2017. május 21., vasárnap

Zöld-fehér gázolás az Ipoly-parton

Balassagyarmati Kábel SE – Ferencvárosi TC KN 25-36 (14-21)
Balassagyarmat, 250 néző, vezette: Földesi, Halász.
Kábel SE: Balogh – NAGY D. 4, Pordán 2, Székely 2, Dóczi 1, Albert-Tóth 2, GYÖRGY 4. Csere: Varga B. (kapus), Kajdy, Kovács B. 5/1, Bécsi 1/1, Horváth, Tokai 2, Gazdag 1, Gyuricska 1. Vezetőedző: Győrffy Sándor.
FTC: Tuba Kovács – BUJDOSÓ 4/1, Marczinkó 3, KOCSI 4, Rédai 4, BAKOS 7, Pálos 2. Csere: Nagy L. (kapus), Bak 1, TAKÓ 4/1, Benis 1, NAGY M. 5/2, Varga L. 1, Tass. Vezetőedző: Adorján Gábor.
Hétméteresek: 4/2, ill. 4/4. Kiállítások: 8, ill. 14 perc.
Az eredmény alakulása: 7. perc: 0-6, 12. perc: 3-10, 18. perc: 5-15, 21. perc: 9-16, 33. perc: 16-23, 41. perc: 16-28, 50. perc: 20-31, 55. perc: 22-35.

A vendégek eddigi makulátlan mérlegük megőrzéséért, míg a balassagyarmatiak a kiesés előli menekülés jegyében vágtak neki az utolsó fordulónak. Nagyszerű hangulat fogadta a csapatokat az Ipolypart úti sportcsarnokban, a hazai dobok buzgó pergésére a mintegy húsztagú zöld-fehér szurkolótábor dudák szavával válaszolt. A tét inkább a házigazdákra nyomta rá a bélyegét, míg a fővárosiaknál nem csupán keringő pletykának bizonyult, hogy a klubvezetők magas jutalmat tűztek ki a fiúknak, ha százszázalékosan zárják a szezont. A magasabb termetű, erőteljesebb testfelépítésű fradista kézilabdázók az első tíz percben lényegében eldöntötték a meccs kimenetelét. Kényükre-kedvükre szerezték a találatokat, játszi könnyedséggel lőtték át a kábelesek védőfalát, és ha nem középről, Marczinkó, Bakos, vagy Rédai révén voltak eredményesek, a formás akciók lejutottak a szélre, ahonnan a balkezes Bujdosó célzott hajszálpontosan.

Jellemző, hogy a gyarmatiak, Nagy Dániel jóvoltából csak a nyolcadik perc elején szerezték első góljukat, de felzárkózni nem igazán tudtak.  Rengeteg átlövési kísérletet hiúsítottak meg vagy az FTC hátsó alakzatának emberei, vagy Tuba Kovács kapus zárta el előlük a réseket. Érdekes módon azonban a budapesti legénység tűnt idegesebbnek, rengeteget méltatlankodtak a pályán és a kispadon egyaránt, bár igazából erre rászolgált a fiatal játékvezetői páros, akik nem álltak a feladatuk magaslatán, mindkét fél kárára rendszeresen tévedtek, és sokszor hoztak ellentétes ítéleteket. Győrffy Sándor és Adorján Gábor is megkapta a maga sárga lapját reklamálásért. Mindez azonban az eredmény alakulását semmiképpen sem befolyásolta, szépen, lassan kétszámjegyűre duzzadt a különbség, bár a félidő végén a ritmust egyre jobban elkapó nógrádi társaság csökkenteni tudott nagy hátrányán.
Fordulást követően ugyanolyan harci tűzzel jöttek ki a küzdőtérre a kilencedik kerületiek, mint amit az első harminc percben mutattak. Székely, György és Kovács találataival ugyan igyekezett „tízen belül” tartani magát a hazai gárda, rövidesen még inkább elhúzott a Fradi. Ráadásul náluk a cseresor is olyan lendülettel kézilabdázott, mint a kezdők. A kopaszodó fejű Nagy Máté szélsebesen robogott, egymás után háromszor mattolta Vargát, és tucatnyira nőtt az előnyük. Ekkor már az sem számított, hogy a sípmesterek továbbra sem kapták el a „fonalat”, nagyon sokat hibáztak, de ez már legfeljebb a vehemensebb drukkereknél csapta ki a biztosítékot, egy dühös néző például a palánkot verve igyekezett jobb belátásra bírni Halász sporttársat.
Az FTC bevetette a tartaléksorát, akik közül Takó látott neki a góltermelésnek, az utolsó tíz percben négyet jegyzett, míg az Ipoly-partiaknál a hajrában szintén jött a váltás, amit Gazdag és Gyuricska is góllal hálált meg. Öt perccel a befejezés előtt úgy tűnt még hatalmasabb „zakó” lesz a vége, ám az utolsó pillanatokban Székelyéknek sikerült némiképp szépíteni a produkción.
Összességében a minden ízében jobb csapat benyomását keltő FTC rögtön az elején eldöntötte, ki az úr a háznál, a kábelesek jobbára csak keresték önmagukat a pályán, és nem tudták felvenni a versenyt a bajnokságot méltán megnyerő zöld-fehérekkel. Ezzel a vereséggel azonban még továbbra is nyitott a Balassagyarmati Kábel SE sorsa. A kiesés vagy bennmaradás kérdése ugyanis csupán a vasárnap esti, MOL-Pick Szeged U23 – Törökszentmiklósi Székács összecsapás lefújása után dől el. Amennyiben a vendégek pontot szereznek, úgy Győrffy Sándor tanítványai papíron búcsúznak a másodosztálytól.
Győrffy Sándor: Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megnehezíteni a bajnokcsapat dolgát. Ők sokkal motiváltabban, sokkal összeszedettebben játszottak, míg mi támadásban és védekezésben sem ismételtük meg az előző hetek remek teljesítményét.
Adorján Gábor: Rendkívül rögös út vezetett idáig, roppant büszke vagyok a fiúkra, hogy ennyire komolyan vették a mérkőzést, és pontveszteség nélkül fejeztük be a bajnokságot.
Junior: 25-38.

Hegedűs Henrik
Fotó archiv (Sümegi Tamás)

2017. május 6., szombat

Ballagó idő

Furcsa ez a hajnal. Fátyolos harmatfelhő borul a kisvárosra, miközben a Nap csak egy-egy pillanatra mutatkozik, fénynyalábjaival simogatva a tegnapi zápor után keletkezett tócsák tükrét. Távolban egy kakas fúj ébresztőt, a fákon madarak csicseregnek. Csodaszép a május!
Csendben készülődsz. Már régen kikészítetted az ünneplődet, az öltönyt, a matrózblúzt, kimért mozdulatokkal szépítgeted magad, majd egy utolsó simítás a szoknyán, a nadrágon, aztán indulsz is.
Még az iskola is csendes. Lassan szivárognak a diákok. Fiatalabb társak köszönnek előre a folyosón, az arcokon mosoly, tudják jól, ez a Te napod, most érted van minden, most Te vagy a fénypont.
Belépsz az osztályba. Izgatott, feszült tekintetek vesznek körül, ütött az óra, itt az utolsó perc, felkészülhetsz a búcsúra. Ma az osztályfőnököd is teljesen más. Ő is ideges, hát persze, átélt már megannyi hasonló alkalmat, de ezt az érzést sohasem lehet megszokni.

Aztán hirtelen megkönnyebbülsz. Gondolataidba merülsz, becsukod a szemed, álmodsz. Visszapergeted a múltat. Amikor a mama-papa kíséretében beiratkoztál, az első rejtett csók a folyosó eldugott sarkában, az első egyes kínzó emléke a biológiai előadóból, a fergeteges sulibulik, a kirándulások zsivaja. Még pár másodperc, és mindez a múlttá válik.
Szendergésedből az utolsó csengőszó ébreszt. Többet nem hallod ezt a figyelmeztető hangot. Indultok.
Ahogy társad vállára hajtod jobb kezed, s ballal görcsösen szorongatod a virágcsokrot, meghatódsz. Ennek sírás lesz a vége!Nem szégyen a zokogás, lásd, a barátnőd is pityereg. A felvirágozott termekbe érve egyre homályosabb szemmel tekintesz körbe. Ének közben hangod el-elcsuklik, könnyeiddel küszködsz.
Kiértek az udvarra. Lóg az eső lába rendesen, de Ti dacoltok a megázás veszélyével. A tömegben fürkészed a hozzátartozóidat. Talán összevillan a tekintetetek. Igen, kisöcséd észrevett, aranyosan integet. Mögötte nagymamád a keszkenőjét gyűrögeti, nagyapád a kalapja szélét hajtogatja zavarában. Édesapád büszke arccal mosolyog, édesanyád pedig zokog, zokog. Végérvényesen felnőttél.
Igazgatód szép szavakkal búcsúzik. Figyeled őt, ismered, tanított, tiszteled, becsülöd. És úgy érzed most, mintha a pótpapád lenne, akinek fájó szívvel meg kell válnia tőled, és féltve küld az új útra. Gyönyörűségesen szomorú pillanat.
Vége az ünnepségnek. Nem lehet tovább visszatartani az érzelmeket. Bőgve borulsz szüleid vállára, akik babusgatnak, dédelgetnek, vigasztalnak.
Elballagtál…

Hegedűs Henrik  
Kép: illusztráció