából sorra előtörnek a régi emlékek: Panna néni alakja, aki az itt, az óvárosban élő-tevékenykedő cipészmester telt keblű felesége volt, az egykori piac (hiszen a régi vásártéren sétálunk) forgataga, a pajtásokkal való kiadós kergetőzések korszaka.

A mélázás közben lassan oda is érünk a város legújabb sportlétesítményének előkészületeihez. Felkapaszkodunk a csonka Ipoly-hídra, hogy onnan szemléljük, miként serénykednek a munkások. Kisebb leállás után nemrégen folytatódott a beruházás, és a hírek szerint a tartós mínuszok beálltáig abba sem hagyják. Jövőre már állni fog az épület – ígéri a kivitelező.

Időközben kissé megszomjazunk, betérünk hát a labdarúgók Kövi Pál Spotközpontjának büféjébe egy kis frissítőre. Beszélgetés közben egy tablóra tekintve nosztalgikus emlékképek idéződnek elénk: amikor még Szedlák Gabiék kergették a pettyest a Nagyligetben.

Negyedóra múltán már a csendes Madách utca emelkedőjén kaptatunk fel a Civitas Fortissima tér felé. Mivel messze még a tanórák zárása, nem zsibong nagy diáksereg a központban. Két lány jön velünk szemben, nagy sietve, egyikük épp rágyújt egy cigarettára – bizonyára alig várta már, hogy befejeződjön az oktatás, és hozzáláthasson az elmaradhatatlan dohányzáshoz. A városháza melletti pékséggel szemközt egy emelőkosaras jármű áll – tűzoltók szaktanácsadásával szerelik a munkások a karácsonyi díszkivilágítás izzósorát. A tér ellenkező pontján is nagy tempóban dolgoznak. A félig felállványozott és bepányvázott régi vármegyeházát korszerűsítik. A másik oldalon már látszik, milyen lesz a festés. A tizenkilencedik századi színárnyalatokat állítják vissza. Ha kész lesz, nem kérdés, eredeti pompájában tárul majd a városlakók és vendégeik elé a nyugat-nógrádi térség legnagyobb épülettömbje.

A Palóc-ligetben fejezzük be ezt a kies kirándulást. A fotós kolléga egy dombra mutat: a megboldogult gyermekkorban harsány kurjongatások közepette csúsztak le a szánok, hogy már csak a Bajcsy iskola kerítése állítsa meg a szélsebes siklást. Felballagunk a lépcsősoron, századszor is elolvasva az 1648-as hősnők obeliszkjének szövegét. Néhány rúgás a friss avarhegyekben, meglapogatjuk a hatalmas platán terebélyes törzsét, miközben elmerengünk, vajon hány és hány nemzedéknek jelentett hűsítő árnyat ez a fa a nyári hőségben… Különböző beállításokban készül még néhány fotó, majd kiérve a ligetből a Széchenyi és Ady utcák sarkán, a Civitas Fortissima Múzeumnál zárjuk a novemberi, őszzáró balassagyarmati túránkat.

Lejegyezte: Hegedűs Henrik

Lefotózta: Sztranyovszky Béla

Költözik a Városüzemeltetés

Már csak a telephely-engedélyeztetési eljárás befejezésére várnak Balassagyarmaton, és minden akadály elhárul, hogy megindulhasson a Városüzemeltetési Kft. átköltöztetése az önkormányzati cég új otthonába, amely a település déli szélén, a Szügyi úton található.

Jelenleg a város legnagyobb üzletközpontjával szemben, a Mikszáth utca államhatár felé eső végében működik a Városüzemeltetési Kft. – régi nevén „VGV” - Balassagyarmaton. Az itt rendszeresen terjengő por, a folyamatosan forduló kukásautók robaja az utóbbi időkben igencsak zavarta a környéken lakó emberek életét, egyre elviselhetetlenebbé téve a mindennapokat. A Medvácz Lajos polgármester vezetésével tíz esztendeje megalakult önkormányzat már a kezdetektől kereste a lehetőséget, hogy minél előbb új telephelyet találjon a cégnek. Végül ráleltek a megfelelő megoldásra, és különböző ingatlancserék közbeiktatásával megszerezték az Ipoly-parti település déli szélén, a Szügyi út szinte utolsó pontján, az egykori „Pipiker-központot”. Ám komoly munka várt mindenkire, amíg az erősen leromlott állagú ingatlanegyüttest alkalmassá tették a városüzemeltetés fogadására. Három évig tartott ez az előkészítés, részben önerőből, illetve egy ötvenmillió forintos nyertes pályázat jóvoltából, összesen mintegy százharminc-milliós beruházás révén sikerül használhatóvá tenni az épületeket és a területet. Ebbe beletartozott többek között a közművesítés, a hulladékkezelés feltételeinek megteremtése, így rámpaépítés, a szükséges irodák, garázsok, fedett raktárak kialakítása és berendezése.

Medvácz Lajos polgármester érdeklődésünkre elmondta, több szempontból is előnyös lesz az új telephely fekvése. Egyrészt ez a hely távolabb helyezkedik el a lakott és üzleti területektől, azaz a káros hatásoktól nem szenved a lakosság, nem lesz zavaró az itt zajló tevékenység. Másrészt a nógrádmarcali, központi hulladéklerakó hely ehhez a telephez igen közel esik, a kukásautóknak nem kell immár átzötykölődniük a belvárosi részeken, míg eljutnak a célállomásig. Nem beszélve arról a cseppet sem elhanyagolható tényről, hogy a munkák elvégzéséhez itt nagyobb és korszerűbb terület áll rendelkezésre, mint a korábbiakban.

A polgármester hozzátette, az új telep használatbavételi engedélye jogerőre emelkedett, az elmúlt hetekben a képviselő-testület döntött a terület Kft-nek való birtokba adásáról, az erre vonatkozó szerződéseket megkötötték. A költözéshez már csak a telephely-engedély megkapása szükséges, amely folyamatban van. A tervek szerint jövő év tavaszán fokozatosan megkezdődhet a Városüzemeltetési Kft. átköltöztetése. Azt szeretnénk – hangsúlyozta Medvácz Lajos –, ha 2017 őszére teljes mértékben elkerülne a Mikszáth útról a „VGV”. A telephely mögötti telekrészre költözik a Városgondnokság gépparkja és egy kutyamenhely is, amelyre pályázatot nyújtott a város.

A város általános rendezési tervének értelmében a Városüzemeltetési Kft. régi telephelye kereskedelmi övezet lesz, ahol több barnamezős beruházás történne, e mellett egy bekötőutat is építenének, amellyel az Árpád és Felsőmalom utcákat kivezetnék a Mikszáth útra, ezzel elhárítva az ezeken a területeken rendszeresen jelentkező közlekedési és csapadékvíz-elvezetési gondokat.

Hegedűs Henrik

Életmentő idős úr

Nemrégiben a balassagyarmati városházán Medvácz Lajos polgármester elismerő oklevéllel és ajándéktárggyal köszönte meg Krasznai Kázmérnak áldozatos tettét, aki bő egy hónappal ezelőtt megmentette egy hölgy életét.

Krasznai Kázmér ismert alakja az Ipoly parti településnek, hiszen a Tormay Cecile Irodalmi és Történeti Társaság aktív tagjaként rendszeresen lép fel hazafias verseket szavalva a különböző ünnepi rendezvényeken. A nyolcvanhárom esztendős férfi a jutalom átvételét követően idézte fel a szeptember 29-én történteket.

- A művelődési központhoz közel fekvő üzletben vásároltam éppen, amikor láttam, hogy nem messze tőlem egy nő összeesik. Azonnal odasiettem segíteni. A közelemben állók sokkot kaptak, én azonban nem estem pánikba. A hölgy lányának erélyesen szóltam, hogy kövesse az utasításaimat. Én a mellkasát pumpáltam, ő pedig szájon át lélegeztetett. Szerencsére szinte egy percen belül magához tért az asszony. Érdekes módon az első szava az volt hozzám: „én ismerem magát”. Tíz percen belül a mentők is kiérkeztek, akkor már ült a földön a nő. Az ápoló személyzet is megköszönte nekem, hogy milyen talpraesetten és szakszerűen cselekedtem.

Krasznai Kázmér elmondta, hosszú élete során nem ez volt az első életmentése. Fiatal korában a Tiszából és az Ipolyból is húzott már ki fuldokló embert, és egy családtag kisfiát is megmentette, akinek ételdarab akadt fenn a torkán.

Hegedűs H. 

Mi értelme a szilenciumnak?

Egy televíziós riport néhány képsora kapcsán – amely szilenciumon lévő diákokat mutatott – röppent fel bennem néhány gondolat a kollégiumi élet egyik, üdének semmiképpen nem nevezhető színfoltja, sokkal inkább kötelező programja, a szilencium létjogosultsága kapcsán. 

Jómagam úgy vélekedem, egy évtizeddel ezelőtt, vagy éppen az elmúlt évszázad utolsó húsz esztendejében bizonyosan volt értelme, megfogható, megmagyarázható tartalma az effajta „közös csöndes” tanulásnak. A diákotthoni lét amúgy is szigorú szabályainak ráerősítéseként is szolgált eme intézmény, és a klasszikusnak mondható, de ma már igencsak elavulttá vált régi oktatási-nevelési elveket kiválóan szolgálta.

képünk illusztráció

Csakhogy mára alaposan változtak a viszonyok, és azok a pedagógusok, akik effajta mű-kordákban akarják tartani a fiatalságot, azok nem csupán kőkemény fába vágják a fejszéjüket, hanem sziszifuszinak mondható ügyet szorgalmaznak, magyarul teljesen feleslegesen „tépik a szájukat”. Mert manapság nem arra vágynak a diákok, sőt, kimondom, egyenesen terhesnek érzik, ha ilyen „szűzies” módszerű szilenciumokra terelik be őket, hogy effajta körülmények között szívják magukba azt a sok tudományt. Sokkal inkább vevők lennének a kollégisták az olyan kiscsoportos foglalkozásokra, amelyen egy szaktanár segít nekik délutánonként a kedves „délelőtti” kolléga különböző „feladványainak” vizsgálatában, megoldásában, egy-egy kérdést netán vita tárgyává téve, de mindenképpen a közös megoldás élvezetét is nyújtva a tanulóknak. Őszintén hiszem és vallom, hogy effajta kiscsoportos foglalkozások messze többet érnek az oktatás fejlesztése, a módszerek modernebbé válása terén, mintsem a néma szilenciumok, amelyek – mint említettem – sokkal inkább csak nyűgnek tűnnek a fiatal társadalom számára.

Ezen kiscsoportos foglalkozásokon túlmenően persze az önálló, „magántanulás” intézményének sem szabad kivesznie a gyakorlatból a diákotthonokban sem, de ezeknek nem kötött órakeretben, hanem szabadon választott módon, akár a „lámpaoltási idő” kitolásával kellene gyakorlatban megvalósulniuk.

Biztos vagyok benne, hogy magának a szilenciumnak csak az olyan, eleve zárt rendszerű intézményekben – például „papneveldékben” – van értelme, ahol nem csupán nem tartják hasznosnak, hanem eleve kizártnak veszik a modern módszerekhez való közeledéseket, ahol a hagyomány és nem a korhűség szabja meg a kereteket.

De ez csak az én véleményem...

H.H.

Veretlenül őszi bajnok a BSE

Nagyon menetel mostanság a Balassagyarmati VSE legénysége. A labdarúgó megyei első osztály mezőnyéből igencsak kiemelkedik a társaság, az őszi idény makulátlan mérlegébe csupán két döntetlen ékelődik be (az SBTC és a Mátranovák vendégeként), így a bajnokság félidejében veretlenül állnak a tabella élén. a Magyar Kupában az országos főtáblán is a legjobb 64 közé jutottak, ahol az NB I-es MTK verte ki őket nagy csatában. A szép eredményeket azonban csupán kiindulópontnak tekintik az Ipoly-parti egyesületnél.

-  Az eddigi teljesítményünk azt mutatja, hogy nem lehet okunk a panaszra, hiszen látványos gólokat lövünk, ellenfeleinket viszonylag magabiztosan győzzük le – mondta a Szécsény elleni 2-0-ra megnyert szezonzáró után Lenkey Gábor edző, aki a szakmai igazgató Kis Károly mellett irányítja a csapatot. – Mégsem vagyunk teljesen elégedettek, mert szinte minden mérkőzésen akadnak olyan szakaszok, amikor fegyelmezetlenség, avagy figyelmetlenségek miatt nem uraljuk úgy a játékot, nem futballoznak a fiúk olyan gördülékenyen, mint ahogy a pillanatnyi felkészültség megkívánná. Ez több okra, például koncentrációs, esetleg erőnléti, mentális tényezőkre vezethető vissza, amin folyamatosan igyekszünk javítani. Az MTK elleni kupameccs is tökéletesen bebizonyította, hogy fizikálisan, férfiasságban, agresszivitásban, gondolkodásban és sokszor alapvető technikai tudásban is nagy az elmaradásunk a magasabb osztály színvonalához képest. Mivel feljebb szeretnénk lépni, és ott is meghatározó szerepet vállalni, ezeket a hibákat, hiányosságokat a továbbiakban feltétlenül korrigálni kell.

A szakvezető hozzátette, öröm látni, milyen sokan érdeklődnek a csapat teljesítménye iránt, egyre gyarapodik a szurkolótábor, a fentebb említett kupatalálkozót pedig ezernél is többen tekintették meg a Kövi Pál Sportcentrum lelátóján. Ez a fokozottabb figyelem, a remek nézőtéri hangulat amellett, hogy kiváló visszaigazolást jelent, még több munkára buzdít, készteti a játékosainkat, hogy szórakoztató focit nyújtsanak.

- Egyelőre teljesítettük a kitűzött célt, élen állunk, viszonylag nagy pontkülönbséggel megelőzve a mögöttünk lévő vetélytársakat, de nem állunk le, megyünk tovább a kijelölt úton, a tél folyamán szeretnénk még jobban megerősíteni a csapatot, hogy tavasszal még jobbak, még eredményesebbek legyünk. Köszönet a támogatóinknak, vezetőinknek, és a drukkereknek, ígérjük, a folytatásban is sok boldog perccel ajándékozzuk meg őket – zárta értékelését Lenkey Gábor.

Hegedűs Henrik

Megnehezítették a dobogós dolgát

Nyíregyházi SN KFT – Balassagyarmati Kábel SE 27-23 (13-12)

Nyíregyháza, 150 néző, vezette: Sándor, Szikszay.

Kábel SE: Balogh – Duzsi 7/1, Tokai 4, Székely 1, Dóczi 1, Albert-Tóth 6, Bécsi. Csere: Mátrai (kapus), Kajdy 1, Tihanyi, György, Gazdag 3. Vezetőedző: Győrffy Sándor.

A Nyíregyháza legjobb dobói: Erdős 5/5, Kaplonyi 4, Varga 4, Kurbely 4.

Hétméteresek: 6/5, ill. 3/1. Kiállítások: 10, ill. 14 perc.

Az eredmény alakulása: 11. perc: 3-5, 19. perc: 8-8, 26. perc: 11-12, 34. perc: 16-13, 46. perc: 20-18, 55. perc: 24-21.

A jó erőkből álló és a tabella harmadik helyen álló nyírségi gárdát alaposan meglepte a rendkívül fegyelmezetten kézilabdázó Kábel SE. Kiválóan védekeztek Kajdyék a támadásaik végén pedig rendre gólokkal vették be a házigazdák kapuját. Az első negyedórában végig vezettek, a vendéglátó alakulat csupán néhány percig tudott fordítani, mert az Ipoly-partiak Albert-Tóth, Tokai, illetve Duzsi találataival még a hajrára fordulva is birtokolták az előnyt, igaz, a játékrész utolsó két találatát nem ők jegyezték.

Fordulást követően egyre nagyobb energiákat mozgósított a „hosszabb kispaddal” rendelkező Nyíregyháza, nagyobb is lett a két csapat közötti különbség, ám a balassagyarmatiak nagyszerűen tartották magukat, nem engedték elhúzni a bajnokság bronzérem-várományosát, sőt, ha Duzsi nem hagy ki egy büntetőt, még közelebb zárkózhattak volna. Így viszont őrizte a fórt a hazai gárda, és a végén az általuk vártnál jóval nehezebben, de legyőzték az egyre inkább formába lendülő és az őszi rajt kínos kudarcait feledtetni kívánó Kábel együttesét.

Junior: 41-20.

H.H.

Foto: internet

Lakópark épül a Springán

Tovább folytatódik Balassagyarmaton az önkormányzat otthonteremtési programja. Ezúttal a Springa domb déli lejtőjénél alakítanak ki telkeket, az első családok akár már jövőre megkezdhetik itt az építkezést.

- Már 2008 óta tervezzük, hogy a Szabó Lőrinc Általános Iskola mögötti részen, a parkerdőig terjedő területen a Zeke Kálmán és a Veres Pálné utcák összeköttetésével összesen huszonnyolc telket alakítsunk ki – tájékoztatott a részletekről Csach Gábor, a város alpolgármestere. – A megvalósításra most érkezett el az idő, a kedvező alkalom, és immár az elkészült tervek engedélyeztetése is jogerőre emelkedett, így idén egy pályázati eljárás keretében a kivitelezőt is kiválasztottuk, aki még novemberben befejezi az első nyolc kijelölt telek közművesítését. Úgy gondoljuk, hogy ez a terület nagyon népszerű lesz az új otthonra vágyó családok körében, hiszen közvetlen szomszédságban van a gyönyörű Springa-parkerdő, és mindössze néhány méteres gyaloglásra az iskola. Ezek az ingatlanok 450 és 620 négyzetméter nagyságúak, bruttó 2,8 és 2,9 millió forint közötti vételárral. A szennyvíz – és ivóvízhálózathoz való csatlakozás adott, illetve kialakítottunk egyelőre egy mart aszfaltos borítású bekötőutat is, amelyre akkor kerülhet véglegesen szilárd burkolat, ha befejeződik a teljes közműkiépítés. Köztudott, hogy lakossági igényre a villany – és gázhálózat telekhatárig történő kiépítése ingyenes.

Csach Gábor elmondta még, hogy azok számára is otthonteremtési lehetőség kínálkozhat így, akik elégedetlenek a CSOK-támogatás által biztosított ingyentelkek fekvésével. A nyolc, már idén közművesített ingatlanra november közepétől tehetnek vételi ajánlatot az érdeklődők, így azokhoz már idén hozzájuthatnak az új családok. Mivel az önkormányzat nonprofit módon értékesíti a területeket, így az ingyentelkek után jelenleg ezek a legolcsóbb építési ingatlanok a városban.

Hegedűs H.

Lámpások cseréje

Tavaly fogadta el a balassagyarmati önkormányzat a városi közvilágítás korszerűsítésének koncepcióját. Ez három fontos pontba sorolta a jövőbeni teendőket.

Egyrészt felmérték, melyek azok az utcák, ahol az alacsony fényerejű, vagy régi típusú lámpákat feltétlenül és a lehető legrövidebb időn belül cserélni kell. Másrészt felsorolta azokat a közvilágítás által kevésbé, vagy egyáltalán nem ellátott területeket –főként közparkokat és lakótelepi övezeteket -, ahol bővíteni kell a hálózatot, szükség szerint akár napelemes eszközökkel. Harmadsorban pedig azok a területek kerültek sorra, ahol a gondok a túlburjánzott növényzet rendezésével orvosolhatóak.

- Mivel az elmúlt években jelentős megtakarítást értünk el a gáz – és villamosenergia rendszer fejlesztésével kapcsolatos közbeszerzéseken, valamint az intézményeinken végzett energetikai korszerűsítések révén is olcsóbb rezsiköltségekkel számolhatunk, így komoly mértékű források szabadultak fel, aminek egy részét a közvilágítási állapotok javítására fordíthattuk – mondta el érdeklődésünkre Medvácz Lajos polgármester. – A korszerűsítések keretében az elkövetkező hetekben az összes 35 watt teljesítményű rossz minőségű lámpát lecseréli az önkormányzat tucatnyi utcában. Ebből 81 lámpatestre 70 wattos energiatakarékos lámpa, illetve 81 oszlopra rendkívül alacsony fogyasztású, de nagy fényerejű LED-lámpa kerül, ez utóbbiak az Arany, Fáy, Mártírok, Kölcsey és Klapka utcákat világítják majd meg.

Az önkormányzati tájékoztatás szerint novemberben további húsz napelemes lámpát is kihelyeznek, például a Dózsa és Hunyadi utcákban, a tömbépületek sötét lépcsőházai előtt.

H.H.

Elindult a filharmóniai bérletsorozat

Idén is színes műsorkínálattal várja a komolyzene rajongóit Balassagyarmaton a Filharmónia Magyarország bérletsorozatának új évada. Fiatal tehetséges és nemzetközileg elismert művészek egyaránt színpadra lépnek majd az egyes események alkalmával.

A nyitány a római katolikus főplébánia-templomban volt november 18-án, amikor a Fischer Annie-ösztöndíjas Mészáros Zsolt orgonajátékát, illetve Zemlényi Eszter énekművész szépen csengő hangját élvezhették az érdeklődők. A koncerten a helyi Szent Felicián Kamarakórus is közreműködött, Unterwéger József Zsolt karnagy vezetésével. Az előadás során többek között Allegri, Liszt, Mozart és Beethoven művei csendültek fel.

Az eseménysorozat következő állomását december 16-án tartják, ekkor a hagyományos karácsonyköszöntő hangversenyt rendezik a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskolában, míg január 13-án a régi vármegyeháza dísztermében Francia szerelem címmel Horgas Eszter fuvolaművész és a Talamba ütőegyüttes tüzes ritmusokkal idézi meg Carmen történetét. A szezonbérlet zárásaként pedig március 10-én, szintén a régi vármegyeházán a Budapesti Vonósok Kamarazenekar, illetve a Virtuózok című televíziós műsor felfedezettje, a nagybőgős Kökény Tamás szórakoztatja a közönséget.

H.H.

Tisztes gyarmati helytállás

Balassagyarmati VSE – MTK Budapest 1-3 (0-2)

Balassagyarmat, Kövi Pál Sportközpont, 1100 néző. Vezette: Takács J. (Horváth R., Szilágyi N.).

Balassagyarmat: Földi – Illés, Gaál, Mboussi, Szandai – Varga T., Szalánszki – Mátyás (Tóth B. 46.p.), Bonivárt (Molnár E. 57.p.), Bódis (Klinger 80.p.) – Magos. Edző: Lenkey Gábor.

MTK Budapest: Groppioni – Okuka (Szatmári I. 57.p.), Baki, Grgics, Vadnai (Szerencsi 52.p.) – Vass Á. (Vogyicska 63.p.), Katona – Takács, Szatmári L., Varga Sz. – Nikac. Vezetőedző: Teodoru Vaszilisz.

Gólszerző: Szalánszki a 91. , illetve Nikac a 19., Varga Sz. a 23., Nikac a 49. percben.

Jók: Földi, Gaál, Mboussi, ill. Vass Á., Szatmári L., Takács R.,Nikac.

Tartalékos összeállításban érkeztek az Ipoly partjára a fővárosiak, mert a sérült Kanta, Torghelle, Gera Dániel és Hrepka sem vállalta a pályára lépést. A házigazdák ellenben legjobb tizenegyüket szerepeltették, benne a „friss” apuka Gaál Balázzsal, akinek kedden született meg második gyermeke.

Kellemes időben telt ház várta a csapatok bevonulását. Az első perctől kezdve meglehetősen nagy nyomás alá helyezte a balassagyarmatiak kapuját az MTK, de jelentősebb helyzet nem alakult ki Földi hálója előtt. Vadnai bal oldali elfutása után túl mély lett a beadás, míg Szatmári pontrúgását Mboussi fejelte ki a mezőnybe. A BVSE kontrákra alapozott taktikája az első tíz percben nem sok veszéllyel járt, mindössze egy gyenge beívelésre futotta az erőből. Az MTK játékát Vass Ádám szervezte, a gyarmati védőfal mögé bejutatott labdákat azonban jobbára Gaálék kaparintották meg. Jellemző az egymás közötti tapogatózásra és a sok hibára, hogy a legnagyobb ijedelmet az okozta, amikor a védelem tengelyében egy labdaátvételnél Mboussi elcsúszott, de a kameruni származási játékos gyorsan korrigált. Nem sokkal később azonban megzördült a hazaiak hálója. Előbb Takács keveredett be a bal oldalon a tizenhatoson belülre, lövését Földi még bravúrral kiütötte, kisvártatva azonban Nikac közeli kísérletét már nem háríthatta.

A BVSE kis híján rögvest válaszolt az MTK vezető góljára, ám Bódis kihagyta a kínálkozó lehetőséget, kevéssel a bal kapufa mellé pörgetett. Ezzel szemben viszont gyorsan növelte előnyét az MTK Budapest. Illés hibáját Varga Szabolcs használta ki, aki szépségdíjas módon csavart a bal felső sarokba. Ezután is volt bőven dolga a balassagyarmati hátsó alakzatnak, hol Mboussi csúszott-mászott a felszabadítás érdekében, hol Földi feküdt a labda elé, többször pedig pontatlanul céloztak a fehér mezesek. A két gárda közötti képzettségbeli különbség nem csak az akciók kialakításában mutatkozott meg, hanem az egy-egy elleni küzdelemben is, a párharcok döntő többségét az erősebb testfelépítésű fővárosiak nyerték. Az egy szem csatár Magos és középpályás társai elvétve jutottak a játékszerhez, és tartósan nem is sikerült birtokolniuk azt. A mérkőzés érdekessége volt, hogy rendkívül csendesen teltek a percek a nézőtéren, csak néha, imitt-amott, és gyerekek szájáról hangzott fel a „Hajrá BSE” biztatás, a közönség tagjai nyugodtan, egymással beszélgetve, avagy néhány élces megjegyzést téve kísérték figyelemmel a pályán zajló mozzanatokat.

Hosszú percek mezőnybeli passzolgatása után a félidő hajrájában „izzott fel” ismét a levegő, ekkor Földi öklözött ki egy középre ívelt labdát, az ismétlést pedig kivágta Mboussi. A másik oldalon Szalánszki nyesett Magos elé, de a támadó lövése lepattant a védő lábán.

A második játékrész elején újból a gyarmati védelem mögé kerültek a kék-fehérek támadói, Nikac pedig már második találatát jegyezhette. Magos igyekezett borsot törni a nála jóval magasabb és erősebb testfelépítésű MTK-védők orra alá, előbb a szabálytalanság határát súroló módon zártak össze előtte, majd egy ügyes kiugratást követően az addig jobbára csak a meccset szemlélő Groppioni kapusnak adott munkát. Az ötvenötödik perc táján lendületesebbé váltak a gyarmatiak, jól hozták ki a labdát, de a felezővonal átlépése után rendre hiba csúszott a számításokba, pontatlanok lettek az átadások. Ebben az időszakban a vendégek legveszélyesebb kísérletét egy kapufa jelentette, nem sokkal később Szatmári István távoli bombáját védte bravúrral Földi. A házigazdák előrejátéka továbbra sem működött.  Mboussi hiába szerelt tetszetősen, ha utána a társai nem figyeltek, és meghiúsult a támadás jó befejezésének lehetősége. A szünet után három gyors cserét végrehajtó budapesti legénység a harmadik gól után láthatóan már nem erőltette a „menetet”, szépen passzolgattak egymásnak, de az ellenfelet csak nagy ritkán engedték kibontakozni.

Az utolsó negyedóra már meddő unalomba fulladt – volna. Az MTK már nem akart többet kicsiholni a mérkőzésből, ám Szalánszki gondoskodott a szép zárásról. Megpattanó távoli lövése Groppionit becsapva vágódott a felső sarokba.

Összességében a megyei első osztály listavezetője remekül helytállt a Hungária körúti alakulat ellen, a szépítő találatot teljes mértékben megérdemelte a lelkesen küzdő hazai társaság.

Lenkey Gábor: Ilyen ritmusú meccsek kellenek a játékosainknak. Most megmutatkozott, hogy a megyei első osztály légköréhez szokott labdarúgóinknak milyen érzés, ha az elittel találkoznak. Lehet, hogy kicsit görcsösen játszva most több hiba csúszott a teljesítménybe, de a küzdésért, hajtásért minden dicséretet megérdemelnek. Megyünk tovább a kitűzött céljaink megvalósítása felé.

Teodoru Vaszilisz: Örülök, hogy ilyen kulturált környezetben, rendkívül sportszerűen játszó csapattal szemben, és rengeteg néző előtt léphettek pályára tehetséges fiataljaink.

H.H.

Iránytű volt a forradalom

Az október 23-i ünnepkör egyik utolsó megemlékezését tartották vasárnap este hat órától Rétságon, a művelődési központban.

Elsőként Hegedűs Ferenc, a város polgármestere mondott beszédet. Elöljáróban kifejtette, a forradalom és szabadságharc hőseinek küzdelme, a véráldozat nem volt hiábavaló, bizonyítja ezt 1989, amikor a rendszerváltáskor immár véglegesen hullottak le a magyarságról a diktatúra bilincsei. 1956-ban is megérezték a fiatalok mennyire alárendelten, egy rendszer teljes kiszolgáltatottságban élnek, és olyan eszmei értékek mentén bontakozott ki belőlük a mérhetetlen szabadságvágy, mint az egység, az összetartozás, a nemzeti büszkeség, ez pedig olyan összefogást eredményezett, amire a világtörténelemben is alig akad példa. A polgármester hangsúlyozta, a hatvan évvel ezelőtti események iránytűként mutassanak a ma nemzedéke felé, hogyan viselkedjünk válsághelyzetben, és mindannyiunk közös feladata 1956 szellemiségének megőrzése és átörökítése a következő generációkra. A pesti srácok, a tüntetők, a felkelők, a fegyvert fogó emberek nem kérkedtek, nem fitogtatták erejüket, hanem félelmet nem ismerve, bátran szálltak szembe a gonosszal. Megérdemlik tiszteletünket és kegyeletünket – fejezte be gondolatait Hegedűs Ferenc.

Ezután Balla Mihály országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Kiemelte, 1956 nélkül nem lenne olyan Európa, mint ma, hiszen a kontinens minden táján kialakultak mozgalmak, amelyek eszmeileg és gyakorlati értelemben is támogatták a magyar szabadságharcot, ezzel világtörténelmi jelentőségűvé emelve hazánk fiainak szívós küzdelmét a kommunizmus ellen. Európa legbátrabbjai többségében névtelen hősök maradtak, de fontos emlékezni azokra a személyiségükre is, akiket a hatalom később meghurcolt, börtönbe vetett, brutálisan meggyilkolt, vagy kivégeztetett. Ilyen Nógrád megyében Hadady Rudolf és Hargitay Lajos, a Hugyagon lelőtt két salgótarjáni nemzetőr, a börtönben kis híján agyonvert és megkegyelmezéséig az ítélet-végrehajtását siralomházban váró balassagyarmati dr. Magyar Pál, és ilyen a rétságiak által is kiváltképp tisztelet övezte Pallavicini-Pálinkás Antal, akinek csupán azért kellett meghalnia, mert Mindszenty József bíborost a fővárosba kísérte – és egy dicséretes kezdeményezés jóvoltából a két kiemelkedő egyéniségnek nemsokára közös emlékműve áll majd a városban. Az egység, ami a hatvan évvel ezelőtti dicsőséges, majd vészterhes percekben megteremtődött, a jelen óráiban is megmutatkozik a magyarságban, amikor a modern világ újfajta kihívásaival szemben kell helyt állni, összefogva, a békés jövő reményében – mondotta a honatya.

Az ünnepséget kísérő műsorban, egyedi koreográfiát bemutatva felléptek a Kereplő Néptáncegyüttes pergő lábú fiataljai, valamint Békefi Viktória és Fekete Sándor Zoltán színművészek, illetve Csonka Ildikó és Bedics Richárd táncművészek közös, 1956-ot idéző produkciója aratott vastapsot a nézők körében.

Hegedűs H.

Fotó: Girasek Károly

Ünnepi közgyűlés pedagógus elismerésekkel

Nógrád Megye Közgyűlése ebben az esztendőben Romhányt választotta az október 23-i nemzeti ünnepen tartandó rendkívüli ülése helyszínéül.

A község művelődési házában sajátos színpadi háttérkép fogadta a rendezvényre érkezőket. A jobb oldalon nagyméretű kereszt állt, tövében mécsesek és virágok. Mellette egy kivetítőn a hatvan évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc mozzanatait megörökítő képek követték, felváltva egymást.

A házigazda település önkormányzata nevében Vezér Attila polgármester köszöntötte a résztvevőket, örömét fejezve ki, hogy a Rákóczi hagyományok ápolására oly büszke helyre esett a megyei közgyűlés választása. Először arról szólt, hogy az utókor feladata emlékezni a hősökre, akiket soha nem felejtett el a nemzet, tisztelet a bátraknak, akik életük feláldozásával mutatták meg, mit jelent a szabadságért küzdeni, és azok sorába tartoznak, akik az elmúlt évszázadokban független, erős Magyarországot akartak teremteni.

A polgármester mondatai után a helyi kuruc hagyományőrzők hozták be a történelmi lobogókat, a romhányi és a lengyel nemzeti zászlót. Ezt követően Skuczi Nándornak, a megyei közgyűlés elnökének szónoklata következett. Kifejtette, hogy az október 23-i tüntetők első jelszava, Petőfi nemzeti dalának első két sorának egyfajta változata, a „Talpra magyar, hí a haza, minden ruszki menjen haza” tökéletesen megmutatja azt a lelkiállapotot, ami abban a pillanatban átitatta a fiatalokat. Ezek az emberek egy világot bámulatba ejtő forradalom előhírnökei voltak. Ők eddig tudták elviselni azt a diktatúrát, amelyet a szovjet mintájú kommunista rendszer rájuk erőszakolt. Néhány gondolattal visszatekintett az október 23-i fővárosi eseményekre az első felvonulóktól kezdve egészen a rádió épületének ostromáig.

Az elnök hangsúlyozta, szabadságharcában a magyar nép teljesen magára maradt, mert a velünk eleinte szimpatizáló hivatalos amerikai politika is elfordult a forradalomtól. Eisenhower USA-elnök egy beszédében kijelentette, lényegében semmi lépést nem tesz a magyarok érdekében, azaz maradt a fennálló helyzet, Kelet-Európa szovjet fennhatósága. Ám 1956 felnyitotta a földkerekség éleslátó személyeinek szemét is, hiszen szerte Európában és a tengeren túl tüntetések, egyéb megnyilvánulások jelezték, a szabad világban élők megismerték a kommunizmus igazi arcát. Skuczi Nándor szerint ez is egyértelműen jelzi mekkora jelentőséggel bírt a magyarok ötvenhatos szabadságharca. És ennek fényességét nem halványíthatja el az erőszakosan ránk világított vörös csillag. Hazánk tehát kijózanító szerepet játszott a Föld minden részén, és a szebb világért harcolók a mai életben is nagyon hiányoznak, őket pótolni kell.

Az elnöki beszéd után a Balog Zoltán Nemzeti Erőforrások Minisztere által adományozott pedagógus szolgálati érdemérmek megyei díjazottjai vették át – összesen tizenhárman -  kitüntetésüket legalább negyedszázados óvónői, tanítói és tanári munkájáért: Bátori Istvánné (Szécsény), Budai Józsefné (Erdőkürt), Czenéné Nagy Katalin (Cered), Kissné Dudás Erika (Salgótarján), Kozmáné Varga Katalin (Rétság), Krekács Istvánné (Palotás), Máth Miklós György (Salgótarján), Mészáros Mihályné (Szendehely), Mócsány Istvánné (Rimóc), Simon Gusztáv (Bátonyterenye), Szenes Márta (Salgótarján), Huszár Péterné (Balassagyarmat) és Tóth Anna (Salgótarján).

Az ünnepi megyei közgyűlés helybéliek zenés-verses, visszaemlékezésekkel vegyített műsorával, Lacsny Péter történelmi múltidézésével és Molnár Péter „Ötvenhat vessző” című filmjének megtekintésével folytatódott.

Hegedűs-Sztranyovszky

Kőből vájt büszkeségpont

A község 1956-os résztvevőinek tiszteletére alakítottak ki büszkeségpontot Becskén, amelyet vasárnap, a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján avattak fel a helyi katolikus templom tövében található kis téren.

A nyirkos, szeles időben rendezett ünnepséget a Kerek-perec Óvoda és a Móra Ferenc Tagiskola gyermekeinek műsora vezette fel, majd Szalatnyainé Zsigmond Éva polgármester kifejtette, az olyan kis falvakban, mint Becske is tökéletesen átérezték az emberek, milyen történelmi pillanatnak a tanúi, és kibontakoztathatják szabadságvágyukat. Kegyelet és tisztelet illeti mindazokat, akik bátran vállaltak szerepet az itteni mozgalomban. Név szerint felsorolta az események résztvevőit és külön említette a település egykori lelkipásztorát, Vácz Jenő jezsuita papot, aki 1955 és 1968 között többször szenvedett el börtönbüntetést. A büszkeségpont kialakításával kapcsolatban hozzátette, az ’56-os Emlékbizottság pályázatán nyertek el valamivel több, mint 1,4 millió forintot, és a már meglévő kopjafa mellé állították fel ezt a több mázsás kőtömböt, amit a közeli berceli bányában vájtak ki és hoztak ide. Erre kerültek fel az 1956-os helyi hősök nevei. Végül köszönetet mondott azoknak, akik közreműködtek az emlékhely létrehozásában.

A büszkeségpont megszentelését és megáldását követően Hanula Ferenc olvasta fel Berta Tibor ezredes, tábori püspök levelét, valamint Piffkó Lászlónak, a Baranya megyei, püspökszentlászlói Életrendezés Háza (ezt alapította meg, és itt töltötte utolsó éveit Vácz Jenő) igazgatójának üdvözletét.

A jezsuita szerzetes családja nevében unokaöccse,Vácz József idézte fel a meghurcolt pap pályaívét. Az egyházüldözések során először 1955-ben tartóztatták le és ítélték el, de a forradalom szele őt is kiszabadította váci rabságából. Ezután egy ideig Szécsénkén volt, mint a plébános helyettese, így került kapcsolatba a becskeiekkel, ahol a kántorkodás mellett az igehirdetés feladatát is elvállalta. Később elkerült Nógrád megyéből, de 1965-ben „államellenes szervezkedés” vádjával ismét perbe fogták, három évig ült még a fegyházban, míg büntetését letöltöttnek nyilvánították. A püspökszentlászlói Élerendezés Házát 1982-ben alapította meg, és a Zengő hegyének tövében már nyugodtan, zaklatások nélkül ápolhatta és gondozhatta az idős, rászorult embereket – tudtuk meg a családtag beszámolójából.

A büszkeségpont felavatását koszorúzás zárta.

H.H. 

Legyőzetve győzők emlékhelye

Több részletben, több helyszínen tartották meg Balassagyarmaton, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeket.

Délelőtt tizenegy órakor kis csoport gyülekezett a Mártírok és Nyírjesi utcák találkozásánál lévő játszótérrel szemközt. A kis köz, ami innen egészen a Kandó Kálmán utcáig vezet, eddig névtelen volt, de mostantól a táblán ez áll: dr. Magyar Pál utca. A korabeli helyi események egyik vezéregyéniségének, a Balassagyarmati Járási és Városi Forradalmi Bizottság titkárának alakját Medvácz Lajos polgármester idézte fel. Kiemelte, hogy az 1956. október huszonhetedikén megalakult szervezet olyan nagyfokú rendet teremtett a településen, hogy egyetlen pofon sem csattant, és a békés állapotok kialakításában elévülhetetlen érdemei voltak dr. Magyar Pálnak. Aki viszont később nem kerülhette el a felelősségre vonást. A következő év februárjában az éj leple alatt egy pufajkás osztag hatolt a telkére, de a házba már nem jutottak be, mert az ügyvéd nem engedte be őket, és a zár feltörésére hívott lakatos is megtagadta a parancsot. A hatalom akkor még nagyon vigyázott arra, hogy a törvényesség látszatát keltse, és nevetséges módon, miután bejutottak dr. Magyar Pál otthonába, bizonyítékként csak egy rozsdás, törött kardot tudtak felmutatni. A pribékek azonban „saját közegükbe” jutva már nem kegyelmeztek. Többször véresre verték a jogászt, halálos ítéletének kimondása előestéjén pedig olyan brutálisan bántalmazták, hogy kis híján belehalt az ütlegelésbe. Később három hónapig várt a siralomházban, míg Nagy Imre és társai kivégzésének másnapján bírálták el a kegyelmi kérvényét, de így is nyolcévnyi fogházra ítélték. Az 1962-es amnesztiarendelettel szabadulhatott ki a fogságból, de ezután is állandóan rendőri ellenőrzés alatt állt, kitéve a hatósági zaklatásoknak. Fizikai munkát végzett, és csak a nyolcvanas évek elején térhetett vissza a jogi pályára. A rendszerváltás után több elismerést kapott, Balassagyarmat díszpolgárának választotta, majd közvetlenül halála előtt Nógrád Megye Közgyűlése is hasonló kitüntetésben részesítette.

A rendezvénysorozat következő állomása délután három órakor a Palóc-ligetben található emlékhely volt, ahol Regéczy-Nagy László nyugalmazott dandártábornok tekintett vissza 1956-os személyes emlékeire. A tömeg ezután átsétált a Bajcsy útra, az egykori Pénzügyi Palota, a mai városi rendőrkapitányság épületéhez. Itt alakult meg hatvan éve a fentebb már említett forradalmi bizottság, Daróczi Gusztáv vezetésével.

Előbb Balla Mihály országgyűlési képviselő mondott köszöntőt, tisztelegve mindazok előtt, akik az 1956-os helyi megmozdulásokban részt vettek, és a rövid életű demokratikus intézményrendszer kialakításában, az utcák békés rendjének fenntartásában tevékeny szerepet vállaltak.

Medvácz Lajos először az új emlékhely kialakításának előzményeit ecsetelte. Az önkormányzat az ’56-os Emlékbizottságtól ötmillió forintos pályázati támogatást kapott a célra, és az 1996-ban emelt márványtábla mellé, azt kiegészítve, saját ötletek alapján öntették formába a hősök és áldozatok tiszteletére emelt mementót. Ezen név szerint emlékeznek meg arról a harmincegy balassagyarmati polgárról, akiket a kádári kommunista megtorlás a forradalomban való helyi részvételükért börtönbüntetéssel, vagy távollétükben halállal sújtott. A polgármester hozzátette, az emléktáblák elé az antik hagyományoknak megfelelően egy süttői márványból készült sztélét állítottak. Maga az emlékmű formájában igyekszik utánozni az 1914-ben emelt Pénzügyi Palota ablakdíszeit, stílusában igazodva az épület nyugati homlokzatához, és jelképezve, hogy a forradalom idején a közigazgatás a nép közé, az utcára költözött, vagyis elérkezett a demokrácia pillanata és reménye. A sztélé utcai oldalán a „devictus vincit”, vagyis „legyőzetve győztek” latin jelmondata olvasható, ami arra utal, hogy az önkénynek csak a szabadságharcosokat sikerült meggyilkolnia, a szabadság eszméjét nem tudta kiirtani, hiszen 1956 lett mai demokráciánk alapköve. A gyalogjárda felőli oldalra pedig Ábel Lajos neve került fel. Ő volt ugyanis az 1956 utáni megtorlások egyetlen balassagyarmati halálos áldozata, akit a rendőrhatósági őrizetben vertek halálra fogvatartói. Temetését teljesen titokban intézték, testét többszörösen lezárt koporsóba tették, hogy a család se tudhassa meg milyen körülmények között vesztette életét – említette a szomorú történetet Medvácz Lajos.

Az új emlékhely leleplezésére Varga Lajost, a Balassi Bálint Gimnázium egykori tanárát (akit ’56-os tevékenységéért szintén perbe fogtak), illetve Ábel Györgyöt, néhai Ábel Lajos fiát kérte fel a polgármester.

A balassagyarmati megemlékezés a vármegyeháza nagytermében a város által adományozott szakmai díjak és elismerések átadásával árult.

H.H.

Fotó 1: Sümegi Tamás

Ünnepi előnap – Cserhátsurányban és Diósjenőn

Az október 23-i ünnep előnapjának szombati délutánján és kora estéjén munkatársaink két nyugat-nógrádi helyszínen, Cserhátsurányban és Diósjenőn jártak az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából tartott megemlékezéseken.

Végre verőfény! Így sóhajtottunk fel, amikor a borús és esős napok után, ragyogó napsütésben indultunk útnak – először Cserhátsurányba. Miközben Balassagyarmatról dél felé vettük az irányt, a közepes erősségű szélben a kopaszodó fák lehulló, megsárgult levelei kavarogtak előttünk.

Első állomáshelyünkre érve, a cserhátsurányi önkormányzat épületével szemközti kis füves térség közepén állított kopjafánál még meglehetős csendesség fogadott, de a kora délutáni órán nemsokára egyre gyűltek az emberek. Magyar mentés fiatal férfi lengette a nemzetiszínű zászlót, mögötte koszorúkkal és mécsesekkel a kezükben érkeztek társai. Az ’56-os emlékhelynél a szervező fiatalok nevében Koplányi Bence köszöntötte a résztvevőket, majd Dropka Dóra és Zagyi Balázs szavalt. Ezután a nép a lobogót követve felsétált a közeli dombtetőn található Jánossy kastélyhoz. Ennek keleti főkapuja előtt látható mostantól a cserhátsurányiak köztiszteletében álló lokálpatrióta, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Karácsonyi György kopjafája, amelyet Sztancsik József tanár, a helyi általános iskola korábbi igazgatója formált meg. Itt Vagyóczky József esperes-plébános megszentelte az emlékművet, míg Sztancsik József néhány érdekes részlettel „ajándékozta meg” a közönséget, milyen motívumokat alkalmazott a faragás során. Lépésről-lépésre haladva mutatta be, melyik jelkép milyen emberi tulajdonságot ábrázol, ami kiváltképp jellemezte Karácsonyi Györgyöt: személyisége lámpás volt, amit érdemes követni, a csonka kúp alak a „nyakas”, de tántoríthatatlan emberi természetet, a négy, oldalára fektetett könyv a magas műveltséget és nagy szakmai tudást jelenti, a székely csillag pedig olyan egyéniségre utal, aki igen büszke a magyarságára. A kopjafa készítőjétől megtudtuk, hogy Karácsonyi György kilencévesen, a Korvin-közben keveredett bele a forradalom forgatagába, és gyermek mivolta ellenére őt is elérte a megtorlás. Felnőtt fejjel került ide, Nógrád megyébe, a Cserhát dimbes-dombos vidékére, ahol hamar beilleszkedett a surányi életbe, a helybéliek megkedvelték őt. A férfi a Jánossy kastély tulajdonosaként a falusi közösség egyik mozgatórugója volt, egészen haláláig.

A rendezvény végén a családtagok a kopjafa készítésében és felállításában közreműködőknek megköszönték, hogy ilyen élénk figyelmet szenteltek a néhai férjnek, apának.

Tovább indultunk. Kis romhányi kitérővel értük el a Rétság feletti dombtetőt, ahol Diósjenő felé fordulva a Börzsöny tövéhez igyekeztünk. A csúcsok felett épp alábukott a Nap, amikor a református templom előtti emlékparkban Tóth János polgármester köszöntőjébe kezdett. A helyi eseményeket emlegette, hiszen a forradalom sodra a kisebb településeket sem kerülte el. Név szerint szólt azokról a személyiségekről, akik főszerepet játszottak az itteni eseményekben. Különösképpen Jakus Istvánt és Molnár Bálintot méltatta: előbbi börtönbüntetést kapott, utóbbi hosszú éveken keresztül rendőri felügyelet alatt állt.

Megosztotta gondolatait a közönséggel a község két papja is. Győry-Fáy Csaba katolikus plébános gyermekkori emlékeit idézte, amikor a nyolcvanas évek közepén nagymamája csak félve, suttogva, de nagy áhítattal mesélt ’56 nemes napjairól, és azokat az eszméket, amelyeket a szabadságharcosok képviseltek, a mai utókor fiatal nemzedékének is kötelessége szem előtt tartani és azok szerint élni. Gottfried Richárd református lelkész pedig egy bibliai párhuzamot vont, amikor Jézus a meggörnyedt hátú asszonyt meggyógyította. Ugyanilyen érzése lehetett azoknak, akik a diktatúra után a szabadságvágytól feltüzelve a görnyedt tartásból felemelkedtek, és hosszú-hosszú évek szenvedése után egyenes gerinccel tekintettek előre.

Az est szónoka, Balla Mihály országgyűlési képviselő a polgármester által elmondottakat továbbfűzve kiemelte, még a legkisebb jelentőségű, a pesti eseményekhez képest parányibb értékű tetteket is 1956 után megtorolta a hatalom, az embereket börtönbe vetették, és még kiszabadulásuk után sem lehettek nyugodt mindennapjaik, a rendőrség folyamatosan szemmel tartotta, zaklatta őket. Hozzátette, a nép szabadság iránti vágya olyan egységet kovácsolt, ami csak nagyon ritkán adódik a történelemben – mint például 1848-ban, vagy 1989-ben a rendszerváltáskor. De ez az egység most, a modern korban is megmutatkozik végre, amikor a közelmúlt népszavazásán óriási többséggel döntöttek a szavazók a kötelező betelepítési kvóta ellen. Nekünk rendkívül büszkén kell közösséget vállalni a hatvan évvel ezelőtti hősökkel – fejezte be beszédét a honatya. Az ünnepséget a Szentgyörgyi István Általános Iskola diákjainak műsora, Gubó Liza, Zachar Csilla és Kulisják Ádám szavalata színesítette.

Már teljesen besötétedett, amint a koszorúzást követően a fáklyás menet elindult a diósjenői utcákon. Egészen a tájházig sétáltak a vonulók, ahol Végh József helytörténész előadása zárta a napot.

Hegedűs Henrik

Egy iparművész Tolnay Klári bűvöletében

Adott egy középkorú férfiú, aki házigazdaként inkább a háttérbe vonul. Udvariasan fogadja a betérő vendéget, de amikor kezdődik a fő műsor, a kulisszák mögé helyezkedik, színpadias nyelven fogalmazva a függöny mögül füleli, mi történik. Márpedig akár a világ elé is állhatna, és szétkürtölhetné bátran, ő az az ember, aki széles e hazában egyetlenként ápolja kitartó buzgalommal a színészóriás, Tolnay Klári emlékét. Balla Istvánról van szó, a híres művésznő, „Katyi” emlékházának tulajdonosáról, aki immár több, mint másfél évtizede fogadja Mohorán a régi idők iránt érdeklődő rajongókat.

- Hogyan találkozott egy bőrész-iparművész a nagy színésznővel?

- Fiatal bőrészként – ezt a kifejezést én találtam ki magamnak, mondván így különböztetem meg a „mesterségemet” a bőrdíszművesektől – miután különböző tanulmányutakon jártam Franciaországban és Mexikóban, és úgy éreztem, eleget „felszippantottam” már, hogy végre a nyilvánosság előtt is kitárulkozhassak, fejembe vettem, hogy berendezek egy tárlatot. Ez még a nyolcvanas évek közepén történt, ám alaposan melléfogtam, mert az általam felkért méltató személy túl hosszan és túl alaposan beszélt a megnyitón, ami nem igazán tetszett a közönségnek. Így aztán megszületett az elhatározás: legközelebb kiváló művészeket kérek fel erre a feladatra. Amikor 1992-ben Nagyvázsonyban kiállíthattam a bőrész munkáimat, Tolnay Klárihoz fordultam, vállalja-e az alkotásaim bemutatását, és ő nagy megtiszteltetésemre igent mondott. Innen aztán gyorsan pörögtek már az események.

- Ráadásul egy különleges kéréssel fordult a művésznőhöz.

- Még ott, Nagyvázsonyban megkérdeztem tőle, nekem ajándékozna-e egy olyan személyes tárgyát, amit nélkülözni tud. Erre meghívott a lakására. Ahogy felmentem hozzá, csak ámultam-bámultam, annyi érték villant a szemem elé a falakról és a polcokról. Érdekes, a beszélgetés során szinte azonnal összebarátkoztunk. Rámutattam egy kis cipellőre, amit gyermekkorában hordott, még Mohorán. Ez egy csontgombos, selyem masnis, rézszegekkel kivert topánka. Őszinte meglepetésemre megkaptam. Azóta ez a legféltettebb kincsem az emlékházban.

- Miért éppen Mohorán nyílt meg ez az emlékház?

- Ennek is érdekes története van. Két évvel a megismerkedésünket követően, a nyolcvanadik születésnapja alkalmából Tolnay Klárit országosan ünnepelték, és ennek keretében 1994. szeptember elején ellátogatott a szülőföldjére, én pedig elkísértem őt. Nagy felhajtást rendezett számára az önkormányzat: fogattal vonult a faluban, találkozott gyermekkori ismerőseivel, járt a hozzátartozói sírjánál is a temetőben. Nekem igencsak megtetszett akkor ez a nógrádi kis község. A későbbi esztendőkben a barátaimmal, Tolnay-tisztelőkkel rendszeresen lejártunk ide, táboroztunk a kúria kertjében. Egyszer – ha jól emlékszem 1999-ben, amikor a művésznő már nem élt – jöttünk a dombról a Zichy-Vay kastély felől a kis utcán, a vasútállomásra igyekeztünk. Balról feltűnt egy takaros porta, rajta a felirat: „ez a ház eladó”. Szinte azonnal bevillant: itt lenne méltó helye az emlékgyűjteménynek. Nosza rajta, létrehoztuk a Tolnay Klári Kulturális Művészeti Egyesület, a tagsággal megbeszéltük a dolgokat, és akkori áron mérve meglehetősen olcsón, megvásároltuk az ingatlant. Jó sok munkával, rengeteg fáradozással egy év alatt tető alá hoztuk a Tolnay Klári Emlékházat, ami immár 2000 óta fogadja a vendégeket. A megnyitón itt köszönthettük Mádl Ferenc akkori köztársasági elnököt is.

- Mennyire volt nehéz „összehozni” ezt a mára tekintélyessé gyarapodott gyűjteményt.

- Tolnay Klári lánya, egyben egyetlen örököse, Ráthonyi Zsuzsa akkortájt gyanús szemmel méregetett bennünket, nem értette, mit is akarunk pontosan az édesanyja kultuszával. Hamarosan, miután felismerte, hogy békés szándék vezérel minket, gyorsan megbékélt a gondolattal, hogy Mohorán lesz Tolnay Klári hazai emlékhelye. Sok-sok ritkaságszámba menő érték, tárgy az ő közreműködésével került ide, ilyen például egy imakönyv, ami mindig a művésznő éjjeliszekrényén volt. Aztán Zsuzsa halála után végképp ránk, az egyesületre „testálódott” az örökség, és mi hűen ápoljuk is az emlékét.

- Olyannyira, hogy ma már vidéki művészeti fellegvárnak számít a mohorai emlékház.

- Ez azért erős túlzás, de büszkeséggel tölt el, hogy országszerte ilyen népszerűek lettünk. Tavasztól őszig, amíg nyitva tartunk, több ezer ember érkezik ide, a turistacsoportok előre bejelentkeznek, jó a hírünk. Ráadásul folyamatosan bővülünk, szellemi és gyakorlati értelemben egyaránt. Tavaly adtuk át az udvar végében lévő kisméretű szabadtéri színpadot, több rendezvényt már itt tartottunk meg. Két esztendeje az egyesületünk a kulturális Tolnay-díj mellett már művészeti kitüntetéseket is adományoz, aminek magyar színházi körökben egyre nagyobb elismerése van. 2014-ben Vándor Éva és Reviczky Gábor, idén Kubik Anna és Venczel Vera kapta meg ezt a gerlét ábrázoló díjat, ami Tolnay Klári kedvenc madara volt. Minden esztendőben, július közepén megemlékezünk a művésznő születésnapjáról, e mellett nagy sikert arattak a színművész-életműveket bemutató kiállításaink, például Őze Lajos és Pécsi Sándor pályaívét tártuk a közönség elé, legutóbb pedig Pásztor Erzsit itt köszönthettük nyolcvanadik születésnapja alkalmából. De egyéb művészeti ágak képviselőinek is lehetőséget biztosítunk, legyen szó képzőművészetről, vagy zenéről – a balassagyarmati muzsikus tábor kihelyezett koncertjeinek évről-évre otthont adunk.

- Mit tartogat a jövő?

- Szeretnénk tovább fejlődni, hiszen mint térben, mind tartalomban adódnak még lehetőségeink, igaz, ezeket rendre behatárolja az anyagi helyzetünk. A mostani világban nem könnyű a működést biztosítani, egyre kevesebb a mecénás, vagy olyan pályázati alkalom, ahonnan támogatásokhoz juthatnánk. Annyit biztosan ígérhetek, továbbra is megtartjuk az eddigi színvonalat, és 2017-ben is több érdekes kiállítást, meglepetés-rendezvényt tartogatunk a magyar színművészet rajongótáborának.

Hegedűs Henrik

képek: internet

Acélgyári mártírok új emlékműve

Eddig egy közös tőről eredő kettős fejfa állított emléket a hugyagi temető szomszédságában a falu határában 1956. decemberében kegyetlenül kivégzett két acélgyári nemzetőr-mártírnak, Hadady Rudolfnak és Hargitay Lajosnak. Mostantól egy szép kivitelezésű, kőből készült díszes emlékhelynél tiszteleghet az utókor.

Csütörtökön kora délután, esőre hajló időben kezdődött az ünnepség Hugyagon, aztán menet közben el is eredt az égi áldás. Az alkalmi ponyvatető alatt létesített szónoki „emelvénynél” előbb Borda Attila, a házigazda polgármester idézte fel a salgótarjáni sortüzet követő napokat, amikor az acélgyári forradalmárokat az Ipoly-menti faluba szállították a pribékek, akiket megkínzásukat követően egy hajnali órán a határfolyó partján orvul meggyilkoltak. Kiemelte, 1956 minden magyar számára szellemi mércét jelentsen, amely minden politikai pártállástól függetlenül egységbe kovácsolja a nemzetet, mert csak egy egységes nemzet képes kilábalni a válságból, és szembenézni a jövő kihívásaival. A hatvan évvel ezelőtti eseménysor a tettek és a gondolatok forradalma volt, s nekünk, a ma nemzedékének feladta e nemes eszmék megtartása és továbbörökítése.

Miután Bérczesi Mihályné, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Nógrád megyei szervezetének elnöke Balla Mihály országgyűlési képviselő társaságában leleplezte, majd Zachar Béla plébános, püspöki tanácsos megszentelte az új emlékművet, amelynek talapzatánál özvegy Hargitay Lajosné, két unokája kíséretében elhelyezett egy mécsest, a honatya emelkedett szólásra. Kifejtette, Hugyagon járva mindenkinek, akik azokhoz a nemzedékekhez tartozik, amelyek koruknál fogva nem élhette meg a forradalmat, át kell érezniük, mit jelentett 1956 szabadságvágya a magyaroknak, Európának és az egész világnak. A felnövekvő fiatalság pedig tökéletesen legyen tisztában azzal, milyen erős történelmi súlya van a szabadságharcnak, amely olyan irodalmi nagyságokat is megszólalásra és szolidaritásra serkentett, mint a híres francia író, Albert Camus. A mostani, hatvanadik évforduló immár a méltó megemlékezéseké, ellentétben az ötvenedikkel, amikor a békés emberek megmozdulását karhatalmi erővel, gumibotokkal és egyéb rendszabályzó eszközökkel verték szét. A fideszes politikus hangsúlyozta, 1956 nem volt bukás, nem volt kudarc, sőt, a huszadik század egyik jelentős világtörténeti mozzanata, amely során a magyarság megmutatta egységét és erejét, mint ahogy ma is ez a feladata, amikor új veszélyek leselkednek Európára.

A Bátonyterenyén tanuló diák, Lőcsei Gergő szavalatát követően a Hargitay család nevében az unoka, Kiss Márton mondott beszédet. Ő elsősorban arra tért ki, hogy az 1956-os forradalom a rend forradalma volt, mert a betört kirakatüvegek mögül senki sem lopta el az árukat, sőt, az utcán kirakott bőröndökben gyűltek az áldozatok és sebesültek számára az adományok és senki sem nyúlt rossz szándékkal hozzájuk. Salgótarjánban is ez mutatkozott meg, amikor a nemzetőrök és a munkástanácsok irányították a mindennapokat, és ezt a békés szándékot törte meg az új kommunista hatalom durva beavatkozása, a leszámolás, a sortűz, a megtorlások. Aztán a rendszer az emberek testéből mindent kivett, kiölt, pusztán a kezet hagyta meg, matériává, szolgává süllyesztve, hogy aztán a társadalom tagjai a rendszerváltáskor úgy érezzék magukat, mint aki a barlangból hirtelen a fényre jut, és szemét elvakítja a napsugár. Lelki megújulás nélkül nem lehet felemelkedés, ezért fontos az elődöktől örökölt hit, a bizalom és a megbocsátás, még ellenségeinknek is – fejezte be gondolatait Kiss Márton.

A szónokok sorát Bérczesi Mihályné zárta, aki Hadady Rudolfot és Hargitay Lajos becsületes, tisztességes munkásemberekként jellemezte, akik reménykedtek egy jobb világban, de a borzalom megfosztotta őket az életüktől is, a családjukat kitaszítottá tette, a gyermekek apa nélkül nőttek fel, és az édesanyákat minden tisztelet megilleti azért, mert igaz emberekké nevelték az utódokat. A POFOSZ megyei elnöke sajnálatosnak nevezte, hogy a balassagyarmati temetőben bármilyen lelkesen, odaadóan és tudományos megalapozottsággal végezték a két acélgyári mártír földi maradványainak felkutatását, nem jártak szerencsével, és lehet, már sohasem bukkannak rájuk. A szervezet nevében, Sulyok Lászlóval együtt a hatvanadik évforduló alkalmából kitüntetéseket is átnyújtott: Hargitay Lajosnénak, Balla Mihálynak, Borda Attilának, Medvácz Lajos balassagyarmati polgármesternek és Majcher Tamás régész-muzeológusnak, köszönetül azért a fáradozásért, amivel a Hadady-Hargitay emlékkört ápolják és segítik. A díjazások közben pedig Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere is elismerést adott át Hargitay Lajos özvegyének.

A hugyagi ünnepség – immár egyre zuhogóbb esőben – az új emlékmű koszorúzásával ért véget.

Hegedűs Henrik